Kezdhetném azzal a tanáccsal/igazsággal/megállapítással ezt a bejegyzést, amit a Pókember filmekben és képregényekben a főszereplő kap a nagybátyjától: A nagyobb erő nagyobb felelősséggel jár. Az ellentét nehezen, vagy egyáltalán nem oldható fel gyalogosok, biciklisek, motorosok és autósok között. Egy valami azonban tény, és ezt nem lehet tagadni. Minden kategóriában vannak olyanok, akik a lehető legidiótább, vagy felelőtlen módon közlekednek. Szerencsére rengeteg ellenpélda is akad.

 

Amit észben kellene tartania minden közlekedőnek, az az, hogy nem egymás ellen vagyunk az utakon. A másik, amit nem szabad elfelejteni: A közlekedés veszélyes üzem. Mindannyian részt veszünk a közlekedés nevű játékban. Ki így, ki úgy. A többség betartja a szabályokat, és törekszik a biztonságra. Ennek ellenére nagyon sok olyan dolog adódhat a közlekedés során, ami veszélyhelyzetet, balesetet, esetleg halált okoz. Elég egy másodpercnyi kihagyás, és máris kész a baj. A városokra ez fokozottan igaz, hiszen ott minden kategória jelen van a gyalogostól kezdve a biciklisen, motoroson át egészen a buszig, teherautóig bezárólag. Ráadásul sok esetben nincs elég hely arra, hogy az ember biztonságosan el tudjon valahol haladni, és gyakran előfordul, az autósok ráparkolnak a forgalomtól elzárt területre, ami ugyebár nem szabályos.

Volt ebből kisebb vitám pár hónapja egy nővel. Éppen a DM előtt nyitottam ki a biciklim zárját, amikor odaért. Szokásom, hogy a DM előtt a járda mellett állok, amikor lezárom, vagy kinyitom a bringát, mert ott forgalomtól elzárt terület van feljelölve a zebra miatt. Ugyanez a helyzet a Hunyadi út, Batthyány út találkozásánál a körforgalomnál, valamint az OTP Bank előtt. Mégis sokan semmibe veszik, és előfordul, hogy egy-egy nagyobb autó miatt az ember nem látja, át akar-e kelni valaki a zebrán, mert takarásban van. De vissza a nőhöz, kicsit (nagyon) elkanyarodtam. Felléptem a járdára, ő meg beállt a forgalomtól elzárt területre. Kiszállt az autóból, és megköszönte a kedvességem. Szóvá tettem, hogy ráparkolt a forgalomtól elzárt területre. Azt mondta, tudja, de senkit nem zavar a dolog. Az volt a reakcióm:
-Ez a probléma, hogy senkit nem zavar!

Az ilyenek miatt gyakran kényszerülök arra a fentebb említett körforgalomból kikanyarodva a Batthyány utcára, hogy a bringát először balra behúzzam, mert csak így tudom jobbra kiengedni a parkoló autók mellé, törekedve a biztonságos oldaltávolságra. Amit nem egyszerű megtartani az utca szűkössége miatt. Lehet, a későbbiekben is inkább alternatív, alacsony forgalmú úton fogok közlekedni, és csak hajnalban, vagy éjszaka robogok át erre, amikor alig, vagy egyáltalán nincs forgalom ezen a szakaszon. De ez még mindig messze van a választott témámtól, a felelőtlen közúti magatartástól. Ez megint egy olyan téma, amiből szó szerint nagyregényt lehetne írni, hiszen nagyon sok formája van ennek a jelenségnek.

Felelőtlen magatartás a közúton. Sajnos állandó témája a híradásoknak. Ránk, magyarokra jellemző az agresszív viselkedés az utakon. Mindennapos probléma a gyorshajtás, az ittas/bódult állapotban történő vezetés, és a szabályok figyelmen kívül hagyása. Autóban csak utasként utazom, nincs se jogosítványom, se autóm. (A bringával való közlekedés miatt egy csomó pénzt megspórolok…)

