Ezt a bejegyzést még a tavalyi év végén kezdtem el megfogalmazni.

Közlekedni nehéz. Ez nem egy megállapítás, hanem tény. Mégis az emberek döntő többsége azt hiszi, tud közlekedni. Egészen pontosan abban a tévhitben élnek nagyon sokan, hogy jól tudnak közlekedni. Erről azonban nem lehet őket meggyőzni, mert azonnal felháborodva kérik ki maguknak, meg különben is hogy merészel bárki is kételkedni a képességeikben.

 

Amit tudunk, hogy a közlekedés többszereplős játék, ám itt egy-egy hiba végzetes következményekkel jár, legrosszabb esetben a delikvens tepsibe, majd a föld alá kerül. (Borzasztóan hangzik, ugye?)

Nem kell messzire menni, hogy lássuk, milyen dolgok nehezítik meg az ember életét, és mennyi dologra kell odafigyelni. Mindenki nézzen körül a saját életterületén. Figyeljék meg azokat a dolgokat, amikkel a hétköznapjaik során találkoznak, amikor munkába, vagy máshova igyekeznek. Vajon egy szimpla hétköznap során hány nehézséggel találják szembe magukat? Néhánnyal? Egy tucattal vagy esetleg többel? Ha van rá idejük és kapacitásuk, próbálják megszámolni. Nem kellenek adatok, nem készítek semmilyen statisztikát belőle. (Úgyis kiforgatnák a lényegét…)

Akik figyelemmel követik a blogomat, tudják, hogy elsősorban kerékpáros közlekedő vagyok. (Ez nem mindig dicsőség számomra…)

Próbálok a körülményekhez képest relatíve gyorsan, de biztonságosan és – ami a legfontosabb – körültekintően közlekedni. (Ezt már többször leírtam, úgyhogy ebben az esetben fennáll az önismétlés ténye…) Körülbelül két hete bementem a városba vásárolni. Nem tudom, mi okból, de elég nagy volt a forgalom. Volt egy pillanat, amikor ráeszméltem, hogy mennyire komoly összpontosítást és odafigyelést igényel a közlekedés. Pláne, miután egy anyuka kisgyerekével a hátsóülésen manőverezett el mellettem a szűk sárvári főutcán biciklivel. Ez volt az a mozzanat, ami felhívta a figyelmemet arra, hogy gondolkodjak el azon, mi mindenre kell odafigyelni, amikor az ember valahova el szeretne jutni egy városon belül. Mérettől függetlenül.

Minden egyes nap közlekedünk. Legalábbis nagy többségünk, ha nincs valami miatt ágyhoz kötve. Amit indulás előtt fel kell mérnünk: milyenek a látási körülmények, valamint az időjárás, majd ennek megfelelően gondoskodnunk kell arról, hogy időben észlelhetőek legyünk. Közlekedési eszköztől függően. Amit ezután fel kell mérni, milyenek az útviszonyok, majd ennek megfelelően válasszuk meg a sebességünket. A túl lassú sem jó, mert akkor feltartunk másokat, és a túl gyors sem, mert akkor egyetlen apró hiba miatt elszállhatunk, mint a győzelmi zászló. (Főleg abból a tényből kiindulva, hogy sok út tele van kátyúkkal és bukkanókkal, amik nagyon könnyen megdobhatják a járművünket… Igen, a bringát is…)

Tartsuk észben, hogy nem a Formula 1-en vagyunk, nem mehetünk előre erőszakosan, kilökve, kiszorítva az útról a többieket. Ha versenyezni akarunk, keressünk egy erre a célra épített pályát – Ott van a Pannónia Ring. Például. –, és ott nyugodtan vagánykodhatunk.

Számoljunk azzal a lehetőséggel is, hogy útközben bármilyen váratlan esemény adódhat, ami miatt időveszteséget szenvedhetünk. Hiába ismerünk egy útszakaszt, akkor is történhet olyan esemény, amire nem tudunk felkészülni. Akár 5-10 perccel korábbi indulás is sokat számíthat. Fontos, hogy sose közlekedjünk rutinból. A forgalom ritmusa folyamatosan változik. Alkalmazkodni kell hozzá.

Eme kis kitérő után térjünk vissza, milyen nehézségekkel találhatjuk szembe magunkat, amikor kilépünk az utcára. Az első, amivel szembesülünk, az az időjárás. Ez egy olyan tényező, ami bármikor megváltozhat, és közlekedési eszköztől függetlenül megnehezíti a dolgunkat. Hiába a modern technológia, nagyon sok tényező befolyásolja, ezért a meteorológusok sem tudnak hosszútávon pontosan előrejelezni. Viszont igyekeznek, ami becsülendő. Az már más kérdés, hogy az emberek nem (mindig) figyelnek a kiadott riasztásokra.

