Az agresszív magatartás nem csak a személygépkocsi vezetőkre vagy a motorkerékpárral közlekedő személyekre jellemző, hanem bizony a kerékpárral közlekedők között is előfordul, bár itt azért ritkább, legalábbis tapasztalatom szerint. Javítsanak ki, ha tévednék ez ügyben.
Ahogy az autóvezetőknek figyelniük, vigyázniuk kell(ene) a náluk gyengébb résztvevőkre a forgalomban, úgy nekünk, kerékpárosoknak is körültekintően kell(ene) részt vennünk a forgalomban. Ne sodorjuk veszélybe sem magunkat, sem a gyalogosokat, ott közlekedünk, ahol nem zavarunk, veszélyeztetünk, akadályozunk másokat a biztonságos továbbhaladásban, és a ránk vonatkozó KRESZ-t minden esetben be kell(ene) tartanunk. Ez a rész azért macerás, mert mi, akik emberi erővel hajtott járművet használunk a közlekedés során, nem rendelkezünk KRESZ vizsgával, pedig egy érvényes KRESZ vizsga minket is védene, mert tisztábban látnánk a különböző forgalmi helyzeteket.
Elsőbbsége csak akkor van az embernek, ha megadják, és ott van még a bizalmi elv is, miszerint bízom abban, hogy a közlekedés másik résztvevője nem teremt veszélyes helyzetet számomra. Például az autós nem húzza rám a kormányt, a gyalogos nem lép ki elém takarásból. Természetesen nekem is körültekintően, a forgalom többi résztvevőjére figyelve kell részt vennem a forgalomban.
Az utóbbi időben egyre többször látnak napvilágot olyan felvételek, amikor valaki a vélt sérelmét úgy torolja meg, hogy a járművével bevág a másik elé, majd befékez előtte. Ez elsősorban az autósokra jellemző. A köznyelv ezt úgy hívja: Büntetőfékezés. Ezt a kifejezést a jog nem ismeri, a jog azt ismeri: Közúti veszélyeztetés. Az is ebbe a kategóriába tartozik, amikor valakit elkezd egy másik autós előzni, és az előzött személy elkezd gyorsítani, ezzel megakadályozva az előző személyt abban, hogy befejezze az előzést, és visszatérjen a sávjába. Sajnálatos módon sok ilyen van. Sokszor nem tudom, mi jár az ilyen emberek fejében, amikor tudatosan veszélybe sodornak másokat, és az életükkel játszanak. Az nem érdekel, ha a csökevényes agysejtekkel sem rendelkező létformák kinyírják magukat az utakon, csak másokat ne öljenek meg.
De vissza az eredeti felvetéshez, miszerint ez nem csak az autóvezetőknél van jelen az agresszió és az egoizmus. A tavalyi év folyamán, amikor munka után, este 11 óra körül haladtam hazafelé Sárváron, kétszer alakult ki olyan helyzet, amikor a másik, szintén bringás egyén meg akarta mutatni, hogy ő jobb nálam, neki jobb, gyorsabb a bringája. Egy üres városban…
Az egyik eset az volt, hogy szépen, tempósan haladtam hazafelé, láttam egy srácot az út túloldalán, a járdán haladni. Nem is foglalkoztam vele, folytattam az utamat. A sárvári Gyógy- és Wellnessfürdőnél ért utol, és igyekezett belehajszolni egy versenybe. Megjegyzem, elég sok időbe telt neki utolérnie egy egyenes, üres útszakaszon. Azon gondolkodom a bejegyzés írása közben, hogy vajon milyen megmozdulásom vezetett ahhoz, hogy versenyre keljen velem? Talán az, hogy ki tudtam használni az üres utcák nyújtotta előnyt, és tempósan tudtam haladni hazafelé anélkül, hogy bárkit veszélybe sodortam volna? Nem tudom. Tudomásul vettem, hogy a csávó a járdán teker, és nem is foglalkoztam
vele tovább addig, amíg mellém nem ért. Nem nagy dicsőség rám nézve, hogy akkor belementem a versenybe. Nem kellett volna, és ez független attól, hogy a városban abban az időben senki más nem mozgott. Ma már nem mennék bele egy ilyen értelmetlen versenybe.
Másik ilyen szituáció az volt, amikor a Nádasdy vár előtt haladtam el, és nekem balról vágódott elém egy srác a bringájával a zebrán. Szerencsére volt akkora távolság, hogy nem kellett lefékeznem, meg tudtam tartani a tempómat, és emiatt a következő kanyarban a tempóelőny miatt ki tudtam kerülni. Miután letudtam a kikerülést, folytattam az utamat hazafelé az éjszakai városban. Arra figyeltem fel, a megelőzött srácnak nem tetszett, hogy egy másik bringás megelőzte, hallottam a lánc kattanását, ahogy a fogaskoszorú kisebb fogaskerekeire teszi le a láncot, ezzel gyorsítva fel a bringát nagyobb sebességre. Sikerült is a Rákóczi úton visszaelőznie a Lidl környékén, és azzal a lendülettel be is vágódott a Lidl parkolóba. Néztem ki a fejemből, hogy ennek mi értelme volt, hiszen a megelőzésemmel nem nyert gyakorlatilag semmit.
Konklúzió: Aki biciklivel így viselkedik, az később, a több erővel rendelkező, komolyabb figyelmet, tudást igénylő jármű esetén is hasonlóan fog eljárni, ezzel a saját és mások életét veszélyeztetve, netalán halált okozva.
Szerintem sok esetben a jogosítvány megszerzését pszichológiai alkalmassági vizsgálathoz kellene kötni, és bizonyos időközönként meg kellene vizsgálni, az adott személy jelent-e veszélyt a többi közlekedőre, avagy sem. Sajnálatos módon sokszor pont az utakon vezetjük le a frusztráltságunkat, ami a munkánk, magánéletünk kapcsán ér minket, és azért a többi közlekedőn verjük el a port, mert éppen ők vannak kéznél.
