A minap eljátszottam azzal a gondolattal, milyen lenne a közlekedés egy tökéletes világban. Probléma-mentes. Szerintem. De ez soha nem fog kiderülni, és megvalósulni ebben a világban, mert az emberiség természete ezt nem teszi lehetővé. De térjünk vissza a gondolatmenethez.
Tökéletes világ, mint tudjuk, nem létezik. (Soha nem is fog, az túl uncsi lenne…)
Kíváncsiságból eljátszadoztam ezzel a gondolattal, hogyan is nézne ki egy tökéletes világban a közleke-dés. Minden feltétel adott lenne a biztonságos közlekedéshez, ami a kiváló minőségű utaknál és jár-dáknál kezdődik, valamint mindenki, aki részt vesz a közlekedésben, ismeri, és alkalmazza a vonatkozó KRESZ-t. Az emberek figyelnek egymásra a közlekedés során, megadják az elsőbbséget, vigyáznak a többiekre, részt vesznek a közlekedésre vonatkozó szabályok megfogalmazásában, kialakításában, hogy az minél rugalmasabb legyen, és a lehető legjobban alkalmazkodjon a közlekedéshez. (Értsd: Nincs agyonbonyolítva, és nyakon öntve jogi szöveggel, amit halandó ember nem érthet meg… És egyszerű. És érthető. Ez fontos. Egyszerűen érthető)
A gyalogosok a járdákon közlekednek, és mielőtt lelépnének róla, körülnéznek, hogy biztonságos-e át-kelni az úttesten. A kerékpárosok a számukra kijelölt sávban, vagy kerékpárúton haladnak a menetirány szerinti oldalon, biztonságos távolságot tartva egymástól. Ahol a kerékpárút, vagy sáv a járdán halad, ott fokozott figyelmet fordítanak a gyalogosokra, és nem sodorják veszélybe őket. Az autósok, motorosok is hasonlóan járnak el, nem teremtenek veszélyes helyzeteket, és betartják a sebességhatárokat, valamint az út- és látási viszonyoknak megfelelően vezetnek.
Senki nem robog át a piros lámpán, a járművel közlekedők fokozott óvatosságot tanúsítanak a kijelölt gyalogátkelő helyeknél, és mindenki megadja az elsőbbséget annak, akit megillet. Kényes helyzetekben a vonatkozó KRESZ egyértelműen rendelkezik, így a félreértések elkerülhetőek.
Az emberek KRESZ tudása naprakész, folyamatosan járnak képzésre, hogy tisztában legyenek az aktu-ális szabályokkal, amik rájuk vonatkoznak. Fokozott figyelmet fordítanak a járművek műszaki állapotára, hogy mindig biztonságosan vehessenek részt a közlekedésben. A kerékpárral közlekedők minden idő-ben odafigyelnek a láthatóságra, így az autósok tudnak rájuk vigyázni.
Az útépítések, karbantartások ütemezetten történnek, lehetőség szerint a forgalom legkisebb zavarásá-val, és nem tart tovább, mint az előirányzott határidő. A közlekedők figyelmét idejében felhívják a javítá-sokra, minél több alternatív útvonalat felkínálva kerülésre, amin minimális időveszteséggel tudnak eljutni az emberek a céljukhoz.
Az oktatási rendszerben kiemelt helyen szerepel a KRESZ, és interaktív módon minden lehetséges helyzetre igyekeznek felkészíteni a gyerekeket a biztonságos közlekedés érdekében. Mindenkinek van papírja arról, hogy elvégezte a KRESZ tanfolyamot, ismeri, és a helyzeteknek megfelelően alkalmazza is a rá vonatkozó szabályokat.
