Szabad-e a közlekedés során a mobilunkat babrálni? Vagy bármilyen olyan tevékenységet folytatni, ami elvonja a figyelmünket? (Tudom, erre mindenki rávágja a helyes választ, – NEM! – sokan mégsem tartják be az alapelvet… Mert idióták…) Elméletben mindenki tudja, a gyakorlatban mégis alig alkalmazzák. A mobilok okozta probléma nem új keletű, mégsem tanulnak belőle az emberek.

Annak idején, – a 2000-es évek legeleje – amikor még csak tök egyszerű mobilok voltak, akkor indultak igazán világhódító útjukra, tudósok egy csoportja megállapította, mennyire veszélyes vezetés közben használni a mobiltelefont. Erről annak idején a Hír TV internetes oldalán olvastam. Arra nem emlékszem, milyen nemzetiségűek voltak a tudósok (nem is lényeges), az viszont megmaradt bennem, a cikk részletesen tárgyalta, a mobiltelefon mennyire rontja a reakcióidőt. Függetlenül attól, ki hogyan használja. A tudósok megállapítása szerint nincs különbség aközött, hogy a kezemben fogom a telefont, kihangosítom, vagy headsettel használom. A végeredmény ugyanaz: megoszlik a figyelmem, és a reakcióidőm egy 70 éves emberével lesz egyenlő. (Jó kilátások ugye? A jó memória átka, hogy sok dolog megmarad a fejemben…)

Figyelik mostanában a híradásokat? Nem? Ugye, mennyi olyan baleset van, amikor valaki azért hal meg, mert éppen a telefonját nyomkodta? Értem én, hogy okostelefon, viszont a felhasználó buta. Angliában az elmúlt jó néhány évben kifejezetten sokkoló reklámokkal igyekeznek felhívni az emberek figyelmét arra, mennyire veszélyes vezetés közben a telefont nyomkodni. Szó szerint a lehető legnaturálisabban ábrázolják, mi történik egy, a telefonját nyomkodó sofőr által okozott baleset során az autóban. Pár éve láttam ilyen videót. Brutális volt. Tudtam, hogy csak egy reklámkampány része, de az a kendőzetlen, naturális ábrázolásmód, ahogy bemutatták a reklámban szereplő lányok halálát, elborzasztott. Nálam elérte a célját.

Mindössze alig pár alkalommal fordult elő, hogy olyankor használtam a telefonomat, amikor a közlekedés aktív résztvevője voltam. Az esetek döntő többségében olyankor használom csak a telefont, amikor nem, vagy csak gyalogosan közlekedem. A mobilomat általában csak annyi időre veszem elő, amíg megnézem, keresett-e valaki, vagy jött-e sms. Mivel egyszerű, nyomógombos telefont használok, és nem okostelefont, ennyiben általában ki is merül a használata. (Az ébresztő funkción kívül) Szükséges rosszként tartom számon a mobilt, azért van, hogy ha valamerre elmegyek, tudjam tudatni, megérkeztem, vagy ha esetleg baleset ér, hívhassak segítséget, stb.

Az okostelefonokkal sincs semmi problémám, inkább az emberek rossz hozzáállása zavar. Folyton piszkálgatják, nyomkodják, bámulják. Mintha muszáj lenne. Tudom, jó dolog, hogy bárhol, bármikor elérhetőek vagyunk, be tudunk jelentkezni Facebookra, válaszolni a Messenger üzenetekre, internetezni, stb. De nagyon sok embert szemellenzőssé, vakká tesz.

Két hete történt olyan eset, hogy a munkahelyemről baktattam ki a vasútállomásra, és szembe jött velem egy srác. Tudják, mit csinált? Bingó! Azt a kurva telefont nyomkodta, és nem figyelt előre. Igen, sok ilyet látni. Sajnos. Az okostelefonok elterjedésének és az emberek hülyeségének „köszönhető”, hogy sokan zombimódon közlekednek, semmire nem figyelve. Ez nem egy országban kényszermegoldásokat szült. Például Kínában a járdákon külön sávot jelöltek fel a mobilosok számára, míg Németországban a jelzőlámpák fényét az úttest felületébe kellett integrálni a gyalogátkelő helyeknél. Másként nem tudja a lefelé, telefonjára bambán bámuló delikvens, mikor mehet át az úton. Azt nem tudom, mennyire érték el ezek a megoldások a céljukat, nem néztem utána.

