Ezt a túrát több, mint egy éve, 2019. szeptemberében teljesítettem, csak időhiány miatt nem volt időm publikálni az akkori tapasztalataimat, most ezt pótolom.
Régen írtam bejegyzést, aminek az oka prózai: Komolyan veszem az OKJ-s Fotográfus és fotótermék kereskedő képzést. Sok időmet leköti a tanulás, nem egyszerű a fotóelmélet, nem elég csak elolvasni, meg is kell érteni, de erről inkább a fotós blogomon írok majd bővebben.
Pár napig szabadságon voltam, és kihasználtam az időt arra, hogy megnézzek egy épületet, ami még januárban égett le Rábasömjén és Rábapaty között. Kellemes, napsütéses időben kerekeztem végig a Rábasömjénig vezető kerékpárúton. Erről már készítettem bejegyzést. De vissza jelen bejegyzésemben taglalt kerékpárúthoz. Nem volt időm azzal foglalkozni, hogy a környéken hogyan állnak a kerékpárút fejlesztések, így meglepődve fedeztem fel, hogy kialakítottak egy szakaszt a 84-es főút mentén Rábasömjén és Rábapaty között. Gyorsan készítettem is néhány fotót, milyen lett. Ezúttal sem alkotok véleményt, hogy milyen lett, mindenki döntse el maga a képek alapján.
Ezt a túrát pár éve kezdtem el tervezni. Az interneten bóklászva futottam bele olyan információkba, amikről addig nem volt tudomásom. Tudtam a Somlóról, de az valahogy kimaradt az információk sorából, hogy a hegyen található egy várrom és egy kilátó is, mely első királyunk, Szent István nevét viseli. A rendszerváltásig viszont Petőfi nevét viselte. A kilátónál jelentette be Antall József miniszterelnök az utolsó szovjet katona kivonását. (Ezt se tudtam korábban… Hiába, a történelem mindenütt jelen van)
A hosszú hétvégi három túra kellemes időtöltés volt, és a lelkemnek is jót tett az aktív mozgás. Főleg, hogy a munkahelyemen viszonylag sok időt töltök ülőmunkával. A Sárvár-Hegyközség-Sótony-Ikervár-Sárvár-Sárvár-Hegyközség útvonalat az évek alatt többször végigjártam. Annak idején, amikor általános iskolába jártam, két osztály közösen járta végig ezt az útvonalat, és közben többször megálltunk pihenni, valamint megnéztük az ikervári vízerőművet is. Azóta viszont nem jártam benne, hiába tekertem el mellette többször is. A túrák alkalmával mindig viseltem láthatósági mellényt, emiatt az autósok odafigyeltek és vigyáztak rám. Megvárták, amíg biztonságosan ki tudtak kerülni.
A hosszú hétvége folyamán három túrát teljesítettem. Két rövidebbet, és egy hosszabbat. A hosszabb túrát már közel tíz évvel ezelőtt kitűztem célul, csak olykor közbeszólt a bizonytalanságom, hogy képes vagyok-e rá, valamint a lustaságom. Mindig tologattam, olykor el is feledkeztem róla, ám pár hete ismét felötlött bennem, hogy ideje lenne teljesíteni. Végül a hosszú hétvége folyamán rászántam magam, és elindultam a kb. 53 km-es túrára. Előtte szépen megterveztem az útvonalat az útvonalterv.hu weboldalon, és memorizáltam a településeket, amiket a túra közben érinteni fogok. Ez eddig mind szép, és jó. Voltam annyira nagyképű, hogy azt gondoltam, jóval hamarabb a végére érek, mint ahogy a weboldal az általam megadott települések alapján kalkulálta. Nem így történt.
Túrázni jó. Aki próbálta már a túrázást, tudja, milyen jó élmény, amikor kellemes fáradtsággal a tagjaiban megérkezik az úti céljához. Nem csak gyalog, hanem kerékpárral is lehet élvezetes túrákat teljesíteni. Ebben nincs semmi újdonság. Feltételezem, többen is teljesítettek már kisebb-nagyobb távokat a lakó- vagy nyaralóhelyük környékén.
Kulturált közúti magatartás. Hát, ez bizony hagy némi kívánni valót maga után a XXI. századi Magyarországon. Tény, hogy az ember nem mindig áll a helyzet magaslatán, feszültebb a szokásosnál, és az úton, közlekedés közben próbálja meg levezetni a feszültséget, ami akár otthon, akár a munkahelyén éri, és felhalmozódott benne. Rossz ötlet. Ez sokszor sarkalhatja az embert helytelen döntések meghozatalára. Miért is fogalmazódott meg bennem ez a gondolat? Kifejtem:
Szerda éjjel szépen, kényelmesen tekertem hazafelé. Ahogy szoktam, láthatóvá tettem magam. (Mellény, lámpák, stb.) Az idő tiszta volt, a körülményekhez képest nagyon jól lehetett látni mindent. Elértem a sárvári Tesco körforgalmához. Észleltem, hogy egy autó jön a szembe sávban reflektorral. Eddig semmi gond, elő szokott fordulni. Amikor ráfordultam a Sárvár-Hegyközség felé vezető egyetlen útra, az autó reflektora bántóan világított a szemebe. Az autósok többsége - ha nem is azonnal -, le szokta kapcsolni a reflektort, amint észrevesz.
Bringázni jó. Ez nem újdonság. Szeretek bringázni. Nem csak a munkába járás, vásárlás, ügyintézés kapcsán, hanem csak úgy, szórakozás, kikapcsolódás céljából is. És közben még az egészségmegőrző (Erről rengeteg cikket találni az interneten, ez egyébként minden sportra igaz…) hatása sem elhanyagolható. Nagyon pihentető, nyugtató (tapasztaltam, többször is…) élmény tud lenni egy kiadós tekerés, főleg akkor, ha csendes környezetben, vagy erdőben pedálozik az ember.