Közlekedés közben folyamatosan figyelek az engem körülvevő forgalomra. Nem egyszerű dolog mindenre odafigyelni. Meg kell próbálni felkészülni a váratlan helyzetekre. Ez azt jelenti, hogy semmi nem vonja el a figyelmünket arról, ami az úton történik, és nem megyünk nagyobb sebességgel, mint ami szükséges. Figyelemmel követtem a KRESZmenők sorozatot a YouTube-on. A kampány során igyekeznek mindenre kitérni, köztük a gyorshajtásra, és a mobilozásra is. A rendőrség az Aegon biztosítóval karöltve készített figyelemfelhívó videókat Kovács András Péterrel és Jankovics Péterrel az autóban történő mobilozással kapcsolatban. Erről én is kifejtettem a véleményemet (Többször is…), de hát az emberek többségét rohadtul nem érdekli, ha a mobilozás miatt lesz belőle hulla. Mindenkinek szíve joga megölni magát, de közben ne okozza mások halálát. És nem csak autóban öli meg az embert a mobil, hanem gyalogosan és kerékpáron közlekedve is.

Sok olyan ember van az utakon, aki hajlamos valamilyen veszélyes szituációt előidézni, esetleg balesetet okozni. Bár balesetnek mostanában nem voltam tanúja, annak igen, amikor valaki veszélyes helyzetet teremtett. Nem törődve azzal, hogy önmagán kívül mások életét is kockára tette. Ilyenek azok, akik a sárvári Tesco-nál, a város felől érkezve áttérnek a menetirány szerinti bal oldalra a Rába hídnál. Ez miért veszélyes? Mert ha például a buszmegállónál találkozik össze velük az ember, abból nagyon könnyen lehet sérüléssel járó baleset.

A múltkori posztom után, ami a közlekedés nehézségeiről szólt, elgondolkodtam, és rájöttem, hogy azért jó néhány dolog kimaradt. Egyébként nagyon díjaztam, hogy a kiemelés során a gyalogosokra hivatkoztak, nekik milyen nehézségekkel kell megküzdeniük. A posztom nem csak róluk szólt. Próbáltam minden kategóriát górcső alá venni, és minden közlekedő szempontjából megvizsgálni a témát. (Tudom, lehetetlen vállalkozás, ahány ember, annyi reakció ugyanarra a dologra…)

Ezt a bejegyzést még a tavalyi év végén kezdtem el megfogalmazni.

Közlekedni nehéz. Ez nem egy megállapítás, hanem tény. Mégis az emberek döntő többsége azt hiszi, tud közlekedni. Egészen pontosan abban a tévhitben élnek nagyon sokan, hogy jól tudnak közlekedni. Erről azonban nem lehet őket meggyőzni, mert azonnal felháborodva kérik ki maguknak, meg különben is hogy merészel bárki is kételkedni a képességeikben.

A minap eljátszottam azzal a gondolattal, milyen lenne a közlekedés egy tökéletes világban. Probléma-mentes. Szerintem. De ez soha nem fog kiderülni, és megvalósulni ebben a világban, mert az emberiség természete ezt nem teszi lehetővé. De térjünk vissza a gondolatmenethez.

Tökéletes világ, mint tudjuk, nem létezik. (Soha nem is fog, az túl uncsi lenne…)

Kíváncsiságból eljátszadoztam ezzel a gondolattal, hogyan is nézne ki egy tökéletes világban a közleke-dés. Minden feltétel adott lenne a biztonságos közlekedéshez, ami a kiváló minőségű utaknál és jár-dáknál kezdődik, valamint mindenki, aki részt vesz a közlekedésben, ismeri, és alkalmazza a vonatkozó KRESZ-t. Az emberek figyelnek egymásra a közlekedés során, megadják az elsőbbséget, vigyáznak a többiekre, részt vesznek a közlekedésre vonatkozó szabályok megfogalmazásában, kialakításában, hogy az minél rugalmasabb legyen, és a lehető legjobban alkalmazkodjon a közlekedéshez. (Értsd: Nincs agyonbonyolítva, és nyakon öntve jogi szöveggel, amit halandó ember nem érthet meg… És egyszerű. És érthető. Ez fontos. Egyszerűen érthető)