A minap körbejártam Sárvár egy részét, hogy feltérképezzem az úthibákat, amikből elég sok van város szerte. Sajnálatos módon. Tudom, ez sok településen problémát okoz, és a településeket összekötő utak állapota is nem egy helyen olyan, ami nem felel meg a XXI. század legalapvetőbb biztonsági követelményeinek. Nyomvályúk, bukkanók és kátyúk egyaránt akadályozzák a biztonságos közlekedést. Ám ez sokakat nem tart vissza attól, hogy padlógázzal száguldozzanak, miközben azt képzelik magukról, hogy a Formula-1-en vesznek részt, és halhatatlannak hiszik magukat. Mint az a Szombathelyen száguldozó csávó, aki a barátjával veszélyeztetett több embert a Zanati úton. Videót is készítettek az esetről. Ahogy a közlekedésbiztonsági szakértő fogalmazott, ez kimeríti a közúti veszélyeztetés fogalmát. És kiváló példája a felelőtlenségnek.

Most - legalábbis részben -, idegen tollakkal fogok ékeskedni. Ez nem lesz nagy mutatvány, csak a közlekedés kapcsán jutott eszembe egy apróság. (Vagy nem is annyira apró?… Majd eldöntik)

Pár hónapja végeztem ki kedvenc angol íróm, Douglas Noel Adams utolsó könyvét, mely "A Kétség Lazaca" címet viseli. Akit érdekel egy abszurd humorú, de intelligens angol író, olvassa el a könyveit. Nagyon szórakoztatóak, és elgondolkodtatóak. (Már megint eltértem a tárgytól, nem is kicsit. Bocsi. Rossz szokásom. Már biztos észrevették)