Közlekedés közben folyamatosan figyelek az engem körülvevő forgalomra. Nem egyszerű dolog mindenre odafigyelni. Meg kell próbálni felkészülni a váratlan helyzetekre. Ez azt jelenti, hogy semmi nem vonja el a figyelmünket arról, ami az úton történik, és nem megyünk nagyobb sebességgel, mint ami szükséges. Figyelemmel követtem a KRESZmenők sorozatot a YouTube-on. A kampány során igyekeznek mindenre kitérni, köztük a gyorshajtásra, és a mobilozásra is. A rendőrség az Aegon biztosítóval karöltve készített figyelemfelhívó videókat Kovács András Péterrel és Jankovics Péterrel az autóban történő mobilozással kapcsolatban. Erről én is kifejtettem a véleményemet (Többször is…), de hát az emberek többségét rohadtul nem érdekli, ha a mobilozás miatt lesz belőle hulla. Mindenkinek szíve joga megölni magát, de közben ne okozza mások halálát. És nem csak autóban öli meg az embert a mobil, hanem gyalogosan és kerékpáron közlekedve is.

De most nem erről akarok írni, hanem egy általam (És gondolom, mások is sokszor találkoztak ezzel) sokat tapasztalt jelenségről. Az irányjelzés teljes hiányáról. Mindig felteszem magamnak a (költői) kérdést, miért nem jelzik sokan a kanyarodási szándékukat? Attól félnek, hogy a többiek fel tudnak készülni a manőverre időben? Vagy megtudják, merre szándékoznak továbbhaladni? Nem tudom. Az irányjelzés azt a célt szolgálja, hogy tudassuk a közlekedés többi résztvevőjével, milyen manővert szándékozunk végrehajtani. Legyen szó akár előzésről, akár kanyarodásról, vagy kikerülésről. És ezek csak néhány a legáltalánosabb dolgok közül, amikor jeleznünk kell.

Többsávos úton a sávváltást is tudatni kell(ene) a többiekkel. Nem egy versenypályán vagyunk, meg nem egy olyan száguldozós akciófilmben (A szállító, Taxi, Halálos Iramban sorozatok és egyéb filmek), ahol mindet meg lehet csinálni. A filmekben mindent profi csapat készít elő, de sajnos így is történnek balesetek a forgatások során. A filmeknek közük nincs a valósághoz, a céljuk, hogy szórakoztassák az embert. (Már ha valaki szereti ezeket a filmeket)

A közutakon felejtsük el, amit láttunk, tartsuk be a szabályokat, és igyekezzünk mindenre és mindenkire odafigyelni, valamint folyamatosan kommunikáljunk a közlekedés többi résztvevőjével (Itt nem az anyázásra és a bemutatásra gondolok…)

De vissza az irányjelzés alkalmazásához. Nagyon sok kerékpárral közlekedő egyén előszeretettel elfelejti jelezni, hogy valamerre kanyarodni szeretne. És még azzal sem foglalkoznak, ha az ember főútvonalon halad, és a becsatlakozó útról kihajtanak elé, akkor is, ha az ember már ott van gyakorlatilag a másik előtt. És ez esetben az sem segít, ha normálisan ki van világítva az ember a hajnali, vagy éjszakai órákban. Tapasztalat. (Sajnos) És hiába szól az ember, hogy illene rá is figyelni, nem csak az érkező autóra, mert az ember elé történő kihajtásával veszélyes szituációt idéz elő. Vállvonogatás, vagy felháborodás a válasz.

Mikor is kell irányjelzést alkalmazni? Nagyon sok szituációban.

• Kereszteződésekben, amikor valamerre kanyarodni szándékozunk.
• Utak találkozásánál.
• Előzés, kikerülés alkalmával.
• Amikor lehajtunk a gyorsforgalmi útról, vagy az autópályáról.
• Sávváltáskor.
• Amikor leparkolunk a járda mellé, vagy elindulunk a járda mellől.
• Parkolóba való be- és kihajtás alkalmával.
• Amikor valami miatt megállunk az út szélén, vagy elindulunk onnan.
• Körforgalomból való kihajtás alkalmával.

