Nem tudom, kíváncsiak-e rá, hogyan közlekedem. Elmesélem, mi mindenre kell figyelnem, amikor a közlekedés aktív (gyalogosan és biciklivel) résztvevője vagyok. A vonattal való közlekedést most kihagyom, annak majd szentelek egy külön posztot. Valamikor.

Két műszakban dolgozom Szombathelyen. Az most nem lényeges, melyik cégnél. Külterületen lakom, így a sötétben történő közlekedés mindennapos számomra, ezért fontos szempont, hogy minél jobban látható legyek, az autósok időben észleljenek. A láthatóságnak már szenteltem egy külön posztot, így nem részletezném ismételten, milyen kiegészítőket alkalmazok. A lényeg, hogy sötétben, közvilágítástól mentes területen is jól látható vagyok. 

Ami szintén fontos dolog, hogy sosem közlekedem rutinból. Hiába ismerem jól a különböző útszakaszokat, a forgalom ritmusa mindig változik, ezért a körültekintő, másokra figyelő közlekedés elengedhetetlen. Legalábbis számomra. (Bár hibák olykor előfordulhatnak…) Függetlenül attól, hogy tempósan kerekezek.

Amikor délelőttre megyek dolgozni, a vasútállomásig viselem a láthatósági mellényt és a fényvisszaverő pántokat a lábamon, valamint nagy fényerejű lámpákkal is ki vagyok világítva. Az első lámpámnak köszönhetően az autókat, és a táblákat is már messziről (kb. 2-300 m) látom. 

Mivel hajnalban alig van forgalom a városban, nyugodtan tudok haladni. (Akár nagy tempóval is, ha késésben vagyok… Ami ritkán fordul elő. Legalábbis manapság…) Mindig törekszem arra, hogy időben elinduljak, így van elegendő pufferidőm. Mivel akármi (Atomvillanás. Esetleg.) is történhet. És minimális a közlekedési baleset veszélye. (De nem 0%) Egyik reggel éppen a közvilágítástól mentes szakaszon haladtam, amikor elhaladt mellettem egy rendőrautó lassú tempóban. Szokásos járőrözés volt. Mivel ki voltam világítva, és jól látható voltam, nem állítottak meg. (Ha akarnak, bármibe bele tudnak kötni)

Tíz évvel ezelőtt történt, hogy szeptemberben, este 7 óra magasságában kerekeztem hazafelé, amikor többször elkerült egy rendőrautó. Majd megállított, és kérdőre vont, miért nincs bekapcsolva a lámpám. Nem tudtam megfelelő választ adni. A rendőr kérte, hogy mutassam meg, működik-e a lámpám. Működött. Azt mondta, legközelebb kapcsoljam be a lámpámat, és javítsam meg a hátsólámpát, ha nem akarom, hogy megbüntessen 10 000 Ft-ra. Azóta mindent megteszek annak érdekében, hogy lehetőség szerint minden szabályt betartsak. (Ismerik a kitételt, ugye? A Törvény nem ismerete nem mentesít a büntetés alól. És nem minden rendőr van ellenünk. Ők is emberek)

Két helyen közlekedem: az úttesten, és a kerékpárúton. (Ahol van) Járdán nem. (Legalábbis bringával…) Pláne nem nagy sebességgel, mivel az veszélyes magatartás, és a gyalogosokat sodornám veszélybe. Sok esetben gyalog is nehézkes a járdán közlekedni, és kerülgetni a többieket, nem még biciklivel. Kinek hiányzik ez a felesleges stressz és idegeskedés? Nekem nem.

Jogos elvárás, hogy az autóval közlekedők se veszélyeztessenek minket, bringásokat. Sajnos rendszeresen látok embereket a járdán tekerni. Nem értek egyet velük. A járda a gyalogosoké. Pont. Ezt nem kell tovább ragozni. Tény, és való, Sárvár közútjai nem a legjobbak, többre is ráférne egy alapos felújítás, de sok olyan utca is van, ami tökéletes arra, hogy közlekedjünk rajta. Főleg azokon a területeken, ahol alacsonyabb az autóforgalom.

A járműveknek az úttesten, vagy a számukra kijelölt úton a helyük. Igaz, fordult már elő hajnalban, hogy a járdán gurultam, az is csak azért, mert megálltam, hogy elkészítsek pár képet (szeretek fotózni), utána viszont visszatértem az úttestre. Egyik alkalommal azért gurultam a járdán, mert a bringám ledobta a láncot, és éjszaka nem volt kedvem azzal vacakolni. Így szépen, lassan hazarollereztem a bringámmal. (Vicces látványt nyújthattam…)

A vasútállomáson leteszem a bringámat a tárolóba, és szépen lezárom. Két zárral. A vázat mindig hozzázárom a tárolóhoz, az a biztos. Így nem kell amiatt aggódnom, hogy esetleg ellopják. (Bár sose lehet tudni…) A bringát akkor is lezárom, ha csak egy-két percre ugrok be valahová. (Igaz, éveken keresztül nem mindenhol cselekedtem így, ám azóta ez megváltozott. Szerencsére)

Meséltek olyan esetről, hogy emberkék egy furgonnal járták a környező falvakat, megálltak a kocsmáknál, és mindenki felkapott egy-egy bringát, majd mentek tovább. Azt nem tudom, hány ember vett részt ebben, és hány faluban akcióztak ilyen módon. A furgon valamiért gyanús lett a rendőröknek, és megállították. A furgonból legalább harminc bicikli került elő.

