A minap eljátszottam azzal a gondolattal, milyen lenne a közlekedés egy tökéletes világban. Probléma-mentes. Szerintem. De ez soha nem fog kiderülni, és megvalósulni ebben a világban, mert az emberiség természete ezt nem teszi lehetővé. De térjünk vissza a gondolatmenethez.

Tökéletes világ, mint tudjuk, nem létezik. (Soha nem is fog, az túl uncsi lenne…)

Kíváncsiságból eljátszadoztam ezzel a gondolattal, hogyan is nézne ki egy tökéletes világban a közleke-dés. Minden feltétel adott lenne a biztonságos közlekedéshez, ami a kiváló minőségű utaknál és jár-dáknál kezdődik, valamint mindenki, aki részt vesz a közlekedésben, ismeri, és alkalmazza a vonatkozó KRESZ-t. Az emberek figyelnek egymásra a közlekedés során, megadják az elsőbbséget, vigyáznak a többiekre, részt vesznek a közlekedésre vonatkozó szabályok megfogalmazásában, kialakításában, hogy az minél rugalmasabb legyen, és a lehető legjobban alkalmazkodjon a közlekedéshez. (Értsd: Nincs agyonbonyolítva, és nyakon öntve jogi szöveggel, amit halandó ember nem érthet meg… És egyszerű. És érthető. Ez fontos. Egyszerűen érthető)

Ebben a posztban igyekszem kerülni a szokásos, terjengős megfogalmazást, inkább megmutatom képekkel, hol vannak Sárváron kijelölt kerékpárutak és sávok. Sárvár kisváros, így viszonylag rövid idő alatt körbe lehet járni, tempótól függően. A város környékén jelenleg is zajlik kerékpárutak építése, mert a tervek szerint össze akarják kapcsolni a három fürdővárost. A cél az, hogy Bükfürdő, Sárvár és Celldömölk össze legyen kötve egy kerékpáros túraútvonalon. Ezt jó kezdeményezésnek tartom, csak a probléma ott van, hogy az építésnek több évtizedes fák fognak majd áldozatul esni. Nagy valószínűség szerint. Mint ahogy az történt a Sárvár és Rábasömjén közötti szakasz esetében. (Ugye-ugye, hova vezet a kapkodás és az oda nem figyelés?… Információim szerint Gércénél is vágtak ki fákat a kerékpárút miatt) De most inkább beszéljenek a képek. A képek a poszt írásakor az aktuális állapotot tükrözik.

A hónap elején olvastam a kerékpárosok kikerüléséről szóló cikket a hirado.hu oldalon. Röviden, és tömören az a lényeg, hogy az autósoknak lakott területen belül egy, lakott területen kívül másfél méteres oldaltávolságot kell tartaniuk, amikor egy kerékpárost kerülnek ki. A kezdeményezést alapvetően jó dolognak tartom, viszont az autósok tájékoztatásán, és a KRESZ módosításán kívül még valamire szükség van: Ránk, kerékpárral közlekedők megfelelő magatartására és együttműködésére is.

Kicsit eltérek az eddigi témáimtól, és a közúti közlekedéstől. Most a vonatozás kerül terítékre. Akik olvasták korábbi posztjaimat, tudhatják: Vonattal is közlekedem. Ezt csak mellékesen említettem meg. Eddig. Igaz, csak rövid távon, Szombathely-Sárvár viszonylatban. Néha hosszabban. Ha utazok valamerre. Mondjuk a Balatonhoz. A vonat valamivel régebben jelen van a közlekedési palettán, mint az automobil. (Nem, nem lesz történelemóra, megkímélem önöket ettől)

Most - legalábbis részben -, idegen tollakkal fogok ékeskedni. Ez nem lesz nagy mutatvány, csak a közlekedés kapcsán jutott eszembe egy apróság. (Vagy nem is annyira apró?… Majd eldöntik)

Pár hónapja végeztem ki kedvenc angol íróm, Douglas Noel Adams utolsó könyvét, mely "A Kétség Lazaca" címet viseli. Akit érdekel egy abszurd humorú, de intelligens angol író, olvassa el a könyveit. Nagyon szórakoztatóak, és elgondolkodtatóak. (Már megint eltértem a tárgytól, nem is kicsit. Bocsi. Rossz szokásom. Már biztos észrevették)

Nem tudom, kíváncsiak-e rá, hogyan közlekedem. Elmesélem, mi mindenre kell figyelnem, amikor a közlekedés aktív (gyalogosan és biciklivel) résztvevője vagyok. A vonattal való közlekedést most kihagyom, annak majd szentelek egy külön posztot. Valamikor.

