Tegnap reggel, munkába menet részese lettem egy balesetnek, mint szenvedő fél. Egy kerékpárral közlekedő hölgy nekem hajtott, amitől a térdem megrándult. Ennek kapcsán szeretném megosztani a gondolataimat a közlekedők felelősségéről.

Pár hete kíváncsiságból kipróbáltam az instant zabkásákat. Először a Cornexi zabkásáit falatoztam reggelente, megfejelve egy-egy banánnal. Később a Dr. Oetker instantjai kerültek terítékre. Ízre nem volt rossz egyik sem, és csak pár percet vett igénybe az elkészítésük. Így legalább nem csak egy bögre tejeskávét döntöttem magamba délelőttös héten hajnalok hajnalán.

Most - legalábbis részben -, idegen tollakkal fogok ékeskedni. Ez nem lesz nagy mutatvány, csak a közlekedés kapcsán jutott eszembe egy apróság. (Vagy nem is annyira apró?… Majd eldöntik)

Pár hónapja végeztem ki kedvenc angol íróm, Douglas Noel Adams utolsó könyvét, mely "A Kétség Lazaca" címet viseli. Akit érdekel egy abszurd humorú, de intelligens angol író, olvassa el a könyveit. Nagyon szórakoztatóak, és elgondolkodtatóak. (Már megint eltértem a tárgytól, nem is kicsit. Bocsi. Rossz szokásom. Már biztos észrevették)

Bringázom. Szinte minden nap. A napi átlagom kb. 8km, esetenként több. Szeretek tekerni. Főleg hűvösebb időben, akkor kifejezetten élvezem. Tény, hogy nem olyan gyors és kényelmes, mint egy autó, vagy egy motor, de egy jól összerakott bringával jó tempót lehet menni. Főleg, ha a bringa rendszeresen karban van tartva, lemosva, olajozva, kicserélve, ami kell.