Úgy döntöttem, összegyűjtöm egy bejegyzésbe az összes eddig megjelent Kreszmenők epizódot. Szerintem érdemes végignézni őket, mert minden lényeges dologra kitérnek, és ezek az alig egy perces epizódok jópofa módon hívják fel a figyelmet arra, mi mindenre kell odafigyelni a saját biztonságunk érdekében, függetlenül attól, milyen módon közlekedünk.

Sok olyan ember van az utakon, aki hajlamos valamilyen veszélyes szituációt előidézni, esetleg balesetet okozni. Bár balesetnek mostanában nem voltam tanúja, annak igen, amikor valaki veszélyes helyzetet teremtett. Nem törődve azzal, hogy önmagán kívül mások életét is kockára tette. Ilyenek azok, akik a sárvári Tesco-nál, a város felől érkezve áttérnek a menetirány szerinti bal oldalra a Rába hídnál. Ez miért veszélyes? Mert ha például a buszmegállónál találkozik össze velük az ember, abból nagyon könnyen lehet sérüléssel járó baleset.

Sok dologra kitértem már a posztjaimban, de ez a téma eleddig valahogy kimaradt. Az esetek többségében csak érintőlegesen tértem ki arra, mi minden szükséges ahhoz, hogy biztonságban tudjuk magunkat, ha kerékpáron kívánunk közlekedni. Fontos leszögezni, hogy a kerékpáros tehet a legtöbbet a saját biztonságáért. Milyen feltételei vannak annak, hogy bringánkkal a lehető legbiztonságosabban tudjunk közlekedni? Vegyük át szép sorban. Az első és legfontosabb dolog, hogy legyen egy kerékpárunk, ami könnyen szalad, könnyű hajtani, és minimális zajt kelt. Ezzel megteremtettük a bringázás élvezetét. Egy könnyen szaladó bringán suhanni igazán élvezetes dolog.

A minap eljátszottam azzal a gondolattal, milyen lenne a közlekedés egy tökéletes világban. Probléma-mentes. Szerintem. De ez soha nem fog kiderülni, és megvalósulni ebben a világban, mert az emberiség természete ezt nem teszi lehetővé. De térjünk vissza a gondolatmenethez.

Tökéletes világ, mint tudjuk, nem létezik. (Soha nem is fog, az túl uncsi lenne…)

Kíváncsiságból eljátszadoztam ezzel a gondolattal, hogyan is nézne ki egy tökéletes világban a közleke-dés. Minden feltétel adott lenne a biztonságos közlekedéshez, ami a kiváló minőségű utaknál és jár-dáknál kezdődik, valamint mindenki, aki részt vesz a közlekedésben, ismeri, és alkalmazza a vonatkozó KRESZ-t. Az emberek figyelnek egymásra a közlekedés során, megadják az elsőbbséget, vigyáznak a többiekre, részt vesznek a közlekedésre vonatkozó szabályok megfogalmazásában, kialakításában, hogy az minél rugalmasabb legyen, és a lehető legjobban alkalmazkodjon a közlekedéshez. (Értsd: Nincs agyonbonyolítva, és nyakon öntve jogi szöveggel, amit halandó ember nem érthet meg… És egyszerű. És érthető. Ez fontos. Egyszerűen érthető)

A következő bejegyzésben a KRESZ-ről (Közlekedési Rendszabályok, mindenki tudja, át is ugorhatjuk…) lesz szó. Ez megint olyan, mint a foci, mindenki tud a KRESZ-ről, mindenki ért hozzá, ennek ellenére sokan figyelmen kívül hagyják (úgy gondolják, rájuk nem vonatkozik…), és nem alkalmazzák a szabályokat. Azon gondolkodom, kinek a felelőssége, hogy tisztában legyünk a KRESZ-szel? A szülőké, iskoláké, rendőröké, vagy az államé? Nem lehet igazságot tenni, csak oda-vissza mutogatni, és elhárítani a felelősséget. Sok dolgot a szüleinktől tanulunk el életünk első éviben, később a tanáraink bővítik a tudásunkat. (Már akinek lehet bővíteni…)

Hangzatos, hatásvadásznak tűnő cím, ugye? Nem annak szántam. Ez igazából mindenkire vonatkozik, függetlenül attól, milyen módon vesz részt a közlekedésben. Sajnos sok a negatív tapasztalat, de szerencsére pozitív példából is akad bőven. De most maradjunk csak a bringánál. Egyelőre.

A városi közlekedés szívás. Pont. Ezen nincs mit ragozni. Mint azt már korábban írtam, a kerékpárral való közlekedés nem kötött semmilyen feltételhez. Nem kell KRESZ vizsgát tenni (Így sokan hiányos, vagy nem is létező KRESZ tudással vágnak bele a közlekedésbe… Sajnos), sem jogosítványt szerezni rá. (Ezek a dolgok egyébként igazak a rollerre, gördeszkára és görkorcsolyára is… Ugorjunk)