Két műszakban dolgozom Szombathelyen. Az most nem lényeges, melyik cégnél. Külterületen lakom, így a sötétben történő közlekedés mindennapos számomra, ezért fontos szempont, hogy minél jobban látható legyek, az autósok időben észleljenek. A láthatóságnak már szenteltem egy külön posztot, így nem részletezném ismételten, milyen kiegészítőket alkalmazok. A lényeg, hogy sötétben, közvilágítástól mentes területen is jól látható vagyok.

Mint minden dolognak, a kerékpárnak is megvannak az előnyei és a hátrányai. Most megpróbálom összeszedni az előnyös dolgokat. (Lehet, kimarad néhány dolog, előre is bocsi)

Sárvár környékén rengeteg kisebb-nagyobb falu található. Ezeken a helyeken sokaknak nem luxus, hanem létszükséglet az autó. Több okból is. Munkába, és orvoshoz járás, valamint ügyintézés, bevásárlás miatt van rá szüksége az embereknek. Sok ember viszont kényelmi okok miatt tart autót. Tagadhatatlan tény, hogy esőben, vagy hideg időben jól jön a karosszéria védelme, a nagyobb sebességről (városban átlag 50-60 km/h, autóúton és autópályán kb. 100-120 km/h) ne is beszéljünk. Viszont a kerékpáron is megoldható az eső és hideg elleni védelem. Minden csupán megfelelő öltözet kérdése. Egy ilyen kisvárosban, mint Sárvár, bringával könnyen áthidalhatóak a távolságok. Tempótól és útvonaltól függően fél órán belül elérhetünk A-ból B-be.

Kezdhetném azzal a tanáccsal/igazsággal/megállapítással ezt a bejegyzést, amit a Pókember filmekben és képregényekben a főszereplő kap a nagybátyjától: A nagyobb erő nagyobb felelősséggel jár. Az ellentét nehezen, vagy egyáltalán nem oldható fel gyalogosok, biciklisek, motorosok és autósok között. Egy valami azonban tény, és ezt nem lehet tagadni. Minden kategóriában vannak olyanok, akik a lehető legidiótább, vagy felelőtlen módon közlekednek. Szerencsére rengeteg ellenpélda is akad.

A következő bejegyzésben a KRESZ-ről (Közlekedési Rendszabályok, mindenki tudja, át is ugorhatjuk…) lesz szó. Ez megint olyan, mint a foci, mindenki tud a KRESZ-ről, mindenki ért hozzá, ennek ellenére sokan figyelmen kívül hagyják (úgy gondolják, rájuk nem vonatkozik…), és nem alkalmazzák a szabályokat. Azon gondolkodom, kinek a felelőssége, hogy tisztában legyünk a KRESZ-szel? A szülőké, iskoláké, rendőröké, vagy az államé? Nem lehet igazságot tenni, csak oda-vissza mutogatni, és elhárítani a felelősséget. Sok dolgot a szüleinktől tanulunk el életünk első éviben, később a tanáraink bővítik a tudásunkat. (Már akinek lehet bővíteni…)

Hangzatos, hatásvadásznak tűnő cím, ugye? Nem annak szántam. Ez igazából mindenkire vonatkozik, függetlenül attól, milyen módon vesz részt a közlekedésben. Sajnos sok a negatív tapasztalat, de szerencsére pozitív példából is akad bőven. De most maradjunk csak a bringánál. Egyelőre.

A városi közlekedés szívás. Pont. Ezen nincs mit ragozni. Mint azt már korábban írtam, a kerékpárral való közlekedés nem kötött semmilyen feltételhez. Nem kell KRESZ vizsgát tenni (Így sokan hiányos, vagy nem is létező KRESZ tudással vágnak bele a közlekedésbe… Sajnos), sem jogosítványt szerezni rá. (Ezek a dolgok egyébként igazak a rollerre, gördeszkára és görkorcsolyára is… Ugorjunk)