A minap megadta magát a jó öreg, Tesco-ban vásárolt spirálzáram. Megesik az ilyen, hiszen ami elromolhat, az el is romlik. Egyébként meg jó néhány évig szolgált, mielőtt megadta volna magát a zárszerkezet. Ez az aprócska malőr alaposan felbosszantott, miután délutános műszakból hazafelé a vonatról leszállva szembesültem azzal, hogy nem tudom kinyitni a zárat. Már egy ideje két zárat használok, biztos, ami biztos alapon. Főleg a sárvári vasútállomáson. Hiába van odairányítva a kamera, akkor is előfordulhat, hogy valaki megpróbálja ellopni a biciklit.

Erről az egyik kerékpárbolt tulajdonosával beszélgettem még régebben. Ő azt mondta, hogy nincs olyan zár, amit ne lehetne valahogy feltörni. A tolvajok mindig a biztonságtechnikai megoldások előtt járnak minimum egy, de inkább több lépéssel. Tévhit, hogy a rozoga állapotban lévő bicikliket nem lopják el. Sokan ezért sem zárják le a lestrapált biciklijüket, mert azt mondják, az övékét úgysem lopják el, hiszen nem ér semmit. Azt is lehet értékesíteni, még ha csak alkatrésznek is, vagy esetleg pár ezer forintért elpasszolni valahol. Aki drága kerékpárt vesz, az biztosan gondoskodik a megfelelő védelemről is (Legalábbis jó esetben ez így van), ám ez sem garancia. Ugyanúgy, mint az autók esetében. És ahogy az autóknál, úgy a kerékpároknál is arra mennek rá a tolvajok, amit a legkevesebb erőfeszítéssel el tudnak vinni. Például olyan kerékpárokra, amik egyáltalán nincsenek lezárva, vagy idióta módon. Ilyen, amikor valaki csak a hátsókerékre teszi rá a zárat, és nem zárja hozzá semmihez a biciklit. Szerintem a lezáratlanul hagyott kerékpárok esete nem szorul magyarázatra. Leteszi valahol az ember a biciklit, mondván, csak egy percre ugrik be az adott üzletbe. Alkalom szüli a tolvajt, odasétál az emberke, lazán felpattan rá, és már el is kerekezett. Ez a kerékpár tulajdonosának a felelőtlensége.

A rosszul lezárt kerékpárt is nagyon hamar el lehet tüntetni. Odamegy egy markos legény, kikapja a tárolóból, bedobja egy furgonba, és pont. Onnantól kezdve ideje mint a tenger, és szépen le tudja fejteni róla a zárat. Ha ez megvan, akkor máris lehet elszáguldani az ország egyik eldugott kis falujába a zsibvásárra, és pénzé lehet tenni.

A rosszul megválasztott tereptárgy sem jelent problémát egy gyors tolvajnak. Például hiába van átfűzve a minőségi zár a vázon, ha például egy alacsony oszlophoz zártuk hozzá a bringánkat. Elég csak leemelni a biciklit, és máris el lehet vele hajtani. Feltéve, ha nincs összezárva a váz és valamelyik kerék. De itt is előáll az a helyzet, hogy megy a bicikli a furgon hátuljába, és innentől kezdve már csak idő kérdése a zár lefejtése.

Még a korábbi munkahelyemen mesélte főnököm, hogy egy tolvaj banda járta a Sárvár környéki falvakat, és mindenhol megálltak a kocsmáknál, kiugrottak a furgonból, és mindenki felkapott egy biciklit, majd bepakolták a furgon hátuljába. A furgon valami miatt gyanús lett a rendőröknek, akik megállították, és legalább harminc kerékpár került elő belőle.

Ha a memóriám nem csal, akkor 2015-ben a sárvári Tesco parkolóban láttam olyan jelenetet, amikor kisebbségi emberek pakoltak ki kerékpárokat egy sárga furgon hátuljából négy markos rendőrlegény vigyázó tekintete mellett. Azt nem tudom, mi lett az ügy végkifejlete.

De vissza a zárakhoz. Ha az ember sokáig szeretné használni a kerékpárját, akkor gondoskodnia kell arról, hogy megfelelően le legyen zárva, amikor nem használja. És minél jobban meg kell nehezíteni a tolvaj dolgát. Rengeteg zár áll a rendelkezésünkre, amik közül választhatunk. Viszont kerüljük el azokat a megoldásokat, amik esetében egyértelmű, hogy pillanatok alatt el lehet vágni, akár egy erősebb csípőfogóval is, vagy esetleg egy kicsit nagyobb erőfeszítéssel ki lehet akasztani a zárszerkezetet. Inkább szánjuk rá a pénzt egy drágább zárra, minthogy amiatt szidjuk magunkat, hogy a kerékpárunkat pillanatok alatt pofán csapják.

Ha jól választ az ember zárat, zárakat, és legalább annyit elér, hogy a tolvaj inkább meg se próbálja ellopni a kerékpárt, akkor már megérte. De ez nem jelenti azt, hogy egy számára alkalmas helyen és időben nem fog valamit machinálni. Minden csak alkalom és idő függvénye.

A zárakkal kapcsolatban ismételten ajánlom mindenki figyelmébe a Magyar Kerékpáros Kisokosát, azon belül is a „Hogyan lakatolj” című részt, ami sorra veszi a legjobb és a legrosszabb megoldásokat, valamint a Bikemag vonatkozó cikkét is, mely még néhány megoldást bemutat, és tanácsokat is adnak. Ne felejtsük el azonban, a kiadvány megjelenése óta a zárak gyártói kijöttek jó néhány új technikai megoldással, ami elősegíti, hogy kerékpárunkat a lehető legnagyobb biztonságban tudjuk. Ám egy valami ellen semmi nem véd. Ez a saját felelőtlenségünk. A legjobb zár sem ér semmit, ha rossz helyen, rossz tereptárgyhoz zárjuk hozzá a bringánkat. Ezt hívják úgy: Emberi tényező. Mindig az ember a leggyengébb láncszem. Ezt ne felejtsük el.

Akárhol is tesszük le a bringát, mindig járjunk el körültekintően, és úgy zárjuk le, hogy a váz és a kerék is egy masszív tereptárgyhoz legyen hozzázárva. És olyan helyen, ahol szem előtt van a bringa, sokan járnak, és kamera is figyeli a környéket. Ezeknek visszatartó ereje van.

Amit még tehetünk a bringánk védelme érdekében, hogy felírjuk a vázszámot, és regisztráltatjuk, vagy regisztráljuk. Erre van a bikesafe.hu oldal. Így, ha ne adj’ Isten ellopják a bringánkat, és a rendőrök megtalálják valahol, jó eséllyel vissza is kaphatjuk azt, mivel a rendszerben megtalálhatóak a bringa tulajdonosának az adatai. De a legjobb, ha esélyt sem adunk a tolvajoknak a bringánk eltulajdonítására. Ezt úgy tudjuk megtenni, ha két, teljesen különböző típusú, jó minőségű zárat alkalmazunk. Az ilyen megoldások és a körültekintő lakatolás miatt a tolvaj nem fog próbálkozni a bringánk ellopásával. Ne legyünk felelőtlenek, mindig, mindenhol zárjuk le a kerékpárunkat. Még akkor is, ha csak rövid időre megyünk be valahova.