Vajon minden lehetséges esetet felsoroltam? Nem tudom. Ha valami kimaradt, kérem, egészítsék ki értelmes, normális hozzászólás formájában. Köszönöm!

Ezzel kapcsolatban kaptam javaslatot, hogy írhatnék egy posztot a körforgalmak rendeltetésszerű használatáról. Ez nem lesz egyszerű, mivel Sárváron nincs sok körforgalom, bár jó néhány helyen elférne. Pont azért, mert jelentősen gyorsítani tudja a forgalmat. A közlekedés során kevés körforgalmon haladok keresztül. És mivel Sárvár kisváros, nincsenek kétsávos körforgalmak, egymásba fonódó körfogalmak meg pláne nincsenek a környéken.

Májusban történt Sárvár közelében egy komoly motoros baleset, ami miatt a 84-es főút elkerülő szakaszát teljes szélességében le kellett zárni, és elterelni a forgalmat. Az interneten ilyenkor mindenki nagyon okos tud lenni. A lényegen nem változtat, egy 17 éves srác komolyan megsérült. Hogy figyelmen kívül hagyta-e az érintett szakaszon a STOP táblákat? Nem tudom. A média szerint emiatt történt a baleset. Akik rendszeresen járnak ezen az útszakaszon, jelezték, hogy bizony itt rendszeresen át szokták lépni a 70 km/h-s sebességkorlátozást az erre közlekedők, és sok esetben előfordul, hogy valaki megáll a STOP táblánál, körülnéz, és mire visszanéz, máris ott a következő autó, ami korábban még sehol nem volt.

A baleset kapcsán felvetődött, hogy ebben a kereszteződésben, és a Sárvár-Hegyközség határában található kereszteződés esetében is célszerű lenne körforgalmat kialakítani, mivel rengeteg alkalommal alakul ki veszélyes szituáció ezeken a pontokon.

Miért előnyös a körforgalom kialakítása? A legfőbb ok az, hogy egyszerű. Folyamatosan engedi a forgalmat elektromos forgalomirányító lámpa nélkül. Itt a forgalom mindig csak várakozik, nem áll, vagyis szabálytalan a kerékpárosok azon magatartása, hogy előresorolnak az autók jobb oldala mellett. Ezt csak akkor tehetik meg (Legalábbis nekem ez az információ van meg), ha a forgalom áll. Erről még régebben beszélgettem volt főnökömmel, aki elmagyarázta, miután ő maga is többször átolvasta a vonatkozó szabályozást. (Mert annyira bonyolultan fogalmazták meg jogi nyelven a kikötést) Röviden ez annyit tesz, hogy a járművek a piros lámpánál állnak. Ebben az esetben, ha van elég hely, akkor a kerékpáros csak jobbról, a motoros jobbról és balról is előre sorolhat. Várakozás fennállása esetén viszont fel kell vennie a forgalom ritmusát.

Sárváron, és környékén csak egysávos körforgalmak vannak. Szombathelyen viszont van kétsávos körforgalom is. Ez szokott problémákat okozni a delikvenseknek, nincsenek tisztában azzal, hogyan kell itt közlekedni. Kevesen tudják jól használni. Az egysávos körforgalom szerintem nem szorul magyarázatra. Az ember behajt, elmegy a megfelelő kijáratig, kiteszi az irányjelzőt, és kihajt belőle.