Elvileg a gyalogosoknak van a legkönnyebb dolguk, hiszen ők a járdán (Már ahol van…) közlekednek. És ők a legkiszolgáltatottabb kategóriába tartoznak. Elméletben a járdán védettebbek, feltéve, ha a veszélyes helyeken vannak védőkorlátok, de ez nem oldható meg mindenhol. Pláne ott, ahol nincs járda. És nem is lehet mindenre felkészülni.

Amikor az ember gyalogosan közlekedik, fel kell készülnie arra, hogy lesznek nála lassabbak (Ez minden kategóriában előfordul), a többiek megállnak nézelődni, beszélgetni, kilépnek elé az épületekből, járművekből, vagy éppen egy őrült kamikaze biciklis akarja elsodorni. És természetesen az úton való átkelés rejti a legnagyobb veszélyt.

Hiába megy el az ember a zebráig, nem jelent garanciát. Elég egy későn eszmélő autós, vagy egy figyelmetlen bringás. Sokszor szólnak arról a hírek, hogy valakit éppen a zebrán gázoltak el.

A gyalogos közlekedés nehézségei elsősorban az időjáráshoz köthetők, mint eső, hó, szél (Ezek az időjárási körülmények egyébként minden kategóriában akadályozó tényezőkként jelentkeznek.), jeges járdák (amiket síkosság mentesíteni kell az illetékesnek.) Ezen kívül nincsenek különösebb kihívásai a gyalogos közlekedésnek. Elvileg. Több településen a járdán jelöltek ki kerékpársávokat, így rájuk is oda kell figyelni. A másik dolog, ami komoly figyelmet igényel, az az úttesten való átkelés. Elméletben egy tök egyszerű dolog. Az ember megáll a zebránál (Már ahol van… Ugyebár), elnéz balra, meggyőződik, hogy nem jön semmilyen jármű. Ugyanezt megcsinálja jobbra is, majd szépen átmegy a túloldalra.

Sajnálatos módon bármennyire körültekintő is az ember, előfordul, hogy egy útszakaszon valaki száguldozik, és elüti az úton áthaladó gyalogost. Hiába van kitéve figyelmeztető tábla, vagy kijelölt gyalogátkelő hely. Amire szintén figyelni kell, hogy az ember ne takarásból lépjen ki, amikor át akar menni az úton. Sárváron sokszor előfordul, hogy az autók ráparkolnak a forgalomtól elzárt területre, ezzel gátolva a többi autóst, hogy időben észrevegyék a zebránál álló gyalogosokat. Sajnos általános jelenség mindenfelé, hogy a gyalogosok takarásból, vagy parkoló autók közül lépnek ki, mert lusták elmenni a zebráig. Ezzel nem csak magukat, hanem a többi közlekedőt is veszélyeztetik. És ezt még fejeljük meg a mobiltelefonba mélyedéssel is, ami miatt sokan zombi módjára kóvályognak az utcán, és egyáltalán nem figyelnek sem a jelzésekre, sem a forgalomra.

Ó, és persze ne feledkezzünk meg arról, hogy vannak, akik rollerrel, görkorcsolyával, vagy gördeszkával suhannak tova a járdákon. Ezzel is nehezítve a gyalogos közlekedést. Részükről is komoly odafigyelést igényel a járdán való haladás (Tisztelet a kivételnek, akik nem száguldoznak őrült módjára a járdán a járgányukkal), hogy senkit ne sodorjanak el, és maguk se szenvedjenek balesetet. Ehhez persze szükség lenne normális járdákra is, ami nem mindenhol van. És ez máris egy újabb akadály. A repedezett, töredezett, puklis járda. Jó példa erre Szombathelyen a Vépi út egy szakasza, a Sági útnál. Az egykori Tőke Fagylalt KFT. épülete, ami mostanra jelentősen leromlott állapotba került. A járdaszakaszt üvegszilánkok, törmelékdarabok borítják, valamint bokrok nehezítik a biztonságos továbbhaladást. A vakolat folyamatosan omlik a falról. Az ember a saját biztonsága érdekében inkább az út szélén bóklászik, így viszont az autósok dolgát nehezíti meg, viszont kénytelen ilyen módon eljárni, ha nem akarja, hogy a fejére szakadjon egy-egy nagyobb vakolatdarab, vagy egy üvegtábla. Csak tudnám, ez kinek a felelőssége? (Szerintem a szombathelyi önkormányzaté. Talán.) Hallottam olyan pletykát még régebben, hogy a Vépi úti cégek felajánlották a szombathelyi önkormányzatnak, kifizetik annak az összegnek a felét, amibe egy járda építése kerülne. Az indok az volt, hogy a dolgozóikat védjék. Az önkormányzat nem fogadta el az ajánlatot… (Igaz, a közvilágítás kialakítása is legalább két-három évet vett igénybe…)közlekedés gyalogos kerékpáros autós nehézségek