A felelőtlenség minden kategóriára jellemző. Nincs olyan, hogy csak az autósok barmok, vagy csak a motorosok. Városon belül gyakori jelenség, hogy a gyalogosok nem mennek el a zebráig, hanem az autók közül, buszok mögül lépnek ki, és pont a takarás miatt nem lehet őket észrevenni. Ilyen miatt több alkalommal majdnem elsodortam őket. (Tudom, én vagyok a hibás, minek közlekedek gyors tempóban városon belül… Ugorjunk)

Az egyik legáltalánosabb probléma a gyorshajtás. És ez nem csak a fiatalokra jellemző. Mit akarnak azok bizonyítani, akik padlógázzal száguldoznak akár a városokban, akár az autóutakon, vagy az autópályákon? Hogy ők a fasza gyerekek? Ha valaki versenyezni, rodeózni akar, menjen ki a versenypályára, ott nem veszélyeztet másokat. Tudom, azért fizetni kell, meg nem lehet kicentizni a dolgokat, mint közúton, így nem derül ki, milyen nagy vagányok.

Csütörtök este voltunk munkatársammal szemtanúi annak, többekkel együtt, hogy egy rosszul felmért helyzet milyen könnyen végződik balesettel. Szombathelyen a Zanati úton baktattunk az aluljáró közelében, amikor a városközpont irányából nagy sebességgel érkező autó a satufékezés ellenére nem tudott időben megállni, és érintőlegesen nekicsapódott a Pálya útnál lévő betonfalnak, majd a jobb oldalát lezúzva átcsúszott a szemközti sávba, és megállt az út szélén. Az volt a szerencse, hogy abban a pillanatban senki nem haladt a városközpont irányába, és gyalogosokat sem sodort el a tehetetlenül sodródó roncs. Egyébként már a baleset előtt lehetett hallani, hogy a vezető nem teljesen ura a járműnek, a kerekek többször csikorogtak az aszfalton. Kérdem én, megérte neki ez a kis mutatvány?

Pár hónapja is láttunk hasonlót, csak az nem végződött balesettel, akkor a Pálya útról kikanyarodó autós farolt meg, de uralma alatt tudta tartani a járművét. Viszont az autó a könnyen a járdára csapódhatott volna…

Sok ilyen, vagy hasonló esetet fel lehetne sorolni, aminek nincs értelme. Sajnos hozzászoktunk a balesetekhez, és nem gondolkodunk el azon, mit tehetnénk annak érdekében, hogy elkerüljük őket. Pedig a megoldás pofonegyszerű: Tartsuk be a vonatkozó szabályokat. Mindig közlekedjünk az út- és látási viszonyoknak megfelelően, tartsuk be a sebességkorlátozást. (Igen, tisztában vagyok vele, hogy egyes helyeken ez indokolatlanul alacsony…) Ne kezdjünk előzésbe beláthatatlan szakaszon, és ne álljunk neki versenyezni az utakon, arra ott vannak a versenypályák. Figyeljünk a többi közlekedőre. Mi, biciklisek tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy sötétben és rossz látási körülmények között időben észrevegyenek bennünket az autósok.

Erről jut szembe egy olyan eset, ami már jó pár éve történt, egészen pontosan 2014 márciusában, hétfő hajnalban. Elindultam otthonról, bringám kivilágítva, rajtam a láthatósági mellény, no para. Gondoltam én, nagy naivan… Előzőleg töltöttem fel az első lámpám aksijait (olcsóbb, mint mindig elemet venni…), megvolt a nagyon jó fényerőm előre is. Igen ám, de Sótony irányából érkezett egy autó, aminek az oldalablakai párásak voltak. Hiába voltam a védett útvonalon, az autó lazán kihajtott elém. Meg kellett állnom, hogy ne legyen balesetezés. Az autó jobb ajtajánál álltam meg, az első lámpám bevilágított az utastérbe, a bent ülők meg bambán bámultak kifelé, hogy most mi van? Ki volt ez esetben a hibás? Szerintem az autó sofőrje, mert nem tett meg mindent annak érdekében, hogy kilásson az autóból. Szerencsére figyeltem, és felkészültem a veszélyre, így elkerültük a balesetet.

Tisztában vagyok vele, hogy elsőbbségem akkor van, ha megadják, ezért a Sótony-Ostffyasszonyfa-Hegyközség kereszteződést (és a többit is) mindig óvatosan közelítem meg. Volt már rá példa, hogy ennek köszönhetően nem kerültem egy kikanyarodó kamion kerekei alá.

