A múltkori posztom után, ami a közlekedés nehézségeiről szólt, elgondolkodtam, és rájöttem, hogy azért jó néhány dolog kimaradt. Egyébként nagyon díjaztam, hogy a kiemelés során a gyalogosokra hivatkoztak, nekik milyen nehézségekkel kell megküzdeniük. A posztom nem csak róluk szólt. Próbáltam minden kategóriát górcső alá venni, és minden közlekedő szempontjából megvizsgálni a témát. (Tudom, lehetetlen vállalkozás, ahány ember, annyi reakció ugyanarra a dologra…)

 

A gyalogos közlekedésről szóló részből kimaradt az emberek nagy kedvence. Az autóval a járdára való parkolás, ezzel akadályozva a gyalogosokat a biztonságos közlekedésben. A másik, gyakori veszélyforrás a gyalogosok számára a száguldozó biciklis, motoros, autós, aki azt képzeli, valamilyen versenyen van. (Bennragadt a Need for Speed sorozat valamelyik részében, de ott csak a játékot bukjuk el, ha hibázunk, nem kerülnek veszélybe emberéletek) Természetesen tisztelet azoknak a járművel közlekedőknek, akik mindent megtesznek azért, hogy ne sodorjanak veszélybe másokat, betartják a szabályokat, és igyekeznek mindenre és mindenkire figyelni, ami nem egyszerű.

A többiek esetében, (kerékpáros, motoros, autós) további problémát okoznak az úton összevissza bóklászó gyalogosok. (Bár erre is kitértem a múltkori posztomban…)

Ilyenre láttam példát a hét folyamán Szombathelyen, amikor egy apuka a két kislányával átlósan kelt át az úttesten az Éhen Gyula téren található buszpályaudvaron. Egy idősebb férfi utánuk szólt, hogy a buszon felejtettek egy üveg üdítőt. Az apuka az egyik kislányát szalajtotta vissza érte, miközben megálltak az úttest közepén. Ez a magatartás „nagyon biztonságos” volt részéről. Abba nem gondolt bele, milyen veszélyes dolgot művel a kislányaival? Ha át kell kelni az úton, akkor azt a lehető legrövidebb úton meg kell tenni, nem pedig perceken keresztül bóklászni az úttesten, pláne nem olyan helyen, ahol nem csak személyautók, hanem buszok is közlekednek.

Az autósok, motorosok, kerékpárosok számára veszélyt jelentenek azok az autóvezetők, akik versenypályának nézik az utakat, és nagy tempóval kezdenek bele például előzésbe, nem mérve fel a lehetséges következményeket. A felelőtlen manőverek következtében sok embert sodornak veszélybe, és gyakran a száguldozásuk eredménye egy nagy csattanás, aminek a vége halál.

A problémák körébe tartozik még az, hogy sokan nem használnak irányjelzést. Ez főleg autósokra és kerékpárosokra jellemző. Legalábbis tapasztalataim alapján. Mitől félnek ezek az emberek? Hogy valaki megtudja, merre szándékoznak menni? Javítsanak ki, ha tévedésben lennék, de tudtommal a kanyarodási szándékot is idejében kell jelezni. Mint a buszon, amikor az ember le akar szállni a megállóban. Az autóban a megfelelő kart az adott pozícióba állítani, amikor egy becsatlakozó útról kanyarodunk a főútra, vagy egy főútról kanyarodunk le, nem egy bonyolult művelet. Természetesen nem csak ilyenkor kell irányjelzést alkalmazni, számtalan szituációban szükség van rá, hogy tudassuk a többi közlekedővel, valamilyen manőverbe kezdtünk éppen (Előzés. Például. Vagy kikerülés. Stb.)

Kerékpárosok esetében ennek a műveletnek úgy kellene kinéznie:
Az ember hátranéz, és meggyőződik, nem jön mögötte semmilyen jármű, valamint nem kezdték el őt magát előzni. (Erre az autósoknak és másoknak is figyelnie kell(ene)…) Kinyújtja azt a karját vízszintesen oldalra, amerre kanyarodni szándékozik. Előzés, kikerülés megkezdése előtt (Ami jellemzően olyan manőver, hogy az ember az út belseje felé, vagyis balra húzódik) ismét hátranéz az ember, a karja kinyújtva oldalra, és újból meggyőződik arról, hogy a tervezett manővert biztonságosan végre tudja hajtani. Ugyanígy kell eljárni, ha balra szándékozik le, vagy kikanyarodni az ember. A legfontosabb, hogy meggyőződik a művelet biztonságos végrehajtásáról. Sem önmagát, sem másokat nem sodorja veszélyes helyzetbe.

A kivilágítatlan kerékpáros (Bár erről már írtam két posztot (Itt és itt el lehet olvasni), alaposan kivesézve a láthatóság témakörét. Hasztalan, mert még mindig sok az agyhalott…), akárcsak a sötétben bóklászó, láthatósági mellényt nem viselő gyalogos az utolsó pillanatban kényszerítheti veszélyes manőver végrehajtására az autóst. Miért jó, ha időben észlelnek bennünket? Mert tudnak ránk vigyázni. Akit időben meglátnak, azt biztonságosan ki is tudják kerülni. Tapasztalat.

