Ezt a túrát több, mint egy éve, 2019. szeptemberében teljesítettem, csak időhiány miatt nem volt időm publikálni az akkori tapasztalataimat, most ezt pótolom.
Régen írtam bejegyzést, aminek az oka prózai: Komolyan veszem az OKJ-s Fotográfus és fotótermék kereskedő képzést. Sok időmet leköti a tanulás, nem egyszerű a fotóelmélet, nem elég csak elolvasni, meg is kell érteni, de erről inkább a fotós blogomon írok majd bővebben.
A hosszú hétvégi három túra kellemes időtöltés volt, és a lelkemnek is jót tett az aktív mozgás. Főleg, hogy a munkahelyemen viszonylag sok időt töltök ülőmunkával. A Sárvár-Hegyközség-Sótony-Ikervár-Sárvár-Sárvár-Hegyközség útvonalat az évek alatt többször végigjártam. Annak idején, amikor általános iskolába jártam, két osztály közösen járta végig ezt az útvonalat, és közben többször megálltunk pihenni, valamint megnéztük az ikervári vízerőművet is. Azóta viszont nem jártam benne, hiába tekertem el mellette többször is. A túrák alkalmával mindig viseltem láthatósági mellényt, emiatt az autósok odafigyeltek és vigyáztak rám. Megvárták, amíg biztonságosan ki tudtak kerülni.
A múlt hétvégén időt szakítottam arra is, hogy a Szombathelyi út mentén kialakított, és szintén a közelmúltban átadott kerékpárutat jártam be. Néhány képet már a tavalyi év folyamán készítettem róla, amiket az "Érdekes megoldások a világban" posztomban már láthattak. Kaptam is kritikát miatta, ami jogos volt. És hogy válaszoljak egy akkor feltett kérdésre: Hogyan közlekedek a hülyén kialakított szakaszokon? Körültekintően, mint minden esetben.
A közlekedésről, bringázásról általánosan, cinikusan, olykor szarkasztikus stílusban. A kerékpározás nem csak közlekedési lehetőség, hanem életmód is egyben.