A többsávos körforgalom kicsit bonyolultabb. Több odafigyelést igényel. Azért, mert ha az ember a belső sávból, sávokból akar kihajtani a saját kijáratán, akkor figyelnie kell arra, hogy van-e mellette valaki. Mivel nincs első kézből tapasztalatom a többsávos körforgalmakkal, ezért csak az internet feltúrásával tudok ezzel kapcsolatban információhoz jutni. Így csak ezekkel tudok segíteni a körforgalomban való közlekedéssel kapcsolatban. A lényeg a körültekintő közlekedés és az odafigyelés. Mint minden helyzetben. És ne feledkezzünk meg a bizalmi elvről. Amit sajnos sokan megszegnek, és visszaélnek vele. Ami miatt könnyen bekövetkezhet egy baleset. Azt sokáig nem tudtam, hogy vannak olyan országok, ahol az irányjelzést akkor kell alkalmazni, mielőtt az ember behajt a körforgalomba, és nem akkor, amikor kihajt belőle. Ezt nekem is egyik ismerősöm mesélte. Fontos még megjegyezni, hogy a körforgalom esetén annak van elsőbbsége (Ha megadják…), aki már bent van a körforgalomban. Aki behajtani készül, annak kell(ene) elsőbbséget adnia. A világon sok helyen alkalmazzák előszeretettel a körforgalmat az egyszerűsége miatt.

Azt nem tudom, szokták-e figyelni a járművek irányjelzőinek a kialakítását. Nekem nagyon sok esetben az egyik legelhanyagoltabb területnek tűnik. Olyan kialakítások vannak, melyeket nem lehet rendesen látni, csak amikor a jármű olyan pozícióba fordul, és az oldalsó irányjelző mérete elég kicsi ahhoz, hogy nehéz legyen észrevenni a fényét. Pláne vakító napsütésben. Vannak egész jó megoldások, ilyen például a visszapillantó tükrön elhelyezett irányjelző. Az jól elkülönül, és a tükör kialakítása miatt szemből és oldalirányból is jól látható. Ellentétben azzal a megoldással, hogy a lámpatest belső oldalán helyezik el az irányjelzőt, és szinte egyáltalán nem látni oldalról, hogy az adott gépjármű vezetője használja-e.

Szerintem a jelenleg rendelkezésre álló technológia simán lehetővé teszi az olyan irányjelzők kialakítását, melyek indulnak az autó elejétől, és kb. 5 cm hosszan húzódnak az autó oldalán. Erre nagyon jól megfelelnek a nagy fényerejű LED-ek. És ugyanezt hátul is meg lehetne valósítani. Láttam már olyan autót – ha jól emlékszem, Mercedes volt –, melynél a hátsó irányjelző futófényként volt megvalósítva. Ez egy jó irány, mert elég ideig látni és a fényereje is jól kivehető volt, nem nyomta el a hátsó lámpák fénye. És mivel nem rendelkezünk röntgenlátással, mint Superman, ezért azt nem láthatjuk, ha oldalirányból érkezünk, hogy a gépjármű a másik oldali irányjelzőt használja, csak akkor, ha megfelelő szögben vagyunk, és rálátunk a lámpákra.

Kereszteződésekben gyakran tapasztalom azt, hogy az autók nem teszik ki előre az irányjelzőt, hanem csak akkor, miután megállnak a piros lámpánál. Nem egy alkalommal fordult elő olyan eset is, hogy megálltam valahol egy autó mögött, és csak akkor tette ki az irányjelzőt, amikor látta, hogy a kinyújtott karommal jeleztem kanyarodási szándékomat.