Ez az oka annak, hogy mindig lezárom a bringámat. A másik ok az alkalom szüli a tolvajt. Egy lezáratlan biciklit nem tart semeddig elvinni. (Egyébként lopták már ki a szelepet a hátsókerekemből, meg a vadonatúj nyergemet is lopták már le…)

Szombathelyen gyalogosan közlekedem. Többször kérdezték, miért nem buszozok? Az indok: Gyalog sokszor hamarabb kiérek a céghez, és a vasútállomásra, mint busszal. Meg addig is szabad levegőn vagyok. Tök mindegy, milyen idő van. Bár a Vépi út nem éppen egy életbiztosítás, mert csak egy részén van járda, egy részén meg az út szélén kell poroszkálni. Amíg nem volt itt közvilágítás, mindig felvettem a láthatósági mellényemet. Ki is röhögtek érte párszor a kollégáim, de én azzal indokoltam a dolgot, hogy az életem többet ér pár száz forintnál.

Amikor Szombathelyen gyalogos üzemmódban vagyok, sokszor látok embereket a legnagyobb lelki nyugalommal keresztül haladni a piros lámpán. (Sárváron is, nyugi…) Nem egy alkalommal a kanyarodó autó majdnem ki is vasalta a felelőtlen közlekedőt… (biciklist, gyalogost egyaránt) Nekem az a kb. másfél perc előny nem ér annyit. Akik ismernek, tudják, gyalog is úgy közlekedek, hogy képtelenség velem lépést tartani. Másoknak szinte már futniuk kell, míg én közepes tempót diktálok magamnak. (Minden viszonyítás kérdése…)

Amikor délutános vagyok, este mindig óvatosan kelek át a Zanati úti zebrán, mert sok autós lassítás nélkül közelíti meg, de többször előfordult már, hogy az autós megállt, és jelezte, menjek át. Ezért szintén jár a piros pont, mivel este 10 után már csak sárgán villognak a jelzőlámpák. A vonatról leszállva ugyanúgy közlekedek hazafelé, mint hajnalban. Lámpák, mellény, pántok. Maximum két percet veszítek az egész művelettel. Azt nem tudom, egyes emberek számára miért ciki a láthatósági mellény. Ami az ember életét védi, sosem ciki. Legalábbis szerintem. Láttam már olyat, hogy egy emberke előttem kerekezett, és amint a kivilágított részre ért, menet közben vette le a mellényt. Amúgy pár másodperc az egész művelet. Akárcsak felvenni. 

Amikor napközben közlekedem, akkor a körforgalmakra és a kereszteződésekre, zebrákra fokozott figyelmet fordítok, valamint hátrafelé is figyelek. Előfordul, hogy az ember nem megfelelő ütemben éri utol a lassabban közlekedőt. Ilyenkor kivárom, amíg biztonságosan meg tudom előzni. És mindig jelzem a kanyarodási szándékomat. Egyértelműen. A karomat kinyújtom oldalra. Ez nem egy nehéz művelet, de sokaknak ez is gondot okoz. (Némely autósnak is problémás kitenni az irányjelzőt… Pedig illene tudatni a többi agyatlan közlekedővel, melyik irányba szándékozik tovább haladni. A félreértések elkerülése érdekében. A gondolatolvasás képessége nem mindenkinek adatott meg. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne így az élet…)Pénteken egy autós mondott le az elsőbbségéről a javamra, hogy balra tudjak kanyarodni. Megköszöntem az udvariasságát. A legveszélyesebb kereszteződés a Sárvár-Hegyközség, Sótony, Ostffyasszonyfa találkozás, mivel pont kanyarban találkoznak az utak, és több dolog is nehezíti a biztonságos kikanyarodást. Többször volt már itt koccanásos baleset, és halállal végződő is… Sajnos. Ezen a szakaszon mindig jobban figyelek, és lassabban közelítem meg. Hazafelé az út belseje felé húzódók, hogy mindenki számára egyértelmű legyen a szándékom: Egyenesen haladok tovább.

Kollégáimmal sokat beszélgetek a közlekedésről, és ennek köszönhetően másként látok nagyon sok dolgot. Amit sok kerékpárral közlekedő elfelejt, hogy az autós alacsonyabban helyezkedik el, és több dolog is akadályozza a kilátásban, az autó A, B és C oszlopai, rosszul elhelyezett tereptárgyak, ráadásul a fényviszonyok is mások az autóban. Minket, bringásokat kevesebb dolog gátol, magasabban is vagyunk, így nagyobb területet tudunk belátni. Már ha valaki körültekintő.

A gépjárműveknek vannak holtterei, és mivel a bringás relatíve kicsi, könnyen be tud kerülni a holttérbe. A ’90-es években volt ilyenből baleset Sárváron a Rákóczi út és a Fekete-híd utca találkozásánál. Két srác közvetlenül egy kamion jobb oldalánál állt meg a bringájával. A kamionsofőrnek esélye sem volt a baleset elkerülésére. A srácok egyenesen akartak tovább haladni, a kamion viszont lekanyarodott jobbra. A baleset után külön jobbra kanyarodó, és egyenesen haladó sávot jelöltek ki. (Bár ez sem garancia a biztonságra, mivel többször tanúja voltam annak, hogy a jobbra kanyarodó sávból egyenesen rongyolt tovább az autós. A piros jelzés ellenére…) 

Továbbra is arra kérek mindenkit, közlekedjen felelősséggel, odafigyelve a többiekre, mert nem egymás ellen vagyunk az utakon. Mindenkit hazavárnak. Próbáljunk meg tanulni egymástól, mert sok dolog nem úgy van, ahogy hisszük, a kép sokkal árnyaltabb. Tanulni nem szégyen. Köszönöm.