A minap eljátszottam azzal a gondolattal, milyen lenne a közlekedés egy tökéletes világban. Probléma-mentes. Szerintem. De ez soha nem fog kiderülni, és megvalósulni ebben a világban, mert az emberiség természete ezt nem teszi lehetővé. De térjünk vissza a gondolatmenethez.

Tökéletes világ, mint tudjuk, nem létezik. (Soha nem is fog, az túl uncsi lenne…)

Kíváncsiságból eljátszadoztam ezzel a gondolattal, hogyan is nézne ki egy tökéletes világban a közleke-dés. Minden feltétel adott lenne a biztonságos közlekedéshez, ami a kiváló minőségű utaknál és jár-dáknál kezdődik, valamint mindenki, aki részt vesz a közlekedésben, ismeri, és alkalmazza a vonatkozó KRESZ-t. Az emberek figyelnek egymásra a közlekedés során, megadják az elsőbbséget, vigyáznak a többiekre, részt vesznek a közlekedésre vonatkozó szabályok megfogalmazásában, kialakításában, hogy az minél rugalmasabb legyen, és a lehető legjobban alkalmazkodjon a közlekedéshez. (Értsd: Nincs agyonbonyolítva, és nyakon öntve jogi szöveggel, amit halandó ember nem érthet meg… És egyszerű. És érthető. Ez fontos. Egyszerűen érthető)

 
közlekedés tökéletes világ autós motoros bringás gyalogos KRESZ vonat
Országút Bejcgyertyános után.

A gyalogosok a járdákon közlekednek, és mielőtt lelépnének róla, körülnéznek, hogy biztonságos-e át-kelni az úttesten. A kerékpárosok a számukra kijelölt sávban, vagy kerékpárúton haladnak a menetirány szerinti oldalon, biztonságos távolságot tartva egymástól. Ahol a kerékpárút, vagy sáv a járdán halad, ott fokozott figyelmet fordítanak a gyalogosokra, és nem sodorják veszélybe őket. Az autósok, motorosok is hasonlóan járnak el, nem teremtenek veszélyes helyzeteket, és betartják a sebességhatárokat, valamint az út- és látási viszonyoknak megfelelően vezetnek.

Senki nem robog át a piros lámpán, a járművel közlekedők fokozott óvatosságot tanúsítanak a kijelölt gyalogátkelő helyeknél, és mindenki megadja az elsőbbséget annak, akit megillet. Kényes helyzetekben a vonatkozó KRESZ egyértelműen rendelkezik, így a félreértések elkerülhetőek.

Az emberek KRESZ tudása naprakész, folyamatosan járnak képzésre, hogy tisztában legyenek az aktu-ális szabályokkal, amik rájuk vonatkoznak. Fokozott figyelmet fordítanak a járművek műszaki állapotára, hogy mindig biztonságosan vehessenek részt a közlekedésben. A kerékpárral közlekedők minden idő-ben odafigyelnek a láthatóságra, így az autósok tudnak rájuk vigyázni.

közlekedés tökéletes világ autós motoros bringás gyalogos KRESZ vonat
Emelkedő Bejcgyertyánostól nem messze.

Az útépítések, karbantartások ütemezetten történnek, lehetőség szerint a forgalom legkisebb zavarásá-val, és nem tart tovább, mint az előirányzott határidő. A közlekedők figyelmét idejében felhívják a javítá-sokra, minél több alternatív útvonalat felkínálva kerülésre, amin minimális időveszteséggel tudnak eljutni az emberek a céljukhoz.

Az oktatási rendszerben kiemelt helyen szerepel a KRESZ, és interaktív módon minden lehetséges helyzetre igyekeznek felkészíteni a gyerekeket a biztonságos közlekedés érdekében. Mindenkinek van papírja arról, hogy elvégezte a KRESZ tanfolyamot, ismeri, és a helyzeteknek megfelelően alkalmazza is a rá vonatkozó szabályokat.