Emlékeznek arra, hogy pár hete egy fiatal lány halt meg, mert nem hallotta meg a vonatot? Pedig a vonatkürt elég hangos jószág... Mit csinált? Telefonált. A barátjával beszélt éppen. Próbálták figyelmeztetni. Sikertelenül. Értelmetlen tragédia. Ahogy az is, amikor pár éve egy fiatal sportoló zenehallgatás miatt nem vette észre a vonatot.

Tudunk tenni ezek ellen az értelmetlen halál- és balesetek ellen? Igen. Ha átformáljuk a gondolkodásmódunkat. És a mobil használatát tudatosan minimalizáljuk. Ha akkor használjuk a telefont, amikor nem vagyunk aktív résztvevői a forgalomnak. Az autósok, motorosok, biciklisek álljanak félre, a gyalogosan közlekedők üljenek le egy padra, és úgy intézzék el a fontos hívásaikat. Az a két-három perc életet menthet. A magunk és mások biztonsága érdekében tegyük meg ezt.

A kedvencem még, amikor valaki maximum hangerővel hallgat zenét, fül- és fejhallgatóval, vagy autóban utazva. Nagyon jó megoldás, zárjuk ki teljesen a forgalom zaját. Kell ez nekünk? Persze, ha minél előbb tepsiben akarjuk végezni. A zenehallgatást is korlátozzuk arra az időszakra, amikor nem vagyunk résztvevői a közlekedésnek (pl. buszon, vonaton ülünk). Ugyancsak a magunk és mások biztonságának érdekében cselekedjünk így.

Miért lényeges, hogy halljuk a forgalom zaját? Például azért, hogy ne lépjünk, vagy hajtsunk ki egy autó, busz, vagy kamion elé. Időben meghalljuk a szirénázó mentő-, tűzoltó- és rendőrautót, félre tudjunk húzódni az útjából. Ha meghallom a sziréna hangját, próbálom felmérni, milyen messze lehet. Függetlenül attól, hogy a bringával nem foglalok sok helyet, félreállok, és megvárom, míg elhalad a megkülönböztető jelzést használó jármű.

Nem csak a fülemet, a szemeimet (elsődleges információforrás...) is használom, amikor közlekedem. Folyamatosan figyelem a kereszteződéseket, és a mögöttem zajló forgalmat. Mindig csak olyankor kezdek bele egy-egy manőverbe, amikor meggyőződtem arról, biztonságosan végre is tudom hajtani. Senki kedvéért nem sodrom magam veszélyes szituációba.

Elismerem, ügyesek azok az emberek, aki úgy tudnak bringát hajtani, hogy nem fogják a kormányt. Csak éppen azt nem mérik fel, hogy ha előttük bármi történik, az a két-három másodperc, amíg rányúlnak a kormányra, és behúzzák a fékeket, tragédiához vezethet. Főleg akkor, ha közben a telefont piszkálgatják, mert zenét hallgatnak, vagy Facebook üzenetre válaszolnak. A fékút ugyanúgy jelen van a kerékpáros közlekedésnél, mint a gépjárművek esetében. Tudják, mi a fékút, ugye? Az észleléstől a megállásig megtett út. Nem bonyolult. Mi történik akkor, ha telefonozunk, vagy brutális hangerőn hallgatunk zenét? Ez az út jelentősen megnő, vagy nem is létezik. Mert hagyjuk, hogy más dolog (telefon) elvonja a figyelmünket? Biztonsággal csak úgy tudunk részt venni a közlekedésben – közlekedési módtól függetlenül –, ha igyekszünk minimalizálni, vagy megszüntetni azokat a dolgokat, amik bármikor elvonhatják a figyelmünket.

Törekedjünk arra, hogy éberen, maximálisan koncentrálva és felkészülten vegyünk részt a közlekedésben. Tudom, a telefonon kívül számtalan más dolog is el tudja vonni az ember figyelmét. Egyetlen kérésem lenne: Közlekedjünk felelősséggel.