Az emberek hajlamosak mindent és mindenkit kritizálni. Sokszor ok nélkül. Viszont most jó okom van kritizálni. Szombathelyen a Vépi úton idén megtörtén a már régóta esedékes útfejújítás, és az utat valamennyire ki is szélesítették. Igaz, ettől csak részben lett jobb a helyzet, még mindig van olyan szakasza ennek az útnak, ahol nem lehet biztonságosan közlekedni. Se gyalog, se kerékpárral. Oké, az út csilli-villi, és sima. (Jöhet az ujjongás az autósok részéről, nem szakad ki végre a futómű, és lehet száguldozni, nem törődve az út szélén poroszkáló gyalogosokkal…)

Közlekedés közben folyamatosan figyelek az engem körülvevő forgalomra. Nem egyszerű dolog mindenre odafigyelni. Meg kell próbálni felkészülni a váratlan helyzetekre. Ez azt jelenti, hogy semmi nem vonja el a figyelmünket arról, ami az úton történik, és nem megyünk nagyobb sebességgel, mint ami szükséges. Figyelemmel követtem a KRESZmenők sorozatot a YouTube-on. A kampány során igyekeznek mindenre kitérni, köztük a gyorshajtásra, és a mobilozásra is. A rendőrség az Aegon biztosítóval karöltve készített figyelemfelhívó videókat Kovács András Péterrel és Jankovics Péterrel az autóban történő mobilozással kapcsolatban. Erről én is kifejtettem a véleményemet (Többször is…), de hát az emberek többségét rohadtul nem érdekli, ha a mobilozás miatt lesz belőle hulla. Mindenkinek szíve joga megölni magát, de közben ne okozza mások halálát. És nem csak autóban öli meg az embert a mobil, hanem gyalogosan és kerékpáron közlekedve is.

Sok olyan ember van az utakon, aki hajlamos valamilyen veszélyes szituációt előidézni, esetleg balesetet okozni. Bár balesetnek mostanában nem voltam tanúja, annak igen, amikor valaki veszélyes helyzetet teremtett. Nem törődve azzal, hogy önmagán kívül mások életét is kockára tette. Ilyenek azok, akik a sárvári Tesco-nál, a város felől érkezve áttérnek a menetirány szerinti bal oldalra a Rába hídnál. Ez miért veszélyes? Mert ha például a buszmegállónál találkozik össze velük az ember, abból nagyon könnyen lehet sérüléssel járó baleset.

Ezt a bejegyzést még a tavalyi év végén kezdtem el megfogalmazni.

Közlekedni nehéz. Ez nem egy megállapítás, hanem tény. Mégis az emberek döntő többsége azt hiszi, tud közlekedni. Egészen pontosan abban a tévhitben élnek nagyon sokan, hogy jól tudnak közlekedni. Erről azonban nem lehet őket meggyőzni, mert azonnal felháborodva kérik ki maguknak, meg különben is hogy merészel bárki is kételkedni a képességeikben.

A minap a neten bóklászva futottam bele egy hírbe, miszerint Litvániában térfigyelő kamerákkal figyelik azt, kik mobiloznak, miközben átkelnek a zebrán. Hiába nem lesz rendőr a közelben, akkor is megkapja az illető a 10 000 Ft-nak megfelelő pénzbírságot. Ám ez valószínűleg sokakat nem fog vissza tartani attól, hogy a mobiljuk kijelzőjét bámulva, agyhalott zombi módjára bóklásszanak az utcán. Hiába a rengeteg tragédia, amit a mobilfüggőség okoz, ez nem tartja vissza az embereket attól, hogy olyankor használják a telefonjukat, amikor aktív résztvevői a forgalomnak.

Ebben a posztban igyekszem kerülni a szokásos, terjengős megfogalmazást, inkább megmutatom képekkel, hol vannak Sárváron kijelölt kerékpárutak és sávok. Sárvár kisváros, így viszonylag rövid idő alatt körbe lehet járni, tempótól függően. A város környékén jelenleg is zajlik kerékpárutak építése, mert a tervek szerint össze akarják kapcsolni a három fürdővárost. A cél az, hogy Bükfürdő, Sárvár és Celldömölk össze legyen kötve egy kerékpáros túraútvonalon. Ezt jó kezdeményezésnek tartom, csak a probléma ott van, hogy az építésnek több évtizedes fák fognak majd áldozatul esni. Nagy valószínűség szerint. Mint ahogy az történt a Sárvár és Rábasömjén közötti szakasz esetében. (Ugye-ugye, hova vezet a kapkodás és az oda nem figyelés?… Információim szerint Gércénél is vágtak ki fákat a kerékpárút miatt) De most inkább beszéljenek a képek. A képek a poszt írásakor az aktuális állapotot tükrözik.