A héten tanúja voltam egy olyan esetnek, ami simán belefért volna a „Rosszul közlekedő egyének” bejegyzésembe. Sárváron a Fekete-híd úton haladtam a Rákóczi út irányába. Elkerültem egy nálam lassabban haladó kerékpárost. Előtte meggyőződtem, biztonságosan végre tudom hajtani a manővert. Mivel megvolt a tempóelőnyöm, rövid idő alatt mögöttem hagytam az embert. Odaértem a jelzőlámpához, és ismételten meggyőződtem arról, biztonságosan be tudok húzódni balra. A karomat kinyújtva egyértelművé tettem mindenki számára, mi a szándékom. Ebben nincs semmi bonyolult. Percekig kellett várakoznom, hogy megkapjam a zöld jelzést. Nálam alapszabály, hogy a piros jelzésen semmilyen körülmények között nem hajtok át. Ám néha velem is megesik, hogy rossz ritmusban jön ki a lépés, és belefutok abba, hogy nem tudok már biztonságosan megállni a sárga jelzésnél, így tovább haladok a lehető leggyorsabban. Tudom, hogy ez abszolút nem szabályos. Nincs is mentségem ezekre az esetekre. Viszont hadd kanyarodjak vissza a megkezdett beszámolóhoz. Nos, ott álltam a piros lámpánál várakozva, amikor a korábban általam elkerült férfi odaért a kereszteződéshez, és körülnézés, valamint irányjelzés nélkül a legnagyobb lelki nyugalommal kikanyarodott jobbra a Rákóczi útra. És a kerékpáron gyerekülés is volt, igaz, ekkor nem volt gyerek az ülésben. Viszont ez egyértelműen felelőtlenség és veszélyes dolog volt. Simán jöhetett volna egy autó, vagy a menetrend szerint érkező busz, és elsodorhatta volna. Csak a vakszerencsén múlott, hogy ez nem történt meg. Oké, a szabályok sokszor túlzóak, és nem életszerűek, de nem ellenünk, hanem értünk vannak. Ahogy korábban vázoltam, a legjobb az lenne, ha a szabályalkotók minden közlekedőt megkérdeznének, és velük együtt dolgoznák ki a szabályokat, melyek a lehető legjobban megfelelnek a valóságnak.

A problémák sorába tartozik még az is, hogy vannak a bicikli formájú elektromos motorok, amik szintén rendelkeznek irányjelzővel, viszont az ezeket használó egyének egy része lusta használni, pedig ezzel is sok baleset elkerülhető lenne. Meg ha körültekintően használnák az emberek ezeket az eszközöket, nem pedig vadbarom módjára. Természetesen tisztelet a kivételnek. Minden kategóriában. Csak sajnos vannak, akik azt hiszik, nekik mindent szabad.

Amivel sok probléma elkerülhető lenne a közlekedés során, az a körültekintő, egymásra figyelő és a szabályokat alkalmazó magatartás. Talán tavaly láttam olyan esetet, miközben hazafelé kerekeztem, hogy egy idős bácsi kétszer meglengette a karját, mielőtt jobbra lekanyarodott volna. Elsőre murisnak tűnt a mozdulat, viszont ő legalább egyértelművé tette a mögötte haladók számára, mi a szándéka. Még ha ez csak kb. 5 másodpercig tartott összesen. Lehet, hogy kicsit tovább is, nem tudom, nem mértem az időt. Egyébként a kerékpárok esetében is előrukkoltak már különböző megoldásokkal, amik a karral történő irányjelzés kiváltását célozzák. Egynémely ötlet egész jónak tűnik, némelyik pusztán érdekesség. Mint az irányjelző nyilakkal felszerelt kerékpáros sisak. Érdemes ezeket a megoldásokat nézegetni és megismerni, viszont a legjobb technikai megoldás sem helyettesíti az odafigyelést. Hiába van meg a közlekedésbiztonságot javító technológia, ha nem, vagy rosszul használjuk. Bármennyire egyszerű is. Ugyanez a helyzet az irányjelzővel is. Az autógyártók továbbfejlesztették, és a lehető legegyszerűbbre vették a működtetését, sokan mégsem hajlandók a legegyszerűbb mozdulatot végrehajtani. Az irányjelzéssel a többi közlekedővel kommunikálunk, tudatjuk vele, merre szándékozunk továbbhaladni, vagy kanyarodni. Ezzel számos esetben elkerülhetjük a baleseteket.

Zárásként: Használjuk bátran az irányjelzést, függetlenül attól, hogy autóval, motorral, vagy kerékpárral közlekedünk. Mindig járjunk el körültekintően, figyeljünk a többiekre és kommunikáljunk velük. (Még mindig nem az anyázásról és a bemutatásról van szó… Pláne nem az agresszív és erőszakos magatartásról…) Amennyire lehet, minimalizáljuk a veszélyes helyzetek kialakulásának a lehetőségét.