Bár a láthatóságról már írtam egy bejegyzést, mégsem lehet eleget hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy sötétben, és rossz látási körülmények (köd, eső, havazás) között is jól láthatóak, időben észlelhetőek legyünk. Főleg gyalogosan, kerékpárral, vagy más eszközzel (gördeszka, roller, görkorcsolya, stb.) közlekedve. A biztonság mindenekelőtt. Pár hónapja történt, hogy hajnalban, munkába menet szembetalálkoztam a közvilágítástól mentes útszakaszon egy gyalogossal, aki történetesen nem viselt láthatósági mellényt, valamint sötét ruhát viselt. (Nem az első és nem is az utolsó ilyen eset…) Ennek „köszönhetően” az utolsó pillanatban vettem észre, és éppen csak ki tudtam kerülni. Az eset kapcsán megpróbáltam összeszedni, milyen „hátrányai” vannak, ha valaki viseli, és mik az „előnyei” annak, ha az ember nem veszi fel. Főleg sötétben, közvilágítástól mentes területen.

Nézzük először az „előnyöket”:

• A többi közlekedő számára láthatatlanná válunk. (Pláne sötét/fekete ruhában, mint a nindzsák.)
• Mi látjuk a többieket.
• Csak az utolsó pillanatban vesznek észre bennünket (Vagy akkor se…)
• Tök jó móka sötétben, sötét ruhában láthatósági eszközök nélkül bóklászni, hiszen így is teljes biztonságban vagyunk.
• Ha nem látnak, nem is üthetnek el bennünket.
• Felesleges pénzkidobás a láthatóságra költeni. (Ugye milyen drága az elem, a lámpa, a láthatósági mellény, és mennyivel olcsóbb egy kórházi gyógyulás, vagy egy temetés?)

Nézzük, mik a „hátrányai”, ha láthatóvá tesszük magunkat:

• Relatíve messziről észrevesznek bennünket.
• Kiváló célpontot nyújtunk egy baleset előidézéséhez.
• Mindenki látni fog bennünket.
• A többi közlekedő időben fel tud készülni a kikerülésünkre.

Komolyra fordítva a szót, a sötétben, minden láthatósági kiegészítőt nélkülöző gyalogos, bringás, rolleres, bárki komoly veszélynek teszi ki magát. Pláne közvilágítástól mentes területen. Igen, velem is volt már olyan, hogy minden láthatósági eszközt mellőzve bóklásztam az út szélén. Ez sok évvel ezelőtt történt, és nem ment fel semmi a felelőtlenség alól. Akkor az volt a mázlim, hogy nagyon minimális volt az érintett útszakaszokon az autóforgalom. Pedig én hülye hívhattam volna taxit is… (Utólag könnyű okosnak lenni, okoskodónak meg pláne…) Gyorsabban hazajutottam volna. És biztonságosan. Utólag láttam csak be, milyen komoly veszélynek tettem ki magam. Mostanra viszont megértettem, milyen sokat számít, ha minden körülmények között időben észlelhető vagyok. Ezért mindent megteszek annak érdekében, hogy éjjel, vagy ködös, párás időben is jól látható legyek a többiek számára.

A felszerelésem áll két, nagy fényerejű lámpából, láthatósági mellényből, fényvisszaverő karszalagból, lábra pattintható fényvisszaverő pántból, és egy tépőzárral, nagy fényerejű LED-ekkel ellátott fényvisszaverő pántból. A kerékpáromon van hátul piros prizma, küllőprizma, és fényvisszaverő csövek a küllőkön. (Igen, az első, fehér prizma még mindig nem került felszerelésre…) Ennek ellenére is kerültem veszélyes helyzetbe (pedig rendesen ki voltam világítva…), csak az odafigyelés és a vak szerencse miatt nem történt baleset.

Mint korábbi posztomban említettem, tölthető aksikat használok a lámpáimban, mert jóval olcsóbb, és többször felhasználható, mint az elemek. Ráadásul megkezdődött a téli időszámítás, így később világosodik és korábban sötétedik, valamint megjött a ködös, párás idő is, ami tovább nehezíti az időben történő észlelést. A Látni és látszani nem csak egy ajánlott elv a közlekedés során, hanem kötelezően betartandó biztonsági szabály. Ez mindannyiunk érdeke. Minimalizáljuk a baleset lehetőségét, amennyire csak lehet. Akár egy fényvisszaverő karszalag is sokat jelenthet. Tapasztalat. A hét folyamán találkoztam néhány olyan biciklissel, akik napközben is bekapcsolták a világítást, ezzel könnyítve meg mind a saját, mind az autósok dolgát ebben a ködös, párás, szürke időben. Én a láthatósági mellénnyel tettem időben észlelhetővé magamat, nem csak hajnalban, hanem napközben, hazafelé is.