Egy kicsit maradva még a gyorshajtás témájánál. Még tavaly év végén történt, hogy Sárváron, a Rákóczi úton egy gyorshajtó sofőr elgázolt egy házaspárt, akik szabályosan, a zebrán mentek át. Tudni kell, hogy a Rákóczi út egy hosszú egyenes (jelenleg felújítás alatt áll) a Rába-híd és a Nádasdy vár között. Ezen a szakaszon mindössze három zebra van feljelölve. Egy a fürdőnél, egy a kórháznál, és egy az Alkotmány utcai találkozásnál. Őket a legutóbbinál gázolta el az autós. Azóta oda kitettek egy folyamatosan villogó figyelmeztető lámpát. A sofőr elmenekült a helyszínről, egy fiatal pár nyújtott segítséget a házaspárnak, és értesítették a mentőket, rendőröket.

Vagy emlékeznek arra az esetre, amikor két fiatal sportoló halt meg a piros lámpánál várakozva azért, mert egy idióta nagy sebességgel beléjük hajtott?

A másik probléma az ittas/bódult állapotban történő vezetés. Alkoholt csak akkor iszok, amikor tudom, nem fogok részt venni a közúti közlekedésbe, vagy csak utas vagyok a járműben. Erről is nagyon sokat lehetne regélni. Olykor már pár sör után észreveszem magamon, hogy nagyon kell koncentrálnom a mozgásomra, hát ha valami erősebb italt (whisky, rum) iszom, akkor meg pláne. Rám az alkohol álmosító hatással van. Még egy pohár vörösbortól is el tudok aludni. Nem egy olyan alkalom volt, hogy barátaimmal buliban voltam, és néhány rövid ital után megállapítottam magamban: be vagyok állva. Ami tény: az alkohol és a tudatmódosító szerek, valamint néhány gyógyszer jelentősen rontja az ítélőképességet és a reakcióidőt. Kérek mindenkit, hogy ilyen állapotban ne üljenek be az autóba, inkább hívjanak taxit, vagy kérjenek meg valakit, aki nem ivott, hogy vigye haza önöket. A jelenlegi szabályozás szerint mi, kerékpárosok fogyaszthatunk alkoholt, ha utána el tudunk menni egyenesen. Ezzel az a probléma, hogy aki rendszeresen iszik, annak a szervezete hozzá van szokva az alkoholhoz, de akik nem nagy ivók, azokra már kevés alkohol is jelentős hatással van. Szerintem itt is inkább a zéró toleranciának kellene érvényesülnie, akárcsak az autóvezetők esetében. A kimerültség és a fáradtság hasonló tüneteket produkál, mint az alkoholos befolyásoltság, és mivel a vezetés monoton tevékenység, kimerülten könnyen elalszik az ember a volán mögött. Még ha csak pár másodpercre is. Ez bőven elegendő egy balesethez. Fáradtan, kimerülten sose üljünk autóba, csak akkor, ha kipihentek vagyunk.

A különböző híradásokat figyelve sokszor szólnak arról a hírek, hogy egy-egy idióta emberke úgy döntött, nem engedi el a mentőautót, inkább még lassítja is. Ezzel csak azt bizonyítja, mennyire nincs tisztában azzal, hogy egy, vagy több ember élete múlhat azon, időben odaér-e a mentő.

Már az is veszélyes és szabálytalan, ha a mögöttünk haladót lassítjuk (sajnos egyre jobban terjed ez a fajta magatartás az utakon… idióta agyhalottak…), nem még az, ha egy megkülönböztető jelzéssel közlekedő járművet. Vajon egy tűzoltót, vagy mentőt lassító gépjárművezető mit szólna, ha az ő hibájából leégne a háza, vagy egy családtagja nem kapna időben ellátást? Belegondolnak ilyenekbe? Szerintem nem. A megkülönböztető jelzést használó járművekre fokozottan figyeljünk, és amint lehet, engedjük el őket. A felelőtlen magatartásról még nagyon sokat lehetne írni, kismillió példát felsorolva, de azzal mindenkit csak halálra untatnék. Köszönöm a figyelmet. Továbbra is közlekedjenek felelősségel, figyelve a többiekre.