Folyamatosan szerveznek vezetés- és közlekedéstechnikai tréningeket, ahol mindenki gyakorolhat a közlekedési eszközével. A bringások figyelmét külön felhívják a láthatóság fontosságára, sőt, szemlélte-tik, mi történhet akkor, ha sötétben, vagy rossz látási körülmények között nincsenek kivilágítva, és sem-milyen láthatóságot javító kiegészítőt sem viselnek. A kerékpárosok csak akkor vehetnek részt a közle-kedésben, ha a kerékpárjukon megtalálható minden szükséges kiegészítő, ami alapfeltétele a közleke-dés biztonságnak. Valamint a tudásukról is számot adnak.

A mobiltelefonokat a közlekedők nem menet közben piszkálgatnák, hanem a forgalomból kiállva, a többi közlekedőt nem akadályozva, és zavarva intéznék el azt, ami halaszthatatlan, a többit dolgot (Face-book, Instagram, stb.) pedig elhalasztanák későbbre. (Például otthonról, vagy a munkahelyről válaszol-nának egy-egy üzenetre) Tudatosan minimalizálnák a mobilozásra szánt időt, azért, mert tisztában len-nének vele, hogy a közlekedés teljes odafigyelést kíván.

A teherfuvarozás nagy része a vasúton történne, főleg a nem romlandó áruk szállítása. És kisebb teher-autók vinnék tovább az üzletekbe az árukat. A kamionok számára biztosítva lennének kerülőutak, mely-ek kikerülnék a településeket, így raktártól-raktárig tudnák szállítani a rakományukat, hogy ne kelljen be-hajtaniuk a városokba. Valamint a vonatok megbízhatóan, gyorsan, és pontosan szállítanák az utasokat, így kevesebben használnának autókat, mert a tömegközlekedés megbízható, és kiváló alternatívája len-ne a közúti közlekedésnek. Ami hosszútávon az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkenését idézné elő.

A megkülönböztető jelzést használó járműveket (mentők, tűzoltók, rendőrök, katasztrófavédelem) min-denki elengedi, és biztosítja számukra az akadálytalan továbbhaladást. (Aminek ugye alapvető közúti magatartásnak kellene lennie…)

És persze mindig lenne elegendő parkolóhely mindenkinek. A parkolók kialakításakor az lenne a fő szempont, hogy semmilyen módon ne zavarja, ne akadályozza a forgalmat. És persze mindenki idejé-ben alkalmazza az irányjelzést, hogy a többiek tisztában legyenek a szándékával.

Na, ennyit egy idealizált, utópisztikus világról, ami nem jön el. Milyen szép is lenne, ha mindenki ilyen fe-lelősségteljes módon venne részt a közlekedésben… Tudom, hogy ez soha nem fog megvalósulni, ah-hoz nem csak megfelelő szabályozásra, hanem a közlekedők helyes hozzáállására, együttműködésére is szükség lenne. Valamint odafigyelésre. A többiekre. És megfelelő kommunikációra. És helyes közúti magatartásra, valamint a KRESZ oktatására már általános iskolás kortól. És persze pénzre a megfelelő színvonalú oktatáshoz, valamint a kiváló minőségű utak megépítéséhez. (Magyarországon az utak álla-potáról simán lehetne három olyan nagyregényt írni, mint a Háború és béke…)

Az oktatásról jutott eszembe, hogy annak idején az általános iskolában találkoztam egy Commodore Plus/4-es számítógépre írt programmal. A programban egy kerékpárost kellett irányítani, és eljutni A-ból B-be, a szabályokat betartva. Ez nem mindig sikerült. Nemrég rákerestem a programra, és meglepetés-emre kiderült, ez bizony magyar fejlesztés volt, méghozzá 1986-ból(!). A KRESZ ilyen módon történő ok-tatása dicsérendő kezdeményezés volt az akkori viszonyok között. A program neve KRESZ +4 volt, és az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács (Mely azóta már Országos Balesetmegelőzési Bizottság néven fut) is támogatta/hozzájárult. (Nehéz kideríteni ennyi idő távlatából…) Azt hiszem ennyi lenne, remélem, semmi nem maradt ki.