Magyarország közútjai… khm… finoman fogalmazva sok helyen nem megfelelőek arra, hogy az emberek bármilyen járművel biztonságosan közlekedjenek rajtuk. Kátyúk és bukkanók egyaránt tarkítják a felületüket, melyek nagyobb tempónál érezhetően hintáztatják az autót, a biciklit is elég rendesen dobálják. Főleg, ha az ember nagyobb tempóval teker. (Nem száguldozik, főleg nem öngyilkos kamikaze módjára…) Egy-egy durvább kátyú bizony komoly károkat okozhat a futóműben, és balesethez, ne adj’ Isten tragédiához vezethet. Egyik kollégám szerint ezért kell nagy kerekű autót venni a magyar utakra.
Pedig lehetne igazán jó minőségű, tartós és relatíve olcsó úthálózat Magyarországon. A TV2-n az utóbbi időben néhány közlekedéssel kapcsolatos kampányt látni, melyek próbálnak rávilágítani különböző dolgokra. (Amúgy a televízió már régóta nem tartozik az elsődleges információforrásaim közé…) Az egyik ilyen kampány arról szól, hogy a használt gumiabroncsokat hozzákeverik az aszfalthoz, és ez mennyivel biztonságosabbá teszi a közlekedést, ráadásul milyen jó magyar találmány. (Hogy ez valóban így van-e, azt nem tudom, nem nyomoztam ki)
Az Origo évekkel ezelőtt közölt egy cikket (Köztük írtak a fent említett eljárásról is) három olyan technológiáról, melyek sokkal tartósabbak a hagyományos aszfaltozásnál, és a technológiából adódó plusz költség elhanyagolható, főleg úgy, hogy éveken keresztül nem kell az úttal foglalkozni. Nem lesz nyomvályús, nem kátyúsodik, stb. Vagyis hosszútávon sokkal olcsóbb, mint a jelenleg alkalmazott hagyományos aszfaltozás. Egyes országokban jó ideje használják ezeket a megoldásokat. Adja magát a kérdés, miért nem alkalmazzák ezeket a technológiákat Magyarországon? Nem tudom a választ.
Mert talán így sokkal több pénzt lehet elkölteni az utak folyamatos kátyúzására. (Ami valahogy sosem sikerül úgy, hogy szintben legyen a régi útfelülettel… Így készül egy bukkanó) Egyben megjavítani az adott útszakaszt általában nagyon költséges dolog. Nem tudom, valóban így van-e, nincs rálátásom az útjavításokkal kapcsolatos dolgokra. És tudjuk, a magyarok többsége milyen toleráns, ha belefut egy-egy útfelújításba, vagy építésbe, ami jelentősen gátolja a továbbhaladásban. Mert kiszállni az autóból, és alternatív eszközt igénybe venni megalázó, és derogáló… (Tudom, vannak, akiknek létszükséglet az autó) Általában az útépítések, felújítások ütemezése sem sikerül a legjobban, sokszor egymást érik, beszűkítve az amúgy is szűk utat. Főleg Budapesten. Legalábbis a hírekből ezt szűröm le.
Amik problémásak még, azok a csatornafedelek és a vízelvezető nyílások. Sok esetben egy-egy nagyobb útfelújítás során a csatornafedelek miatt fel kell vágni az újonnan aszfaltozott út egy részét, hogy vissza lehessen tenni őket a helyükre. És máris kész egy bukkanó. A vízelvezetők az utak szélén általában mélyebben vannak, mint az útfelület, emiatt figyelni kell, hogy az ember ne hajtson át rajtuk bringával, mert könnyen bukás lehet a vége. Amit senki sem akar, hiszen a cél a biztonságos közlekedés. Minden körülmények között. Ami szintén problémás, hogy nem egy helyen megáll a víz az útburkolaton, amit sok esetben a forgalom miatt nem lehet kikerülni. Sajnos jó néhány sofőr élvezi, ha beterítheti vízzel a biciklist, vagy a járdán bandukoló gyalogost.
Útfelújítás során a határidőből valahogy mindig sikerül kicsúsznia az építőcégnek. Ahogy történt ez Sárváron is a Rákóczi út újraaszfaltozása esetében is. A munkálatok már áprilisban megkezdődtek, de még mindig nem fejeződtek be teljesen, pedig a reklám szerint augusztus elejére volt kiírva a határidő. (Tudom, tudom, ez pusztán tájékoztató jellegű információ, részletek a kisbetűs részben olvashatók… A szerződésen. Ami valamelyik fejes íróasztalának egyik fiókjában van elsüllyesztve. Valószínűleg) Naivan azt hittem (Én balga!), az egész felmarjuk az aszfaltot, megerősítjük az alapot, és mindent szépen újra beburkolunk nem tart tovább egy hónapnál. Nem így történt. Csak később szembesültem vele, hogy Móriczka módra gondolkodtam. (Rossz szokásom) Rengeteg képet lehetne készíteni Sárvár javításra szoruló útjairól, csak nincs értelme. A hibák mindenhol ugyanazok: Kátyúk és bukkanók. Országos szinten is ugyanez a probléma sok helyen.
A napokban olvastam, hogy Hollandiában kísérleti jelleggel műanyag hulladék felhasználásával építettek kerékpárutat. Nem kell hosszú szakaszra gondolni, mindössze 30 méterről van szó. Itt lehet elolvasni az erről szóló hírt. Hollandiában szeretnek különböző dolgokkal kísérletezni a közlekedés terén. Erről talán majd máskor. Esetleg.
