Sárváron hétvégén (október 27-28) zajlott a Simon-Júdás vásár (története itt olvasható), ami minden év október utolsó hétvégéjén kerül megrendezésre. Már pénteken este megkezdődnek a programok, lehet forralt bort inni és sült kolbászt enni, hallgatni a fellépőket. Egy több százéves hagyományról van szó, nem probléma, ha az ember kihagyja. Ilyenkor a város fő közlekedési útvonala (Rákóczi út egy része, a Várkerület út és a Batthyány utca) és több becsatlakozó utca le van zárva, sem autóval, sem más más eszközzel nem lehet ezen a szakaszon közlekedni, csak gyalogosan.

Pár hete észrevettem, hogy vacakol a bal pedálom és a héten egyértelművé vált, megadta magát, ezért amellett döntöttem, a hétvége folyamán kicserélem a pedálokat újakra. Emellett, mivel a hátsó kerekem is engedte a levegőt valahol, beiktattam a gumi ellenőrzését és esetleges javítását.

A gumi ellenőrzésével kezdtem, mivel az volt az egyszerűbb művelet. A szombat délutánt erre szántam. Szerelő állvány hiányában a klasszikus, fejre állítom a biciklit módszert alkalmazva kivettem a kereket. Utána odakészítettem a gumileszedőket, egy kis csiszolópapírt, a vulkanizálót és egy foltot. Mivel a hátsó kerekem hagyományos golyós szelepes, kivettem és kiengedtem a maradék levegőt a gumiból. Beillesztettem az abroncs és a külső gumi közé az egyik leszedőt, majd mellé a másikat és határozott mozdulattal kiugrasztottam a helyéről. Kivettem a belsőt, letettem a földre, visszatettem a szelepet és felpumpáltam, hogy megtaláljam, hol engedi a levegőt. A futófelület felőli oldalon nem találtam semmit, így a gumi oldalát vizsgáltam meg és találtam egy egészen parányi lyukat az oldalán. Lyuk keresésekor a legbiztosabb módszer a vízbe való merítés, mert a buborékok pontosan jelzik, hol van kilyukadva a gumi.

A golyós szelep előnye, hogy nem kell a szelepgumi elöregedésétől tartani és biztosan nem engedi vissza a levegőt. Olcsó és megbízható, így az ember egy hibalehetőséget kiiktat. Megjelöltem a lyuk helyét a gumin, majd a csiszolópapír darabbal felérdesítettem, a foltnál nagyobb területen bekentem vulkanizálóval, vártam pár percet, hogy kicsit száradjon, majd rátettem a foltot és félretettem száradni. A tavalyi év során több alkalommal kellett gumit ragasztanom, így volt lehetőségem gyakorolni, hogyan lehet a legjobban és a leghatékonyabban megoldani a dolgot.

Míg vártam, hogy megszáradjon a ragasztás, igyekeztem felmérni, hogyan tudom jól megoldani a pedálok lecserélését. Évek óta nem volt szükség a pedálok cseréjére, így ez új kihívás elé állított. A héten két alkalommal is találtam apró golyókat a pedál tengelyére kirakódott olajos szennyeződésben, ez egyértelművé tette, hogy a pedálban lévő golyóscsapágy adta meg magát, ami miatt a pedál egyik fele nekifeszült a tengelynek, ezért a pedál nem tudott könnyedén elfordulni, ami rontotta a tekerés élményét.

Megnéztem pár videót is, hogyan érdemes nekiállni a pedál levételének, mire kell figyelni. Mivel napi szinten bringázom, időjárástól függetlenül, ezért az elmúlt éveknek megvolt a hatása, rendesen begyógyultak a pedálok a hajtókarokba.

A videók után ellenőriztem a ragasztást, felfújtam a belsőt, meggyőződtem róla, nem ereszt sehol a gumi, ismét leeresztettem, átnéztem a külsőt, nincs-e benne valami, ami újra kibökheti a belsőt, de nem találtam semmit. Visszatettem a külsőt az abroncsra, majd a szelep felől elindulva beigazítottam a belsőt a helyére és visszaugrasztottam a külsőt az abroncsra. Amikor a külsőt már nem tudtam kézzel visszatenni, a gumileszedőket használva tettem a helyére a külsőt. Kicsit felpumpáltam a gumit és megigazítottam a külsőt, hogy a falc rendesen beüljön a helyére. Visszatettem a vázba a kereket, feltettem a láncot a fogaskerékre, beállítottam a kereket a megfelelő pozícióba, majd kerékre állítottam a biciklit. Defekt javítás: pipa.

