Túrázni jó. Aki próbálta már a túrázást, tudja, milyen jó élmény, amikor kellemes fáradtsággal a tagjaiban megérkezik az úti céljához. Nem csak gyalog, hanem kerékpárral is lehet élvezetes túrákat teljesíteni. Ebben nincs semmi újdonság. Feltételezem, többen is teljesítettek már kisebb-nagyobb távokat a lakó- vagy nyaralóhelyük környékén.

Pár hete kíváncsiságból kipróbáltam az instant zabkásákat. Először a Cornexi zabkásáit falatoztam reggelente, megfejelve egy-egy banánnal. Később a Dr. Oetker instantjai kerültek terítékre. Ízre nem volt rossz egyik sem, és csak pár percet vett igénybe az elkészítésük. Így legalább nem csak egy bögre tejeskávét döntöttem magamba délelőttös héten hajnalok hajnalán.

Ezt a bejegyzést még a tavalyi év végén kezdtem el megfogalmazni.

Közlekedni nehéz. Ez nem egy megállapítás, hanem tény. Mégis az emberek döntő többsége azt hiszi, tud közlekedni. Egészen pontosan abban a tévhitben élnek nagyon sokan, hogy jól tudnak közlekedni. Erről azonban nem lehet őket meggyőzni, mert azonnal felháborodva kérik ki maguknak, meg különben is hogy merészel bárki is kételkedni a képességeikben.

Ez egy rendhagyó bejegyzés lesz. Semmi köze nem lesz a közlekedéshez. Legalábbis nem a megszokott formában. Az ember a legönteltebb lény a földön. Dicsőíti önmagát, Istennek hiszi magát, és elhiszi, hogy halhatatlan. Az egoista, öntelt viselkedés okoz sok esetben halálos balesetet, mert egyes emberek képtelenek megtalálni a végső határt. Tény, hogy a határok feszegetése nélkül az emberiség nem fejlődött volna arra a szintre, ahol most tart.

Miközben végigjártam oda-vissza Sárváron a Szombathelyi úton kialakított kerékpárutat, és elgondolkodtam a korábbi kritikákon is, eszembe ötlött, hogy pár éve Szombathelyen, valamint Körmenden is sikerült "nagyon jó" kerékpárutakat kialakítani. Mivel még nem jutottam el addig, hogy mindkét ominózus kerékpárutat személyesen próbáljam ki, ezért nem támaszkodhatok saját, szubjektív megítélésemre, hogy milyenek lettek ezek a kerékpárutak.

A múlt hétvégén időt szakítottam arra is, hogy a Szombathelyi út mentén kialakított, és szintén a közelmúltban átadott kerékpárutat jártam be. Néhány képet már a tavalyi év folyamán készítettem róla, amiket az "Érdekes megoldások a világban" posztomban már láthattak. Kaptam is kritikát miatta, ami jogos volt. És hogy válaszoljak egy akkor feltett kérdésre: Hogyan közlekedek a hülyén kialakított szakaszokon? Körültekintően, mint minden esetben.

Múlt hétvégén nem csak Sárvár és Gérce között tekertem, hanem rászántam az időt, és megnéztem, milyen lett a kerékpárút Sárvár és Rábasömjén között. Előbb egy kis közigazgatási és földrajzi kitérő.

Tudom, senkit nem fog érdekelni eme rövid közigazgatási bevezető, ezért sokan át is fogják ugorni a száraz anyagot. Rábasömjén évszázadokkal korábban különálló településnek számított, azonban 1968-ban közigazgatásilag Sárvárhoz csatolták, így a város része lett. Területileg a várostól néhány kilométerre északra fekszik a 84-es főút mentén, tőle délre a 88-as főút halad el.

Mivel az időjárás kellemes volt a hétvége folyamán, és már átadásra került a Sárvárt Gércével összekötő kerékpárút, gondoltam, megnézem, milyen lett. Legutóbb tavaly októberben jártam a 84-es főútnak azon a részén, akkor még javában zajlott az építkezés. Ez a szakasz is része a Bükfürdőt, Sárvárt, Mesteri fürdőt és Celldömölköt összekötő kerékpárútnak, ami a Fürdőtől fürdőig nevet viseli. Erről már korábban tettem említést, és belinkeltem a vonatkozó cikket.

Tél van, ilyenkor az a normális (Egyre kevésbé jellemző) időjárás, ha esik a hó. Mivel a globális felmelegedés miatt egyre jobban eltűnnek az évszakok, az emberek (szinte) teljesen elszoktak a havas, jeges útviszonyoktól. Azért még a 2000-es évek elején is előfordult nagyobb havazás, és normális hosszúságú tél.

Az elmúlt pár hétben akármerre közlekedtem a városban, időjárási körülménytől függetlenül viseltem láthatósági kiegészítőt. Néha csak a karszalagot, néha a láthatósági mellényt. És folyamatosan figyeltem az autósok viselkedését. Az eredmény: kellemes csalódás, ugyanis a többség figyelt, vigyázott rám. Már amennyire a körülmények ezt lehetővé tették. Nem egy alkalommal lemondtak az elsőbbségükről az én javamra, amit ezúton is köszönök nekik.