Kétszer játszódott le az a jelenet a hét folyamán, hogy két kamionnal találkoztam hajnalban. Nekem balról, Sótony felől érkeztek, míg én egyenesen, Sárvár irányába szándékoztam tovább haladni. Az első kamion előtt az út fényárban úszott hétfőn hajnalban, ám abban a pillanatban, hogy észlelte a jelenlétemet, lekapcsolta a reflektorokat, és megállt a kereszteződésben. Megadta nekem az elsőbbséget, ám lemondtam erről a jogomról, és hagytam, hogy folytassák az útjukat.

Kedden hajnalban ismét ugyanez a jelenet játszódott le, ám ezúttal már csak tompított fénnyel érkezett az első kamion. És ismét megállt a kereszteződésben, megadva nekem az elsőbbséget. Ismételten lemondtam eme jogomról és elengedtem őket az útjukra.

Mivel bőven időben voltam, közel 40 percem volt a vonatig, ez a kis időveszteség számomra nem volt jelentős. Vajon miért kaptam meg mindkét alkalommal az elsőbbséget, miért állt meg a kamion hajnalok hajnalán a kereszteződésben? A válasz egyszerű: Mert számára jól látható voltam, időben észlelte a jelenlétemet. Egy pillanatra sem kerültem életveszélybe.

Az ORFK-OBB internetes oldalát érdemes megnézni, sok figyelemfelhívó videó található rajtuk. Ilyen többek között az Agymenők mintájára készített KRESZmenők, valamint a gyalogosok számára készült elrettentő videó, ami arra hívja fel a figyelmet, miért ne böködjük menet közben a telefonunkat. (Remélem, később készül valami hasonló a kerékpárosok és az autósok számára is. Egyébként a mobil veszélyeiről is írtam két bejegyzést, de hát aki öngyilkos akar lenni a telefonja miatt, tegye, de utána ne panaszkodjon senki. Kamikaze nindzsa biciklis esetén dettó ez a véleményem. Aki olyan hülye, hogy rodeózik mobilozás közben, megérdemli a sorsát…)

Apropó, gyalogosok. Az út szélén kóválygó gyalogos (Már ahol nincs járda) szintén fokozott veszélyt jelent. Főleg akkor, ha nem teszi magát láthatóvá. A másik veszélyforrás többek között az, ha csorda módra közlekednek az út szélén, elfoglalva a fél, vagy az egész sávot. Mindig úgy kellene gyalogosan közlekedni azokon a helyeken, ahol nincs járda, hogy bármikor be lehessen sorolni a másik ember mögé, ha olyan a helyzet. Szerintem senki nem szeretné egy kamion kerekei alatt, vagy egy autó motorháztetején végezni koponyalapi töréssel. (Ez kis sebességgel történő ütközéskor is bekövetkezhet)

Erről jutott eszembe egy apróság a kerékpározás kapcsán. A sisak. A viselése nem kötelező, viszont ajánlott. Sok esetben óvhatja meg olyan sérüléstől az ember fejét, amibe egyébként belehalna. Egy sisak, legalábbis a Tesco-ban kb. 4 000 Ft körüli áron mozog. Ez nem egy nagy összeg az életünk védelme érdekében. És mint az ilyen védőfelszereléseknek, ennek is megvan a kihordási ideje. Függetlenül attól, hogy nincs rajt sérülés, ki kell cserélni. Ha bukunk, és a fejünk nekiütődik valaminek, akkor mehet egyenesen a kukába, a sérült sisak már semmilyen védelmet nem nyújt.

Ahogy látom, az emberek többsége nem visel sisakot kerékpározás közben (Én sem, pedig vettem egyet…). Jellemzően azért, mert nem kötelező, vagy mert azt gondolják, hogy milyen ciki felvenni. Volt egy kollégám, ő is nagy bringás. Na, ő mindig felvette, minden alkalommal. Sosem foglalkozott azzal, hogy mit szólnak hozzá mások. Számára a biztonság a fontos. És ezt kellene beleverni az emberek fejébe, hogy a biztonság nem egy olyan dolog, amit szégyellni kell. Minden, ami az ember életét védi, minimalizálja a sérülések esélyét, az jó dolog. Egyébként viseltem egy ideig a sisakot, eleinte furcsa volt, de nem kényelmetlen. Sisak vásárlásakor arra kell figyelni, hogy ne lötyögjön az ember fején. Manapság sisakokból is nagyon széles a paletta, érdemes körülnézni, és olyat választani, ami stílusban a leginkább megfelel. Szerintem ismét előveszem a sisakot, és hordani fogom. Így még inkább biztonságossá teszem a forgalomban való részvételemet. És ne feledkezzünk meg arról, hogy vannak már láthatósági sisakok is. Aki, mint én, sötétben is teker, inkább ilyet szerezzen be. Ezzel is javítja az időben történő észlelés esélyeit.