Következett a pedálokkal való foglalatoskodás. Tisztában voltam vele, nem lesz egyszerű leszedni őket. Önmagában a 15-ös villáskulcs nem elég, ezért körülnéztem, mi jöhet még szóba, amivel meg tudom lazítani a pedálokat rögzítő csavarokat. Csőfogó. Tökéletes. Mind a két pedál csavarjai kaptak egy adag WD40-et abban a reményben, hogy megkönnyíti a pedálok kitekerését a hajtókarokból. Hagytam egész éjjel WD40-ben ázni őket és vasárnap délelőtt folytattam a szerelést. A bal pedál leszedésének álltam neki. Először megpróbáltam a 15-ös villáskulcsot, ám nem sikerült megindítanom a pedált. Ezután fogtam a csőfogót, ráfogtam a pedál tengelyére és lassan, de határozottan elkezdtem kihajtani. Éreztem, hogy megindult a pedál, innen már nem volt probléma, kihajtottam, majd kipucoltam a hajtókar menetét és befújtam WD40-nel.

Következett a jobb pedál. Bár a bal pedáltól tartottam, hogy azt lesz nehezebb leszedni, végül a jobb pedál bizonyult keményebb diónak. Hiába fogtam rá a csőfogóval, egyszerűen nem tudtam akkora erőt kifejteni, amekkora szükséges lett volna a pedál megindításához. Bár itt is megpróbálkoztam a 15-ös villáskulccsal, édes kevés volt a rövidsége miatt, így visszatértem a csőfogóhoz. Többször nekifutottam a dolognak, próbáltam minden erőmet bevetni, ám nem értem célt. Kezdtem feladni, hogy sikerül leszednem a jobb pedált. Nem volt más hátra, mint előre. Végig gondoltam, mivel tudnék megfelelő erőhatást kifejteni, innen jött az ötlet, hogy valamivel meg kell hosszabbítanom az erőkart. Körülnéztem, van-e a műhelyben megfelelő hosszúságú cső, amit rá tudok tenni a csőfogóra. Találtam is egy ideális csövet, amit rá tudtam illeszteni a csőfogó fogantyújára. Igen ám, de valahogy a bringát is meg kellene fogni, hogy ne menjen el a helyéről. Nem tudok két dolgot csinálni egyszerre. Édesanyám volt elérhető távolságon belül, így ő segített megfogni a biciklit.

Ismét nekifeszültem a csőfogónak, ezúttal a cső segítségével. Először úgy tűnt, nem sikerül célt érni, ám végül éreztem, ahogy lassan, de határozottan megindult a pedál. Még pár fordulat kellett, hogy kilazuljon a pedál. Innentől már csak néhány perc kellett és a jobb pedál is lekerült a hajtókarról. Szintén kipucoltam a menetet és befújtam WD40-el. Már csak az új pedálok kibontása volt hátra, valamint a felszerelésük.

Ez már innentől gyerekjáték volt. Megnéztem, melyik pedál melyik, majd szépen behajtottam őket a helyükre és meghúztam mindkettőt a 15-ös villáskulccsal. Helyére került a kerék, az új pedálok, már csak a teszt volt hátra, mindent sikerült-e megfelelően beállítani. De azt már délutánra hagytam egy kis pihenés után.

Amikor valamit javítanom kell a biciklin, mindig elmegyek egy hosszabb bejáratásra, mert így kiderül, kell-e még valamin állítani annak érdekében, hogy minél jobban működjön a bringa. Ezúttal is így tettem. Általában elmegyek a Batthyány úti körforgalomig, ott megfordulok és elmegyek Gérce határáig, onnan pedig haza. Ez olyan 13 km körüli távot jelent, ami bőven elég, hogy előjöjjenek a hibák. Vannak emelkedők és lejtők egyaránt, így a fék tesztelésére is kiváló a szakasz.

Első nekifutásra nem sokáig jutottam, mivel a bringa a Szent László Kórház előtti szakaszon ledobta a láncot, így vissza kellett fordulnom és hazatolni, majd a kereket, valamint a láncfeszítőt újra beállítani. Miután ez megtörtént, jöhetett az újabb próba, ami ezúttal már sikeres volt, végig tudtam menni probléma nélkül a megszokott tesztszakaszon.

Ha már a kereket kivettem a gumi ellenőrzése miatt, akkor az évek óta használt és azóta jelentősen megkopott fényvisszaverő csöveket is lecseréltem a küllőkön újakra, ezáltal javítva a láthatóságot.

Remélem, egy darabig nem kell a bringát javítanom, csak a szokásos lánctisztítást és újraolajozást kell megcsinálnom, ami olyan fél órát vesz igénybe maximum, viszont segíti megőrizni a lánc hajlékonyságát, ezáltal biztosítva a hatékony működést.