Tegnap reggel, munkába menet részese lettem egy balesetnek, mint szenvedő fél. Egy kerékpárral közlekedő hölgy nekem hajtott, amitől a térdem megrándult. Ennek kapcsán szeretném megosztani a gondolataimat a közlekedők felelősségéről.

Mindannyian közlekedünk. Az teljesen mindegy, milyen módon tesszük, de részt veszünk ebben a nagy, közös játékban.

Mi kell ahhoz, hogy jók legyünk ebben a „játékban”? A szabályok ismerete, amit mindenkinek illene ismernie, nem csak hallomásból. Legalább azokat a dolgokat, amik rá vonatkoznak. Az egyik legfontosabb dolog, hogy körültekintően járjunk el a közlekedés során, figyeljünk oda a többi közlekedőre. A gyalogosnak éppúgy oda kell figyelnie, mint a kerékpárosnak, motorosnak, autósnak. Nem egymás ellen vagyunk az utakon.

Az embernek a közlekedés során mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy minimalizálja a baleset esélyét, vagyis azokat a dolgokat, amik elvonják a figyelmet a közlekedésről, ki kell iktatni. Bár a legtöbben a vezetés, kerékpározás közben is folyamatosan a mobiljukat nyomkodják… Mintha nem érne rá olyankor a telefonnal foglalkozni, amikor nem résztvevője a közlekedésnek. Szerencsére látok olyan példákat is, amikor valaki félreáll, lebonyolítja a telefonhívást, és továbbhalad. Ez a jó eljárás.

Közlekedőként milyen felelősségem van a saját, és mások biztonsága érdekében? Mint kerékpárral közlekedő egyénnek, első, és legfontosabb dolog a biztonság. Minden körülmények között. Ez azt jelenti, hogy én is és a kerékpárom is közlekedésre alkalmas állapotban van. Rossz látási körülmények között (köd, sűrű hóesés, eső, éjszaka) láthatóvá teszem magam mások számára lámpák, láthatósági mellény és egyéb fényvisszaverő dolgok (prizmák, kar- és bokaszalagok) segítségével. A fejemet sisakkal, a könyökömet, térdemet szükség esetén szintén védem megfelelő védőfelszereléssel, a tenyeremet kerékpáros kesztyűvel tudom védeni a felhorzsolódástól egy esetleges bukás esetén. A kereszteződéseket fokozott óvatossággal közelítem meg, nem vágódok ki mások elé, mellé, főleg, ha nekem van elsőbbségadási kötelezettségem. Amikor egyenesen kívánok tovább haladni egy kereszteződésben, és van lehetőségem, akkor behúzódok a sáv közepére, ezzel egyértelművé téve az autósok számára, merre haladok tovább. Ha olyan helyen kell haladnom, ahol gyalogosokkal kell osztoznom az útfelületen (járdán tolom a bringát), például gyalogos és kerékpáros zóna, akkor óvatosan közelítem meg őket, ha többen haladnak egymás mellett az út teljes szélességében, és a hátuk mögül érkezem, akkor csengővel időben jelzem a közeledésemet, így félre tudnak húzódni előlem, és nem kell keresztül gázolnom rajtuk. Feltéve, hogy nincs bedugva a fülük…

Egyéb esetben megfelelő sebességet választok, és folyamatosan figyelem, hogyan mozognak az emberek, felkészülve a lassításra, megállásra, ha látom, hogy valaki határozottan elindul a zebra felé. Azt természetesen nem tudom kivédeni, ha valaki váratlanul, takarásból lép ki elém, olyankor bizony előfordulhat, hogy elsodrom az illetőt (Szerencsére eddig még nem történt ilyen), amiben megsérülhet, vagy esetleg gyorsan félrerántom a kormányt, ha van elég helyem a manőverhez. Nyilván az ember nem akarja magát veszélybe sodorni egy váratlan manőverrel, tudva, hogy mögötte egy gyorsabb, erősebb jármű közeledik. Ezért is mellőzöm a telefon bárminemű használatát kerékpározás közben. Ha utolérek egy nálam lasabb kerékpárost, és mellettem folyamatos az autóforgalom, akkor felveszem a tempóját, távolságot tartok tőle, és kivárom, amíg biztonsággal meg tudom előzni, vagy lekanyarodik előlem. Nem megyek mindenáron előre, nem teremtek veszélyes helyzetet.