közlekedés gyalogos kerékpáros autós nehézségekközlekedés gyalogos kerékpáros autós nehézségekközlekedés gyalogos kerékpáros autós nehézségekközlekedés gyalogos kerékpáros autós nehézségekközlekedés gyalogos kerékpáros autós nehézségekközlekedés gyalogos kerékpáros autós nehézségekközlekedés gyalogos kerékpáros autós nehézségekBiztonságosan közlekedni csak jó úton lehet. És most csak a településekről van szó. Ha minden igaz, elég alaposan kiveséztem a gyalogos közlekedést, elnézést, ha nem tértem ki minden dologra.

A gyalogos közlekedésről jutott eszembe, hogy a rendőrség készített figyelemfelhívó kisfilmeket, melyek arra igyekeznek ráirányítani a gyalogosok figyelmét, hogy mekkora veszélyt jelent, ha zombi módra a telefonjukba mélyedve kóricálnak az utcán, és semmire nem figyelve botorkálnak ki az autók elé. Nem láttam még ezeket a filmeket, így nem tudok nyilatkozni a tartalmukról. Csak annyit tennék hozzá, hogy ezt biciklisekkel és autósokkal ugyanúgy meg lehet csinálni. És igen, már két posztot szenteltem a mobilok veszélyeinek, de hát a legtöbb ember legyint az ilyenre, mondván, ő elég ügyes ahhoz, hogy ne érje baleset. Majd akkor mondd ezt, ha kivasalva fekszel egy kamion alatt… De akkor már késő lesz.

Kerékpáros közlekedés. Ennek is megvannak a maga nehézségei és kihívásai. Elsősorban az időjárás, eső, hó, szél. Például. Bármennyire kis felületű a kerékpár, egy-egy komolyabb szél igencsak gátolni tudja az ember gyors haladását. Főleg a szembe szél. Az oldalról jövő szélrohamok is rendesen tudják lökdösni az embert, ezzel folyamatos ellentartásra kényszerítve. Szeles idő esetén egy gyorsan elhúzó kamion is komoly problémát tud generálni, mert a keletkező légörvények és a szélrohamok könnyen kibillentik a biciklit az egyensúlyából.

Amire nagyon oda kell figyelni kerékpárosként, az elsősorban a láthatóság. Ha jól láthatóak vagyunk, akkor jó eséllyel tudnak is ránk figyelni, vigyázni az autósok. A másik az az, hogy sérülékenyek vagyunk, minket, akárcsak a gyalogosokat, motorosokat, nem véd karosszéria. Esetünkben is fontos, hogy jól válasszuk meg a sebességet. Az autókhoz, motorokhoz viszonyított kisebb sebességgel is lehet úgy bukni bármilyen okból, hogy az súlyos, esetleg halálos sérülésekkel járjon. A védőfelszerelés ezen okból kifolyólag nagyon hasznos tud lenni. Védjük az életünket, amennyire tudjuk. Például körültekintő közlekedéssel. Hagyjuk otthon az egónkat. A közutak közlekedésre valók, nem trükközésre. Oké, ügyes vagy kisfiam, hogy különböző trükkökre vagy képes a bringáddal. Tényleg. De ezt olyan helyen mutasd be, ahol értékelik. Mondjuk egy kerékpáros ügyességi és trükkversenyen, ne a közúton. Elég egyetlen apró hiba, és máris tolnak be a hullaszállítóba. És azt fogják mondani: idióta volt…

Mivel eleve magasabban van a szemünk, mint az autósok többségének, messzebbre látunk, és kevesebb tényező gátolja a szabad kilátást, de a tereptárgyak ugyanúgy el tudnak takarni dolgokat, mint az autósok elől. Ezért is nagyon kell figyelni a kereszteződések környékén, hogy időben tudjunk reagálni, ha valaki kikanyarodik elénk. És ez bizony gyakran megeshet.