Az évek során találkoztam olyan esettel, hogy előttem tekert egy csaj biciklivel, és amint beért a városba, menet közben vette le a láthatósági mellényt. Hasonlót idén is láttam, miközben a piros lámpánál várakoztam, hogy tovább tudjak haladni. A kereszteződés egy másik pontján egy nő állt biciklivel, láthatósági mellényben. Amikor váltott a lámpa, és tovább tudott haladni, azonnal nekiállt kanyarodás közben(!) levenni a láthatósági mellényt. Ezek vajon mennyire biztonságos műveletek? Semennyire. Nagyon könnyen elvonják a figyelmet arról, ami előttünk, körülöttünk történik. A láthatósági mellényt addig viselem, amíg el nem jutok biztonságosan A-ból B-be. Ráérek ott levenni, miután letettem a biciklit. Az a maximum 5 másodperc (még annyi se), nem oszt, nem szoroz. A rendőrök senkit nem fognak amiatt zargatni, ha lakott területen belül is láthatósági mellényt viselnek. És nem ciki viselni. Ciki az, amikor kivilágítatlanul közlekedünk, és emiatt tepsiben (Legrosszabb eset) végezzük. De akkor már nem tehetünk semmit.

Ahogy a biztonságos kikerülésért is, úgy a láthatóságért is indítottak kampányt. Csak felületesen futottam át a kampány oldalát, viszont egy apró, ám annál fontosabb dolgon megakadt a figyelmem: Fontos, hogy jól lássunk. Itt arra hívták fel a figyelmet, hogy az ember rendszeresen ellenőriztesse a szemeit. Bevallom, évek óta nem nézettem meg a szememet, pedig szemüveges lévén illene évente ellenőriztetnem, és megfelelő lencséket rakatnom a szemüvegbe, vagy új szemüveget csináltatni. A szemüveggel főleg esős, párás időben van probléma, ami gátolja a szabad kilátást. Akinek van szemüvege, az tudja, miről beszélek.

Miért jó, ha időben észlelnek bennünket? Elmagyarázom: Több esetben előfordult velem, hogy hajnalban, amikor indultam dolgozni, szépen felvettem a láthatósági mellényt, kivilágítottam a biciklimet, és elindultam a vasútállomásra. Indulás után nem sokkal szembe találkoztam egy kamionnal, ami azonnal lekapcsolta a fényszóróit, hogy ne vakítson el. És személyautók sofőrjei is több esetben hasonlóan jártak el. Miért? Mert messziről észlelték, hogy ott vagyok az út szélén. Kamionoknál megszokott dolog, hogy fényárban úszik az előttük lévő útszakasz. Szó szerint, mivel olyan szinten vannak kivilágítva. (Biztos láttak már ilyet) Pár hete is láttam egy ilyen kamiont. A fényár miatt nem lehetett nem észrevenni.

Sajnálatos tény, hogy sokan nem foglalkoznak a saját biztonságukkal, akár gyalogosan, akár biciklivel, vagy más eszközzel közlekednek. Azt hiszik, nem érheti őket semmi baj. Ez téves. A baj egy pillanat alatt megtörténik. Ahogy az autóvezetőknek, úgy nekünk, kerékpárosoknak is fontos, hogy jól lássuk az előttünk lévő útszakaszt, és ki tudjuk kerülni a gödröket, parkoló autókat, és a többieket, akik lassabbak nálunk, valamint minket is a lehető legjobban lássanak.

Tény, hogy a felelőtlenül közlekedőket nem tudjuk kivédeni, de nagyon sokat tehetünk azért, hogy a többi közlekedő időben észleljen bennünket, ezáltal tudjanak vigyázni ránk. Rendszeresen tapasztalom, mind hajnalban, mind éjjel, hogy az autósok nagy ívben kikerülnek, amikor elhaladnak mellettem. Legalábbis a többség. Mindez azért van, mert messziről, időben észlelnek, és fel tudnak készülni a manőverre. Ennyit számítanak a láthatósági kiegészítők, melyeket korábban felsoroltam. Elvileg minden indulás előtt ellenőrizni kellene a lámpákat, világítanak-e. Az autósok figyelmét a tanfolyam alatt erre külön fel is hívják. Azt nem tudom, hányan nézik körbe az autót indulás előtt, minden világítóberendezés működik-e. Olykor előfordul, hogy menet közben ég ki valamelyik izzó. Ezt nem lehet előre látni. Sajnálatos módon nagyon sok kerékpáros egyáltalán nem világítja ki magát, vagy olyan „lámpát” használ, ami csupán egy icipici pont, mindössze egy-két méterről látni valamennyire. Előfordul, hogy olyan helyre teszik fel a lámpát, villogót, ahonnan nehezen észleli egy autós. És láthatósági mellényt sem vesznek fel…

