Úgy döntöttem, összegyűjtöm egy bejegyzésbe az összes eddig megjelent Kreszmenők epizódot. Szerintem érdemes végignézni őket, mert minden lényeges dologra kitérnek, és ezek az alig egy perces epizódok jópofa módon hívják fel a figyelmet arra, mi mindenre kell odafigyelni a saját biztonságunk érdekében, függetlenül attól, milyen módon közlekedünk.

A minap megadta magát a jó öreg, Tesco-ban vásárolt spirálzáram. Megesik az ilyen, hiszen ami elromolhat, az el is romlik. Egyébként meg jó néhány évig szolgált, mielőtt megadta volna magát a zárszerkezet. Ez az aprócska malőr alaposan felbosszantott, miután délutános műszakból hazafelé a vonatról leszállva szembesültem azzal, hogy nem tudom kinyitni a zárat. Már egy ideje két zárat használok, biztos, ami biztos alapon. Főleg a sárvári vasútállomáson. Hiába van odairányítva a kamera, akkor is előfordulhat, hogy valaki megpróbálja ellopni a biciklit.

Sok olyan ember van az utakon, aki hajlamos valamilyen veszélyes szituációt előidézni, esetleg balesetet okozni. Bár balesetnek mostanában nem voltam tanúja, annak igen, amikor valaki veszélyes helyzetet teremtett. Nem törődve azzal, hogy önmagán kívül mások életét is kockára tette. Ilyenek azok, akik a sárvári Tesco-nál, a város felől érkezve áttérnek a menetirány szerinti bal oldalra a Rába hídnál. Ez miért veszélyes? Mert ha például a buszmegállónál találkozik össze velük az ember, abból nagyon könnyen lehet sérüléssel járó baleset.

Pár napig szabadságon voltam, és kihasználtam az időt arra, hogy megnézzek egy épületet, ami még januárban égett le Rábasömjén és Rábapaty között. Kellemes, napsütéses időben kerekeztem végig a Rábasömjénig vezető kerékpárúton. Erről már készítettem bejegyzést. De vissza jelen bejegyzésemben taglalt kerékpárúthoz. Nem volt időm azzal foglalkozni, hogy a környéken hogyan állnak a kerékpárút fejlesztések, így meglepődve fedeztem fel, hogy kialakítottak egy szakaszt a 84-es főút mentén Rábasömjén és Rábapaty között. Gyorsan készítettem is néhány fotót, milyen lett. Ezúttal sem alkotok véleményt, hogy milyen lett, mindenki döntse el maga a képek alapján.

Ezt a túrát pár éve kezdtem el tervezni. Az interneten bóklászva futottam bele olyan információkba, amikről addig nem volt tudomásom. Tudtam a Somlóról, de az valahogy kimaradt az információk sorából, hogy a hegyen található egy várrom és egy kilátó is, mely első királyunk, Szent István nevét viseli. A rendszerváltásig viszont Petőfi nevét viselte. A kilátónál jelentette be Antall József miniszterelnök az utolsó szovjet katona kivonását. (Ezt se tudtam korábban… Hiába, a történelem mindenütt jelen van)

A tavalyi év folyamán már írtam egy bejegyzést a vasúttal kapcsolatban. Nem fukarkodva a bírálatokkal és a kritikákkal. Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy mindig csak a rosszat látom meg a vasutat érintő dolgokkal kapcsolatban, leszögezném (Ahogy tettem ezt korábban is), ez egyáltalán nincs így. Amikor minden zökkenőmentes, nem morgolódom. Van, aki kevesebb miatt is felhúzza magát. Pedig nem csak emberi hanyagságról van szó, hanem ugyanúgy, mint más területek esetében, itt is jelentős munkaerő hiányzik. Egyébként vicces, hogy a MÁV már a vasútjegyen is reklámozza karrierportálját. Amikor kollégáimnak mutattam, jót röhögtek rajta.

Sok dologra kitértem már a posztjaimban, de ez a téma eleddig valahogy kimaradt. Az esetek többségében csak érintőlegesen tértem ki arra, mi minden szükséges ahhoz, hogy biztonságban tudjuk magunkat, ha kerékpáron kívánunk közlekedni. Fontos leszögezni, hogy a kerékpáros tehet a legtöbbet a saját biztonságáért. Milyen feltételei vannak annak, hogy bringánkkal a lehető legbiztonságosabban tudjunk közlekedni? Vegyük át szép sorban. Az első és legfontosabb dolog, hogy legyen egy kerékpárunk, ami könnyen szalad, könnyű hajtani, és minimális zajt kelt. Ezzel megteremtettük a bringázás élvezetét. Egy könnyen szaladó bringán suhanni igazán élvezetes dolog.

A múltkori posztom után, ami a közlekedés nehézségeiről szólt, elgondolkodtam, és rájöttem, hogy azért jó néhány dolog kimaradt. Egyébként nagyon díjaztam, hogy a kiemelés során a gyalogosokra hivatkoztak, nekik milyen nehézségekkel kell megküzdeniük. A posztom nem csak róluk szólt. Próbáltam minden kategóriát górcső alá venni, és minden közlekedő szempontjából megvizsgálni a témát. (Tudom, lehetetlen vállalkozás, ahány ember, annyi reakció ugyanarra a dologra…)

A hosszú hétvégi három túra kellemes időtöltés volt, és a lelkemnek is jót tett az aktív mozgás. Főleg, hogy a munkahelyemen viszonylag sok időt töltök ülőmunkával. A Sárvár-Hegyközség-Sótony-Ikervár-Sárvár-Sárvár-Hegyközség útvonalat az évek alatt többször végigjártam. Annak idején, amikor általános iskolába jártam, két osztály közösen járta végig ezt az útvonalat, és közben többször megálltunk pihenni, valamint megnéztük az ikervári vízerőművet is. Azóta viszont nem jártam benne, hiába tekertem el mellette többször is. A túrák alkalmával mindig viseltem láthatósági mellényt, emiatt az autósok odafigyeltek és vigyáztak rám. Megvárták, amíg biztonságosan ki tudtak kerülni.

A hosszú hétvége folyamán három túrát teljesítettem. Két rövidebbet, és egy hosszabbat. A hosszabb túrát már közel tíz évvel ezelőtt kitűztem célul, csak olykor közbeszólt a bizonytalanságom, hogy képes vagyok-e rá, valamint a lustaságom. Mindig tologattam, olykor el is feledkeztem róla, ám pár hete ismét felötlött bennem, hogy ideje lenne teljesíteni. Végül a hosszú hétvége folyamán rászántam magam, és elindultam a kb. 53 km-es túrára. Előtte szépen megterveztem az útvonalat az útvonalterv.hu weboldalon, és memorizáltam a településeket, amiket a túra közben érinteni fogok. Ez eddig mind szép, és jó. Voltam annyira nagyképű, hogy azt gondoltam, jóval hamarabb a végére érek, mint ahogy a weboldal az általam megadott települések alapján kalkulálta. Nem így történt.