Szintén oda kell figyelni arra, főleg városi közlekedés során, hogy autók parkolnak az út szélén, ezzel jelentősen beszűkítve az amúgy is szűk utakat sok helyen. A mögöttünk, előttünk zajló forgalomra fokozott figyelmet kell fordítani, valamint a gyalogosok tudnak komoly problémát okozni, mivel bármikor elénk léphetnek. Takarásból. Ezzel olyan manőverre kényszerítve minket, ami balesettel járhat, mert a kilépő gyalogos miatt a bringát esetleg berántjuk egy autó elé. Gyakori eset Sárváron, hogy csak akkor veszem észre az autók között bujkáló gyalogosokat, amikor már esélytelen féktávon belül megállni. És persze egyre több a magasabb autó, ami még inkább akadályozza az időben történő észlelést. Ilyen esetben ki a hibás? A gyalogos, aki gépjárművek takarásából lép ki elém, vagy én, aki emiatt elsodorhatja, fellökheti őt?

Egykori főnökömtől azt tanultam, aki motorozik is az autóvezetés mellett, hogy próbáljak a lehetőségekhez mérten előre gondolkodni, és felkészülni a különböző eseményekre. Bringán ülve az ember nem bámulhat közvetlenül maga elé, a fejét lehajtva, hanem előre kell néznie és figyelnie. Mivel nincsenek olyan akadályok, mint az autók A, B és C oszlopai, sokkal többet látunk a világból, nagyobb teret tudunk befogni a szemünkkel. Esetünkben is nagyon fontos a jó látás, hogy időben tudjunk reagálni mindarra, ami előttünk, mögöttünk, körülöttünk történik. Ezért sem értem, sokan hogyan képesek fül- vagy fejhallgatóval a fülükön közlekedni, és ezáltal teljesen kizárni a külvilágot. Sosem volt modern, érintőképernyős okostelefonom. Nincs rá igényem. Amikor közlekedek, szeretem, ha semmi nem vonja el a figyelmemet. Így teljes figyelmemmel a közlekedésre tudok koncentrálni. A látásomhoz hozzátesz, ha a fülemmel is hallom a forgalmat. Jobban fel tudom mérni a dolgokat.

Amire mind a gyalogosoknak, mind a bicikliseknek figyelniük kell, hogy ne kerüljenek a gépjárművek holtterébe. Hiába vannak visszapillantó tükrök az autókon, vannak olyan területek, amik ennek ellenére nem láthatók az autóvezetők számára. Ha valaki holttérbe kerül, abból nagyon könnyen lesz baleset. Amennyire tőlünk telik, próbáljuk elkerülni még csak a lehetőségét is a balesetnek. Igyekezzünk minimalizálni a veszélyes helyzeteket. Na, ennyit a kerékpáros nehézségekről, bár még tudnám ragozni. Hosszasan.

Végül, de nem utolsósorban következzenek a gépjárművek. Nem tudom, mennyire lesz helytálló a gondolatmenetem, mivel se autóm, se jogosítványom. Itt a hivatkozáspont az ismerősökkel, munkatársakkal, barátokkal folytatott beszélgetések lesznek. És a saját elgondolásom. (Ami nem feltétlenül lesz helytálló)

No, akkor nézzük, milyen nehézségei vannak az autós közlekedésnek. Rossz utak, amik balesetet, valamint anyagi kárt okozhatnak. Holtterek, és olyan tereptárgyak, amik gátolják a szabad kilátást. Itt is jelentkezik a takarásból kilépő, a kijelölt gyalogátkelőt nem használó gyalogkakukkok problematikája. Akik úgy döntenek, gyorsan átszaladnak az úton, és nem figyelnek a forgalomra. Az autóvezetőknek fel kell készülniük az ilyen helyzetekre, és hiába tartják be a sebességkorlátozást, ha valaki féktávon belül kerül eléjük. Akkor már szinte tehetetlenek. Sokszor kell azzal a nehézséggel megküzdeniük, hogy egy gyalogos, vagy egy kerékpáros nem teszi láthatóvá magát lakott területen kívül a sötétben. Így esélyük sincs felkészülniük arra, ha valaki az útszélén kóborol. Főleg sötét, fekete ruhában. Már az is megkönnyíti számukra az ember észlelését, ha használ valamilyen fényvisszaverő kiegészítőt a ruházatán. Ez lehet egy karszalag is.

A tavaszi-őszi időszakban a motorral közlekedőkre is oda kell figyelniük az autósoknak, mert a motorosok pillanatok alatt képesek a helyváltoztatásra. Még városon belül is könnyebben manővereznek, mert kisebb helyen elférnek. Aki autóval, és motorral is közlekedik, tudja, mennyire fontos, hogy a téli időszak után ellenőrzéssel kezdje a motoros szezont, valamint rászánja az időt arra, hogy visszaszokjon a kétkerekűre.