Néhány héttel ezelőtt örömmel vettem tudomásul, hogy a Sárvár és Sárvár-Hegyközség közötti útszakaszon hosszú idő után kicserélték az útfelület fényvisszaverő prizmáit. Ez mind nekünk, kerékpárosoknak, mind az autósoknak jó, mert tudunk tájékozódni, hol van az út széle. Azt nem tudom előre megbecsülni, ezek a prizmák meddig fogják bírni a gyűrődést, viszont remélem, hogy a jövőben hamarabb kicserélik őket, ha valami miatt tönkremennek.

Nem tudom, figyelik-e a híradásokat. Pár hete volt szó arról, hogy készült egy közlekedéssel kapcsolatos munkafüzet 11-12 éves gyerekek számára. Ebben különböző feladatok vannak, mely felkészíti őket a biztonságos gyalogos és kerékpáros közlekedésre. Ez egy jó kezdeményezés, de szerintem jobban be lehetne emelni a közlekedéssel kapcsolatos dolgokat az oktatásba. A gyerekek gondolkodása még könnyen formálható. És a jó alapok fontosak az intelligens gondolkodáshoz. (Amivel sajnálatos módon nagyon sok ember nem rendelkezik, mert agyhalottak…) Kíváncsiságból letöltöttem a Közlekedési kisokos munkafüzetet, és megnéztem, milyen dolgokra hívják fel a gyerekek figyelmét. Nem olvastam végig, csak bele-bele olvastam. Amit leszűrtem, hogy alaposan körüljárják a különböző témákat. Ez köszönhető a civil egyesületeknek, melyek besegítettek a munkafüzet kidolgozásában. A nyelvezete egyszerű és közérthető, az ábrák szemléletesek. Remélem, sok szülő fogja a gyermekeivel együtt lapozgatni, és átbeszélni a közlekedéssel kapcsolatos dolgokat.

Viszont van egy komoly probléma. A szülők hozzáállása. Ha ők eleve rosszul közlekednek, ezt adják tovább a gyerekeknek is. Ezt is fejtegettem már. Egy gyerek még nem tudja eldönteni, mi a helyes, és mi nem helyes. Pláne egy alig pár éves gyerek. Amit a szüleitől lát, azt következetesen elfogadja jónak. Akkor is, ha az egyébként rossz. Körülbelül egy, másfél hónapja a Vas Népében olvastam egy rövid cikket, amiben azt fejtegette az író, hogy mennyire ragadósak a különböző példák. A rossz is. Ő is közlekedéssel kapcsolatos példát hozott fel. Mégpedig azt vázolta a cikkében, hogy egy család tagjai, papa, mama, gyerek Szombathelyen, a kétszer kétsávos Zanati úton két zebra között szaladtak át. És utána a papa mutogatott az autósoknak, akik mindent megtettek annak érdekében, hogy elkerüljék a balesetet. Ez a szülők részéről felesleges, és veszélyes dolog volt. Ki lenne a hibás, ha ne adj’ Isten valaki véletlenül elüti a gyereküket? Persze, hogy az autós. Függetlenül attól, hogy ők nem mentek el a kijelölt gyalogátkelő helyig.

Igen, tudom, sajnos ez sem jelent garanciát a biztonságos átkelésre. Szombathely egy másik részén egy autós egy nőt ütött el, aki a zebrán ment át. Vagy ott van a gyorshajtó autós, aki tavaly Sárváron egy házaspárt ütött el, akik szintén a zebrán mentek át. Mindenre akad példa és ellenpélda is.

Nem lehet egyöntetűen kijelenteni, hogy minden autós, motoros, biciklis, gyalogos idióta, viszont minden kategóriában vannak, akik ilyen szűk látókörűen gondolkodnak. Szerencsére nagyon sokan törekednek arra, hogy biztonságosan, a szabályokat betartva, a többiekre figyelve közlekedjenek. Viszont mindenhol vannak, akik fittyet hánynak a szabályokra, és tudatosan megszegik őket. Veszélybe sodorva ezzel másokat. Törekedjünk a biztonságos, körültekintő közlekedésre.