Kicsit eltérek az eddigi témáimtól, és a közúti közlekedéstől. Most a vonatozás kerül terítékre. Akik olvasták korábbi posztjaimat, tudhatják: Vonattal is közlekedem. Ezt csak mellékesen említettem meg. Eddig. Igaz, csak rövid távon, Szombathely-Sárvár viszonylatban. Néha hosszabban. Ha utazok valamerre. Mondjuk a Balatonhoz. A vonat valamivel régebben jelen van a közlekedési palettán, mint az automobil. (Nem, nem lesz történelemóra, megkímélem önöket ettől)

Ahogy Douglas Adams fogalmazott: Azokat a dolgokat, amelyek nem működnek, észrevesszük. Azokat viszont nem, amelyek igen. (Ez sokszor igaz a vasúti közlekedésre is...) Sajnálatos módon a mai Magyarországon nem nagyon tapasztalható jelentős fejlődés a vasúti közlekedést illetően. Gysev területen valamivel jobb a helyzet, de ott sem zökkenőmentes minden. Igen, lehetne a végtelenségig szapulni a MÁV szolgáltatásait, de lássunk reálisan: Vannak dolgok, amikért nem ők a felelősek, és nem tehetnek róla. Ilyen, amikor vihar miatt fák dőlnek a sínekre, vagy leszakad a felsővezeték, ne adj’ Isten, valaki a vonat elé kerül, és emiatt baleset történik.

Az elmúlt években, évtizedekben sajnálatos módon a MÁV nem sokat fejlődött a vasúti személyszállítás terén, kivéve talán Budapest környékét. Míg a legtöbb országban az állam megtartotta magának (Legalábbis legjobb tudásom szerint. Javítsanak ki, ha nem így van) a teherszállítást, mivel az jóval több pénzt hoz a konyhára, mint a személyszállítás, addig nálunk ez fordítva történt.

De lássuk, mi jelenleg a legfőbb probléma a vonatközlekedéssel: A mozdonyok elavultak, és lestrapáltak, a személykocsik állapota sem éppen a legjobb, ámbár akadnak szépen felújított kocsik. Általános probléma a rendszeres késés, ami stabilan 5 perc körül mozog (Általában csak akkor mondják be a késést, ha eléri, vagy meghaladja az 5 percet), még Celldömölk-Szombathely viszonylatban is, ami egyébként nem számít nagy távolságnak. Kedvencem, amikor a hangosbemondó szerint a vonat 1 perc múlva indul tovább, és még sehol nincs… A vágányok állapota még éppen elfogadható. (Katasztrofálisnak minősíteni azért mégis csak túlzás lenne…) Pár éve volt pályakarbantartás Vép környékén. Vas megye nyugati része Gysev, keleti része MÁV szolgáltatási terület. Porpácnál van a határ. Porpác és Szombathely között két vágány van, Porpác és Celldömölk között viszont csak egy. Ha ezen a szakaszon egy vonat a nyílt pályán akad el, rendesen megakasztja a forgalmat. Volt már rá példa. Többször is. (baleset miatt is…)

Apropó, Vépről jut eszembe: Tavaly szeptemberben Vépnél kisiklott három tartálykocsi, és a bennük tárolt gázolaj egy része kiömlött. Felszedték a síneket, átkötötték a felsővezetékeket (Ezek is okoztak jelentős késéseket mindkét irányba…), majd ástak egy szép, nagy gödröt, aminek az alja időközben vízzel telt meg. És szemmel láthatóan nem történik érdemi munkavégzés a talajcserét illetően. Nem vagyok szakember, de szerintem közel egy év alatt már rég el kellett volna tüntetni a gödröt, és helyreállítani a vágányokat, hogy ismét zavartalan legyen a vasúti forgalom.

Tavaly, amikor Balatonföldvárra utaztam pár napra, kellemes meglepetésként ért, hogy a peron egy szintben volt a kocsi legalsó lépcsőjével, valamint a vasúti pálya is sokkal simább haladást tett lehetővé. Ellentétben azzal, ami itt van Vas megyében. Legalábbis Sárvár-Szombathely viszonylatban. Annak ellenére, hogy tavaly volt vágányzár Sárvár és Szombathely között egy teljes hétig, az ember nem tapasztalt javulást. Mintha nem is csináltak volna semmit a vasúti pályán. Idén egy pár napos vágányzár került beiktatásra Porpác és Sárvár között. Csak a vasúti átjáróknál bütykölgettek, semmi jelentős nem történt. (Legalábbis nem lehet észrevenni a változást…) Így volt lehetőségem kipróbálni a Gysev flottába tartozó Flirt vonatot. Pozitív élmény volt. Ilyen típusú, és kialakítású vonatoknak kellene az alapszolgáltatást nyújtania. Csendes volt, és légkondicionált. Valamint biztonságos is, mivel hiába nyomta meg az ember a gombot, hogy le akar szállni, az ajtó addig nem nyílt ki, amíg a vonat be nem ért az állomásra. Ráadásul mindkét végén ott a mozdony a vezetőfülkével, így nem kell a mozdony le- és felkapcsolásával vacakolni, késlekedés nélkül indulhat vissza. (Aki rendszeresen utazik ilyen vonattal, annak ez nem újdonság, de hát mi, itt Vas megyében nem számítunk… Legalábbis a MÁV-nak)

Pár éve egy vasárnapi ebéd alkalmával elcsíptem a Kossuth Rádióban egy beszélgetés részleteit. A MÁV akkori illetékese azt vázolta, hogy a céljuk a 160 km/h-s sebesség elérése a vasútvonalakon. (Ez a mai napig nem történt meg… Jó esetben talán 120 km/h körül „száguldozunk”, az esetek többségében éppen csak elérjük/meghaladjuk a 100 km/h-t… Tudom, tudom, személyvonat nem roboghat…) Lenne hova fejlődni minden tekintetben, viszont sajnálatos tény, hogy érdemi fejlesztések nem történnek. (Vagy csak nagyon kis mértékben… Az is elsősorban Budapest környékét érinti)