És még mindig van itt egy-két apróság. Megkülönböztetőjelzést használó járművek. Ugyebár ez fény és hangjelzés együttes használatát jelenti. Csak ez jelent elsőbbséget. Ami ezeknek a járműveknek az esetében nehézséget okoz, hogy biztosítsuk számukra az akadálytalan tovahaladást. Erről is született figyelemfelhívó film, hogyan kell(ene) utat adni például a mentőknek. Ám ez is több összetevős dolog, mert a mai modern autókba minimális zaj szűrődik be, valamint ott van az a dolog, hogy valakinek egy komplett hi-fi rendszer van beépítve az autójába, és full hangerőn hallgat valamilyen zenét, amitől nem hallja meg a szirénát

És persze ott van a követési távolság problémája. Autók és kerékpárok esetében egyaránt. Szerintem a követési távolság inkább nagyobb legyen két jármű között, mint kisebb. Az ajánlott távolság másfélszerese. Legalább. Nagyobb követési távolság esetén könnyebb időben megállni, míg ha valakinek a seggébe megyünk, akkor esélyünk nem lesz rá, hogy reagáljunk, ha valami váratlan történik előttünk, és máris nekicsattanunk a másiknak. Ez azért jutott eszembe, mert a minap egy középiskolás srác jött szorosan mögöttem. Megvolt a menő napszemüveg, a laza tartás, a füle bedugva, és pár ujjal tartotta a kormányt, mert ő annyira lazán menő… Azért nem történt baleset, mert folyamatosan figyeltem hátra, de volt időm elgondolkodni azon, hogy ha nekem valami miatt váratlanul le kell fékeznem, esélye nem lett volna elkerülni az ütközést. Vagy ha igen, akkor abból komoly borulás lett volna. És persze a szülők sírtak volna, hogy az ő okos, ügyes fiacskájuk (Muhahaha) egy felelőtlen gazember (Én) miatt szenvedett balesetet.

Időközben eszembe jutott még egy dolog. Az érzelmi állapot. Feldúltan senki ne közlekedjen, abból jó még nem sült ki. Nem tudom, mennyire figyelték a híreket a közelmúltban. Ha jól emlékszem, két olyan halálos autóbaleset történt, amiben nagy szerepet játszott a felfokozott érzelmi állapot. Ha közlekedünk, akár gyalog, akár valamilyen járművel, akkor ott kell lennünk fejben. Odafigyelve arra, ami körülöttünk történik. Ébernek kell lennünk, és azonnal tudnunk kell reagálni. Erre is tudok két példát hozni a közelmúltból, ami velem esett meg. Egyik esetben Ostffyasszonyfa felől érkezett egy kamion (Mi más?). Mivel takarásban volt, csak a fülemre hagyatkozhattam, és ösztönösen lassítottam. Milyen jól tettem, mert ha tovább haladtam volna a város irányába, holttérbe kerülök, aminek a vége: halál. Így viszont elkerültem ezt. A sofőr ki is nézett az oldalablakon, így észrevett, mivel rajtam volt a láthatósági mellény. (Verőfényes napsütés volt). A másik esetben, miközben a Fekete-híd úton a vasútállomás felé haladtam, egy kisteherautó vágott be előttem egy ház udvarára. Hiába viseltem láthatósági mellényt. Azonnal fékeztem, és felkészültem az ütközésre. Szerencsére sikerült rövid idő alatt lelassítanom és elkerülni az ütközést. Csak az éberség mentett meg és a gyors reagálás. Vajon mi történt volna, ha út közben menőzök? Baleset, nyolc napon túl gyógyuló sérülésekkel, vagy ne adj’ Isten halál. Itt ki volt a hibás? Én, aki szépen tekertem az út szélén, vagy a teherautó sofőrje, aki a legnagyobb lelki nyugalommal bevágódott elém?

Ezért sem szabad telefonba mélyedve, a fülünket bedugva közlekedni, mert néha a forgalom zajából lehet következtetni a különböző dolgokra. Közlekedés közben egyszerre használjuk a látásunkat, a hallásunkat és a tapintást. Menet közben nem engedhetjük meg magunknak, hogy különböző dolgok elvonják a figyelmünket. Jussunk el A-ból B-be, C-be biztonságban. Ezért ne használjuk útközben a mobilt. Ha nem vagyunk ott fejben, akkor nem is tudunk időben és jól reagálni egy-egy váratlan helyzetre.

Ez csak néhány plusz dolog, ami még eszembe jutott, valószínűleg így is maradtak ki olyan dolgok, amik minden közlekedőnek nehézségként jelentkeznek. (Műszaki problémák, mint a defekt. Példának okáért) Mindenesetre próbáltam a lehető legjobban körüljárni a témát.