Ha jól tudom, az autósok figyelmét külön felhívják arra, hogy igyekezzenek a közlekedés többi résztvevőjére is odafigyelni. (Nyugodtan javítsanak ki, ha nem így van) Nekik nehezebb dolguk van, mert a jármű kialakításától függően sokszor alacsonyabban van a nézőpontjuk, kevesebb dolgot láthatnak, és a nézőpont miatt egy-egy nagyobb tereptárgy lényeges dolgokat takarhat ki előlük. Azzal sajnos senki nem tud mit kezdeni, ha valaki féktávon belül rohan ki a jármű elé, és emiatt az ember elüti. Ilyen esetben a jármű elé kihajtó/kifutó egyén a hibás, és óriási szerencséje van, ha „csak” egy töréssel megússza az esetet, és nem hal meg. Az autósoknak, ha járda mellett parkolnak, mind kiszálláskor, mind beszálláskor figyelniük kell a kerékpárosokra, elinduláskor a közlekedés többi résztvevőjére is. Szerencsére még nem kerültem olyan szituációba, amikor váratlanul kinyitották volna elém az ajtót, viszont többször előfordult már, hogy index használata nélkül indult el valaki a járda mellől.

Sokan vannak, akik a járdán rollerrel, gördeszkával, vagy görkorcsolyával közlekednek. Ezek az eszközök nincsenek külön bekategorizálva, szabályozva, viszont nekik is illik körültekintően, önmagukra és másokra vigyázva közlekedni, ne döntsék fel a többi gyalogost, és ne száguldjanak ki az úttestre például egy busz elé....

A gyalogosok felelőssége, hogy figyeljenek a járművel közlekedőkre, ne fussanak ki eléjük, ahol nincs közvilágítás, ott használjanak rossz látási körülmények között láthatósági mellényt, az úttesten való átkelésnél győződjenek meg arról, hogy az számukra biztonságos.

Mi a helyzet akkor, ha valamilyen okból baleset részesei leszünk? Természetesen fel kell mérni, történt-e személyi sérülés, ha igen, szükség van-e a mentőkre, tűzoltókra, rendőrökre. Ha a rendőrséget is ki kell hívni, a rendőrök első kérdése az lesz:
-Mit tett annak érdekében, hogy elkerülje a balesetet?

Ha balesetet látunk, például kicsúszik valaki alól a biciklije, és elesik, akkor menjünk oda, kérdezzük meg, minden rendben van-e, hívjuk-e a mentőket, tudunk-e segíteni.

Természetesen nem csak emberi mulasztásból, felelőtlenségből (Bár ezek elég gyakoriak, sajnos) következnek be balesetek, hanem olyan körülmények is kiválthatják, amire nem vagyunk felkészülve. Például egy előttünk átfutó vad.

Ha mi okozunk balesetet, akkor a legrosszabb megoldás, ha elhagyjuk a helyszínt, főleg, ha személyi sérülés is történt. Kérdezzük meg, tudunk-e segíteni, hívjuk-e a mentőket, és természetesen kérjünk bocsánatot. Ez a minimum. Tegnap reggel a hölgy, aki nekem ütközött a biciklijével, ezeket elmulasztotta. Arra sem reagált, amikor a térdem miatt fájdalmamban felkiáltottam. Sőt, még ő volt felháborodva, kolléganőmet és engem tett felelőssé az ütközés miatt, mert szerinte egymás mellett haladva elzártuk az utat előtte. Mi a gyalogos részen közlekedtünk, szabadon hagyva a kerékpársávot, ahol minden probléma nélkül el tudott volna haladni.

Összegezve: Mindenkinek felelőssége, hogy mind magára, mind másokra vigyázzon, amennyire lehet. Például ha egy autóban többen utaznak, a sofőr a körülményekhez alkalmazkodva vezessen. Sajnos mások figyelmetlenségét nem minden esetben tudjuk kivédeni. Közlekedjünk körültekintően, felelősséggel, hiszen mindenkit hazavárnak.