Tél van, ilyenkor az a normális (Egyre kevésbé jellemző) időjárás, ha esik a hó. Mivel a globális felmelegedés miatt egyre jobban eltűnnek az évszakok, az emberek (szinte) teljesen elszoktak a havas, jeges útviszonyoktól. Azért még a 2000-es évek elején is előfordult nagyobb havazás, és normális hosszúságú tél.

A hó, ónos eső, fagyott eső, jégborda mindenkinek komoly kihívást jelent, a hófúvásról nem is beszélve. Persze ilyenkor is megvannak a vagányan rodeózó delikvensek, akiket nem érdekelnek a nehézségek, és hóban éppúgy csapatják, mint száraz úton.

Ilyenkor mindig az alábbi kis lelkes szösszenet jut eszembe:
„Azért szeretem ezt az időt, mert a mazsolák ilyenkor otthon vannak, a vérprofik már az árokban…” Ez gyakran megjelent a megyei napilap SMS véleményrovatában is, amint megérkezett a téli idő. Ami még eszembe jut, az Darwin megállapítása: Nem a legerősebb marad életben, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra. Ez igaz a közlekedésre is. Egy kis módosítással.

Szerintem a jó pilóta ott kezdődik, hogy le tud lassulni. A kiváló időben meg is tud állni. Nem tudom, ki szokott Formula 1-es, vagy más autóversenyt nézni. Igen, az egész arról szól, hogy minél jobban fejlesszük a technológiát, és használjuk ki a szabályok adta kiskapukat. De most nem ez a lényeg. Ott is elő szokott fordulni, hogy az időjárás rendesen megkavarja az erőviszonyokat, és hiába áll rendelkezésére a csapatnak a legjobb autó, ha a pilótáik nem tudnak megfelelően alkalmazkodni a körülményekhez. Volt már erre nem egy alkalommal példa. Például 2006-ban, amikor a Magyar Nagydíj történetében először esős futamot láthatott a közönség.

Eme kis kitérő után vissza az aktuális témához, a téli időjáráshoz. Nem egy alkalommal közlekedtem havas, jeges útviszonyok között bringával. Sose volt egyszerű mutatvány két keréken maradni. Volt, amikor nem is sikerült. Estem már el úthiba miatt, és önnön hibámból is, amikor egy nagyobb hóbuckába kormányoztam a bringámat. A legnehezebb mindig a jégbordán való egyensúlyozás volt. Friss hóban relatíve jól lehet haladni, még ha jelentősen kisebb sebességgel is. Tavaly februárban az átlag tíz perces menetidő jelentősen megnőtt, megközelítette, esetenként meg is haladta a fél órát. Ezért szoktam mindig időben elindulni a vonatra, hogy legyen olyan pufferidőm, amiből nyugodtan veszíthetek, mégse maradok le a vonatról.

A 2010-es évek elején előfordult, hogy a munkahelyemről hazaküldtek minden vidéki dolgozót, mert olyan havazás volt, hogy később már nagyon körülményes lett volna hazajutni. Pluszban még Sárvárt is lezárták. Szerencsémre a vonatok még elindultak, így el tudtam jutni Sárvárra. Hazasétálni a hóban már egyáltalán nem okozott problémát. És bizony a nagyobb havazás komoly fennakadást okozott a közlekedésben. Például Sárvár és Sárvár-Hegyközség között elakadt egy kisbusz. Napokig ott volt az úton, mire el tudta vinni a tulajdonos, köszönhetően az olvadásnak.

Egyébként a havas, jeges útviszonyok még a rutinos, tapasztalt sofőröket is meg tudják tréfálni, néha egy egészen apró hiba is elég a balesethez. Sok esetben a rutintalanság és a nem megfelelő gumi is hozzájárul egy-egy baleset kialakulásához. Az emberek többsége akkor rohan gumit cseréltetni az autóján, amikor már javában benne járunk a télben, és stabilan 7 Celsius alatt van a hőmérséklet, és megérkezik a havazás. Hiába hívják fel a figyelmet már jóval korábban a télies idő megérkezésére. És a nagyobb havazás, vagy lefagyás, ónos eső miatt a közúti forgalom elég hamar meg tud akadni. Viszont a vasúti közlekedés relatíve sokáig biztosítani tudja az összeköttetést a települések között.

Emlékszem, a 2010-es évek elején busszal mentem a vasútállomásra a havazás miatt, és a buszsofőr azt mondta az egyik utasnak, hogy az egyik közeli faluból csak úgy tudott kijönni, hogy ment előtte a hókotró. Tavaly februárban a Győrtől Szombathelyig közlekedő autóbusz a havazás miatt nem ért időben Sárvárra. Azt nem tudom, elindult-e egyáltalán Győrből.

A tavalyi nagyobb havazás miatt a busz jelentősen kisebb sebességgel tudott haladni a havas úton, emiatt éppen csak elértem a vonatot. A busz előtt egy személyautó is bóklászott kb. 30 km/h-val, ezzel is lassítva a buszt, ami amúgy is késve érkezett a megállóba. Amikor felugrottam a vonatra, szegény kalauzt majdnem orrba csaptam az ajtóval.

Múlt hét kedden reggel Szombathely vált szinte járhatatlanná, pedig nem esett sok hó. A probléma a lefagyás volt a filmrétegszerű hótakaró alatt. És ez bizony jelentősen lassította az embert. Az autósokat is. Volt olyan autós, aki a Vásártér utcából alig tudott kikanyarodni a Vépi útra éppen a lefagyás miatt. Pedig kis tempóval haladt az úton.

Összegezve: A téli útviszonyokra nem csak gumicserével, hanem gyakorlással és odafigyeléssel kell felkészülni. A legkisebb hiba is komoly balesetet eredményezhet. Persze sokszor a körülmények olyanok, hogy sem rutin, sem odafigyelés nem segít. Például ónos, vagy fagyott eső esetén. Próbáljunk meg minden esetben alaposan felkészülni a télies útviszonyokra, és legyünk óvatosak minden helyzetben.