Sárváron hétvégén (október 27-28) zajlott a Simon-Júdás vásár (története itt olvasható), ami minden év október utolsó hétvégéjén kerül megrendezésre. Már pénteken este megkezdődnek a programok, lehet forralt bort inni és sült kolbászt enni, hallgatni a fellépőket. Egy több százéves hagyományról van szó, nem probléma, ha az ember kihagyja. Ilyenkor a város fő közlekedési útvonala (Rákóczi út egy része, a Várkerület út és a Batthyány utca) és több becsatlakozó utca le van zárva, sem autóval, sem más más eszközzel nem lehet ezen a szakaszon közlekedni, csak gyalogosan.

Tegnap reggel, munkába menet részese lettem egy balesetnek, mint szenvedő fél. Egy kerékpárral közlekedő hölgy nekem hajtott, amitől a térdem megrándult. Ennek kapcsán szeretném megosztani a gondolataimat a közlekedők felelősségéről.

Gondolkodtak már azon, milyen lesz a közlekedés a jövőben? Akár a közeljövőben, akár a távoli jövőben? Képes lesz a közlekedés fenntartható módon működni? Nézzük, milyen lehetőségek állnak előttünk.

Az agresszív magatartás nem csak a személygépkocsi vezetőkre vagy a motorkerékpárral közlekedő személyekre jellemző, hanem bizony a kerékpárral közlekedők között is előfordul, bár itt azért ritkább, legalábbis tapasztalatom szerint. Javítsanak ki, ha tévednék ez ügyben.

Régen írtam bejegyzést, aminek az oka prózai: Komolyan veszem az OKJ-s Fotográfus és fotótermék kereskedő képzést. Sok időmet leköti a tanulás, nem egyszerű a fotóelmélet, nem elég csak elolvasni, meg is kell érteni, de erről inkább a fotós blogomon írok majd bővebben.

A minap megadta magát a jó öreg, Tesco-ban vásárolt spirálzáram. Megesik az ilyen, hiszen ami elromolhat, az el is romlik. Egyébként meg jó néhány évig szolgált, mielőtt megadta volna magát a zárszerkezet. Ez az aprócska malőr alaposan felbosszantott, miután délutános műszakból hazafelé a vonatról leszállva szembesültem azzal, hogy nem tudom kinyitni a zárat. Már egy ideje két zárat használok, biztos, ami biztos alapon. Főleg a sárvári vasútállomáson. Hiába van odairányítva a kamera, akkor is előfordulhat, hogy valaki megpróbálja ellopni a biciklit.

Pár napig szabadságon voltam, és kihasználtam az időt arra, hogy megnézzek egy épületet, ami még januárban égett le Rábasömjén és Rábapaty között. Kellemes, napsütéses időben kerekeztem végig a Rábasömjénig vezető kerékpárúton. Erről már készítettem bejegyzést. De vissza jelen bejegyzésemben taglalt kerékpárúthoz. Nem volt időm azzal foglalkozni, hogy a környéken hogyan állnak a kerékpárút fejlesztések, így meglepődve fedeztem fel, hogy kialakítottak egy szakaszt a 84-es főút mentén Rábasömjén és Rábapaty között. Gyorsan készítettem is néhány fotót, milyen lett. Ezúttal sem alkotok véleményt, hogy milyen lett, mindenki döntse el maga a képek alapján.

Ezt a túrát pár éve kezdtem el tervezni. Az interneten bóklászva futottam bele olyan információkba, amikről addig nem volt tudomásom. Tudtam a Somlóról, de az valahogy kimaradt az információk sorából, hogy a hegyen található egy várrom és egy kilátó is, mely első királyunk, Szent István nevét viseli. A rendszerváltásig viszont Petőfi nevét viselte. A kilátónál jelentette be Antall József miniszterelnök az utolsó szovjet katona kivonását. (Ezt se tudtam korábban… Hiába, a történelem mindenütt jelen van)

Sok dologra kitértem már a posztjaimban, de ez a téma eleddig valahogy kimaradt. Az esetek többségében csak érintőlegesen tértem ki arra, mi minden szükséges ahhoz, hogy biztonságban tudjuk magunkat, ha kerékpáron kívánunk közlekedni. Fontos leszögezni, hogy a kerékpáros tehet a legtöbbet a saját biztonságáért. Milyen feltételei vannak annak, hogy bringánkkal a lehető legbiztonságosabban tudjunk közlekedni? Vegyük át szép sorban. Az első és legfontosabb dolog, hogy legyen egy kerékpárunk, ami könnyen szalad, könnyű hajtani, és minimális zajt kelt. Ezzel megteremtettük a bringázás élvezetét. Egy könnyen szaladó bringán suhanni igazán élvezetes dolog.

A hosszú hétvégi három túra kellemes időtöltés volt, és a lelkemnek is jót tett az aktív mozgás. Főleg, hogy a munkahelyemen viszonylag sok időt töltök ülőmunkával. A Sárvár-Hegyközség-Sótony-Ikervár-Sárvár-Sárvár-Hegyközség útvonalat az évek alatt többször végigjártam. Annak idején, amikor általános iskolába jártam, két osztály közösen járta végig ezt az útvonalat, és közben többször megálltunk pihenni, valamint megnéztük az ikervári vízerőművet is. Azóta viszont nem jártam benne, hiába tekertem el mellette többször is. A túrák alkalmával mindig viseltem láthatósági mellényt, emiatt az autósok odafigyeltek és vigyáztak rám. Megvárták, amíg biztonságosan ki tudtak kerülni.