Az autós közlekedés azért is nehéz, mert sok utat régen alakítottak ki, és nem a jelenlegi autóforgalomhoz méretezték, valamint egyre több az út szélén kóválygó kerékpáros, akikre szintén vigyázni kell. Ami nem egyszerű dolog. Főleg akkor ütközik ez nehézségekbe, ha a biciklin tekerő delikvens nem figyel az autóforgalomra, csak megy keresztül-kasul mindenen, mint a világtalan. Nem figyel hátrafelé, és a kanyarodási szándékát sem jelzi. Nem tudom, sok ember miért gondolja azt, hogy ha maga mellé kiteszi alacsonyan a kezét, az elég. (Sajnos az autósok között is akad, aki elfelejti használni a bűvös kapcsolót, amivel jelezni tudná kanyarodási szándékát) Olykor tapasztalom, hogy amikor Sárváron a Fekete-híd utca és a Rákóczi utca kereszteződésénél megállok az autósok mögött, egyértelműen jelezve kanyarodási szándékomat, az autósok egy része bekapcsolja az irányjelzőt.

Néha adódnak félreértések is, ilyen volt például év elején, amikor a nekem szemből érkező autós, és én is balra szándékoztunk kanyarodni. Ez a Hunyadi utcában történt. Én a Gárdonyi útra, az autós a Petőfi lakótelepre szándékozott bekanyarodni. Amire az autós nem számított, hogy odaérek addigra, mire megkezdené a manővert. Mivel ilyen esetben nincs vonatkozó KRESZ rendelet, ezért közös megegyezés alapján kell megoldani a helyzetet.

Az időjárás komoly kihívás elé tudja állítani a gépjárművezetőket is, akárcsak a többi résztvevőt. Az intenzív eső, nagyobb havazás, 100 km/h-t meghaladó széllökések esetén is tudni kell uralni a járművet. Mivel az autók nem rendelkeznek panoráma ablakkal, az A, B és C oszlopok könnyen teremtenek holtteret. Amit nagyon nehéz belátni.

A buszoknak, tehergépjárműveknek, furgonoknak nagyobb holttere van, ezért sokkal körültekintőbben kell a vezetőiknek eljárni. Ha valaki holttérből bukkan elő, azt szinte lehetetlen kivédeni. Nagyon sok múlik a sofőr rutinján.

És ott van még az ajtónyitás problémája, főleg olyan helyeken, ahol a kerékpárosok az úttesten közlekednek bicikliút hiányában. Senki nem szeret balesetet okozni és balesetet szenvedni. A kerékpárosnak oda kell figyelnie arra, hogy a lehetőségekhez mérten megfelelő oldaltávolságot tartson az út szélén parkoló autóktól, de ne is akadályozza a forgalmat. (Szerencsére még nem volt részem abban, hogy autóajtónak csapódtam volna, de már nyitották ki elém. Többször is)

Egyik munkatársammal beszélgettem néhány hete a közlekedés nehézségeiről. Azt mondta, kíváncsian várja, milyen írás születik belőle, főleg úgy, hogy több szempontból próbálom körüljárni a témát. Ennek kapcsán beszélgettünk a követési távolságról. Mondta, hogy ritkán vezet, de akkor is körültekintően, és ha utolér egy kamiont, akkor nagyobb követési távolságot tart, mert nem akar becsúszni egy kamion alá. A legtöbb ember nem így gondolkodik.

Ami minden közlekedőre veszélyt jelent, az a vagánykodó, magát autó- vagy egyéb versenyzőnek képzelő emberi létforma. Csak szólok, hogy versenyezni a versenypályán kell. Nem attól leszel menő, ha van egy kályhacső az autód alatt.

Az előzési manőver az egyik legveszélyesebb az autósok esetében. A KRESZ rendelkezése szerint (Legalábbis ha jól tudom) csak belátható szakaszon szabad előzni, ha megvan a legfeljebb 20km/h-s sebességkülönbség. Sajnos előfordul, hogy az előzni kívánt gépjármű vezetője rágyorsít, ezzel akadályozva a másikat a manőver végrehajtásában.

És természetesen ne feledkezzünk meg a vadak jelentette veszélyről. Egy vadállat megjelenésére nem lehet felkészülni, és egy megtermett szarvas, vagy vaddisznó komoly balesetet tud okozni. Remélem, sikerült megfelelően körüljárnom a közlekedés nehézségeit.