A világban számos országban közlekednek nagy sebességű vonatok, mint amilyen a francia TGV, vagy a japán Shinkansen. Ezek a vonatok a bevezetésük óta eltelt évtizedekben sokat fejlődtek. Minden téren. A TGV 2007 áprilisában sebességrekordot ért el a Strasbourg-Párizs közötti szakaszon: 574,8 km/h-val száguldott. Igaz, ez tesztüzem volt, hogy mit bír a vonat, és a pálya. Videó itt. Japánban a Shinkansen átlagban 275 km/h-s sebességgel közlekedik Tokió és Oszaka között. (Autóval ez a távolság 6 órát venne igénybe) A japán mágnes vonat sebességrekordja 603 km/h. Akit érdekel, a Mighty Trains vonatkozó epizódját megtekintheti itt, angol nyelven. Ezek elég magas értékek. Ezektől a magyar vasúti közlekedés fényévekre van.

Tudom, Magyarország világviszonylatban kicsi ország, nincsenek bődületes távolságok, mégis lehetne olyan fejlesztéseket eszközölni, amik gyorsabbá, simábbá, és a mi a legfontosabb, pontosabbá teszik a vasúti közlekedést. Főleg nagyobb távolságokon. Mint amilyen a Szombathely-Győr-Budapest, vagy a Szombathely-Pécs távolság. (Igény szerint behelyettesíthető bármilyen városokkal…) A vonat Szombathelyről kb. 4 óra alatt ér fel Pestre, és kb. ugyanennyi idő, míg Pécsre ér. Autóval is körülbelül ennyi időbe telik az út mindkét irányba. (Ha éppen nincs dugó…)

Néhány éve történt, hogy az utolsó vonat kocsijai kisiklottak Ostffyasszonyfánál, emiatt a vonatközlekedés megakadt, és késve értem be a munkahelyemre. A főnökömnek elmondtam, mi miatt késtem. Azt kérdezte, kértem-e igazolást. Megmondtam neki, nem kértem. Tudom, hogy ha a vasúttársaság hibája miatt késik az ember, akkor erről lehet igazolást kérni.(Csak kinek van kedve még sorba is állni, amikor megrohamozzák az illetékest? Akkor többet késne az ember…)

Gyerekként imádtam vonatozni, akkor még sok NOHAB mozdonyos vonat volt. Ami egyébként a mai napig nem számít elavult mozdonynak, pedig nem mai konstrukció. Erről itt olvashatnak.

Ránk, magyarokra jellemző, hogy soha semmi nem jó nekünk, pedig sok esetben a helyzet nem olyan rossz, mint amilyennek tűnik. Pár perces csúszást gyalogosan is lehet kompenzálni. Sok problémás dolgot fel lehetne még sorolni a vasúttal kapcsolatban, ez csak néhány, általam megtapasztalt dolog.

De ejtsünk pár szót az előnyökről is. A vonat megbízható. (Az esetek többségében) Biztonságos. Baleset általában emberi mulasztás miatt történik. Tény: Magyarországon gyakoriak a technikai problémák (Nem működő fénysorompó, sorompó), amik halállal végződő balesethez vezethetnek. Több ember tud eljutni a segítségével az úti céljához. A munkahelyem is a tömegközlekedést, és a bringát preferálja a gépkocsival szemben. A vidékiek bérletét 100%-ban fizeti. (Amikor kezdtem a cégnél, akkor ez 86% volt) Relatíve gyors. Még zord időben is biztosabban közlekedik.

Például nagyobb havazáskor. Mint amilyen februárban is volt. (Tény, és való, hogy fennakadásokkal, késésekkel közlekedtek a vonatok, de elindultak, és célba értek. Legalábbis egy részük…) Pár éve volt, hogy a havazás miatt mindenkit hazaküldtek a cégtől. Akkor több várost, köztük Sárvárt is lezárták. Az időjárás miatt sem autóval, sem biciklivel nem lehetett (normálisan) közlekedni. A legmegbízhatóbb közlekedési mód a lábbusz volt. Legalábbis városon belül.

Februárban volt, hogy délutános héten a havazás miatt buszra kellett szállnom, és egy alkalommal éppen csak elcsíptem a vonatot az útviszonyok, valamint a lassabb forgalom miatt. Szegény kalauzt majdnem orrba csaptam az ajtóval nagy sietségemben, amikor felpattantam a vonatra. (Ez a hátránya a magas padlós vasúti kocsiknak, az ember nem tud mindig felfelé figyelni) Bocsánatot kértem tőle, miután erre felhívta a figyelmemet. Szerencsére megértően állt a helyzetemhez, és elfogadta a bocsánatkérést. Az alacsony padlós vonatokra sokkal könnyebb feltenni a bringát, a babakocsit, és a mozgáskorlátozott emberek is igénybe tudják venni.

Apró érdekességként jutott eszembe, hogy ha havibérlettel vagy jeggyel utazom Sárvár és Szombathely között, miért más a távolság? Legalábbis régebben tapasztaltam, hogy a jegyen 24 km szerepel, míg a havibérleten 20 km a távolság. Hova veszik el ilyenkor 4 km?… Nem tudom. Na mindegy. Igazából ez teljesen lényegtelen dolog. Sokat lehetne még regélni a vasúti közlekedésről, de felesleges szócséplés lenne. Köszönöm, ha elolvassák.