Folyamatosan szerveznek vezetés- és közlekedéstechnikai tréningeket, ahol mindenki gyakorolhat a közlekedési eszközével. A bringások figyelmét külön felhívják a láthatóság fontosságára, sőt, szemlélte-tik, mi történhet akkor, ha sötétben, vagy rossz látási körülmények között nincsenek kivilágítva, és sem-milyen láthatóságot javító kiegészítőt sem viselnek. A kerékpárosok csak akkor vehetnek részt a közle-kedésben, ha a kerékpárjukon megtalálható minden szükséges kiegészítő, ami alapfeltétele a közleke-dés biztonságnak. Valamint a tudásukról is számot adnak.
A mobiltelefonokat a közlekedők nem menet közben piszkálgatnák, hanem a forgalomból kiállva, a többi közlekedőt nem akadályozva, és zavarva intéznék el azt, ami halaszthatatlan, a többit dolgot (Face-book, Instagram, stb.) pedig elhalasztanák későbbre. (Például otthonról, vagy a munkahelyről válaszol-nának egy-egy üzenetre) Tudatosan minimalizálnák a mobilozásra szánt időt, azért, mert tisztában len-nének vele, hogy a közlekedés teljes odafigyelést kíván.
A teherfuvarozás nagy része a vasúton történne, főleg a nem romlandó áruk szállítása. És kisebb teher-autók vinnék tovább az üzletekbe az árukat. A kamionok számára biztosítva lennének kerülőutak, mely-ek kikerülnék a településeket, így raktártól-raktárig tudnák szállítani a rakományukat, hogy ne kelljen be-hajtaniuk a városokba. Valamint a vonatok megbízhatóan, gyorsan, és pontosan szállítanák az utasokat, így kevesebben használnának autókat, mert a tömegközlekedés megbízható, és kiváló alternatívája len-ne a közúti közlekedésnek. Ami hosszútávon az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkenését idézné elő.
A megkülönböztető jelzést használó járműveket (mentők, tűzoltók, rendőrök, katasztrófavédelem) min-denki elengedi, és biztosítja számukra az akadálytalan továbbhaladást. (Aminek ugye alapvető közúti magatartásnak kellene lennie…)
És persze mindig lenne elegendő parkolóhely mindenkinek. A parkolók kialakításakor az lenne a fő szempont, hogy semmilyen módon ne zavarja, ne akadályozza a forgalmat. És persze mindenki idejé-ben alkalmazza az irányjelzést, hogy a többiek tisztában legyenek a szándékával.
Na, ennyit egy idealizált, utópisztikus világról, ami nem jön el. Milyen szép is lenne, ha mindenki ilyen fe-lelősségteljes módon venne részt a közlekedésben… Tudom, hogy ez soha nem fog megvalósulni, ah-hoz nem csak megfelelő szabályozásra, hanem a közlekedők helyes hozzáállására, együttműködésére is szükség lenne. Valamint odafigyelésre. A többiekre. És megfelelő kommunikációra. És helyes közúti magatartásra, valamint a KRESZ oktatására már általános iskolás kortól. És persze pénzre a megfelelő színvonalú oktatáshoz, valamint a kiváló minőségű utak megépítéséhez. (Magyarországon az utak álla-potáról simán lehetne három olyan nagyregényt írni, mint a Háború és béke…)
Az oktatásról jutott eszembe, hogy annak idején az általános iskolában találkoztam egy Commodore Plus/4-es számítógépre írt programmal. A programban egy kerékpárost kellett irányítani, és eljutni A-ból B-be, a szabályokat betartva. Ez nem mindig sikerült. Nemrég rákerestem a programra, és meglepetés-emre kiderült, ez bizony magyar fejlesztés volt, méghozzá 1986-ból(!). A KRESZ ilyen módon történő ok-tatása dicsérendő kezdeményezés volt az akkori viszonyok között. A program neve KRESZ +4 volt, és az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács (Mely azóta már Országos Balesetmegelőzési Bizottság néven fut) is támogatta/hozzájárult. (Nehéz kideríteni ennyi idő távlatából…) Azt hiszem ennyi lenne, remélem, semmi nem maradt ki.