A minap körbejártam Sárvár egy részét, hogy feltérképezzem az úthibákat, amikből elég sok van város szerte. Sajnálatos módon. Tudom, ez sok településen problémát okoz, és a településeket összekötő utak állapota is nem egy helyen olyan, ami nem felel meg a XXI. század legalapvetőbb biztonsági követelményeinek. Nyomvályúk, bukkanók és kátyúk egyaránt akadályozzák a biztonságos közlekedést. Ám ez sokakat nem tart vissza attól, hogy padlógázzal száguldozzanak, miközben azt képzelik magukról, hogy a Formula-1-en vesznek részt, és halhatatlannak hiszik magukat. Mint az a Szombathelyen száguldozó csávó, aki a barátjával veszélyeztetett több embert a Zanati úton. Videót is készítettek az esetről. Ahogy a közlekedésbiztonsági szakértő fogalmazott, ez kimeríti a közúti veszélyeztetés fogalmát. És kiváló példája a felelőtlenségnek.

A tegnapi Vas Népében jelent meg egy cikk arról, hogy a szerkesztőség összehívta a különböző szombathelyi klubokat az Európai Mobilitási hét kapcsán, és rendeztek egy „versenyt”. Ennek az volt a célja, hogy kiderítsék, milyen eszközzel lehet a leggyorsabban eljutni a vasútállomástól a belvárosig. Érdekes végeredmény született. Talán egy-egy ilyen kezdeményezés rámutat arra, hogy olykor egy egyszerűbb eszközzel sokkal gyorsabban lehet eljutni A-ból B-be, mint autóval. Érdemes megfontolnia mindenkinek, hogy időnként mellőzze az autót, és valamilyen más módon közlekedjen. Vannak egyszerű, olcsó, és mégis gyors eszközök. Gördeszka, roller, görkorcsolya. Például. Ami esetleg gondot okozhat, az az időjárás. Meg persze az utak „kiváló” minősége is olykor bizony komoly gátló tényező tud lenni, ami akadályozza a biztonságos közlekedést. Függetlenül attól, ki milyen eszközzel vesz részt a forgalomban, figyeljünk oda egymásra. Akit érdekel a cikk, itt elolvashatja. A galéria itt található.

Az elmúlt időszakban egy villámcsapás, és egyéb technikai, valamint emberi dolgok nehezítették az él-etem, ezért esett ki megközelítőleg két teljes hét. De semmi pánik, megoldjuk!

Az elmúlt időszakban is nem egy alkalommal találkoztam azzal, mennyire idióta módon tudják magukat veszélybe sodorni az emberek, pláne a kerékpárral közlekedők, amikor simán fittyet hánynak a bizton-ságra. Mert ugyebár nekik nem eshet semmi bajuk, nem kerülnek veszélyes helyzetekbe.

A minap eljátszottam azzal a gondolattal, milyen lenne a közlekedés egy tökéletes világban. Probléma-mentes. Szerintem. De ez soha nem fog kiderülni, és megvalósulni ebben a világban, mert az emberiség természete ezt nem teszi lehetővé. De térjünk vissza a gondolatmenethez.

Tökéletes világ, mint tudjuk, nem létezik. (Soha nem is fog, az túl uncsi lenne…)

Kíváncsiságból eljátszadoztam ezzel a gondolattal, hogyan is nézne ki egy tökéletes világban a közleke-dés. Minden feltétel adott lenne a biztonságos közlekedéshez, ami a kiváló minőségű utaknál és jár-dáknál kezdődik, valamint mindenki, aki részt vesz a közlekedésben, ismeri, és alkalmazza a vonatkozó KRESZ-t. Az emberek figyelnek egymásra a közlekedés során, megadják az elsőbbséget, vigyáznak a többiekre, részt vesznek a közlekedésre vonatkozó szabályok megfogalmazásában, kialakításában, hogy az minél rugalmasabb legyen, és a lehető legjobban alkalmazkodjon a közlekedéshez. (Értsd: Nincs agyonbonyolítva, és nyakon öntve jogi szöveggel, amit halandó ember nem érthet meg… És egyszerű. És érthető. Ez fontos. Egyszerűen érthető)

Ebben a posztban igyekszem kerülni a szokásos, terjengős megfogalmazást, inkább megmutatom képekkel, hol vannak Sárváron kijelölt kerékpárutak és sávok. Sárvár kisváros, így viszonylag rövid idő alatt körbe lehet járni, tempótól függően. A város környékén jelenleg is zajlik kerékpárutak építése, mert a tervek szerint össze akarják kapcsolni a három fürdővárost. A cél az, hogy Bükfürdő, Sárvár és Celldömölk össze legyen kötve egy kerékpáros túraútvonalon. Ezt jó kezdeményezésnek tartom, csak a probléma ott van, hogy az építésnek több évtizedes fák fognak majd áldozatul esni. Nagy valószínűség szerint. Mint ahogy az történt a Sárvár és Rábasömjén közötti szakasz esetében. (Ugye-ugye, hova vezet a kapkodás és az oda nem figyelés?… Információim szerint Gércénél is vágtak ki fákat a kerékpárút miatt) De most inkább beszéljenek a képek. A képek a poszt írásakor az aktuális állapotot tükrözik.

A hónap elején olvastam a kerékpárosok kikerüléséről szóló cikket a hirado.hu oldalon. Röviden, és tömören az a lényeg, hogy az autósoknak lakott területen belül egy, lakott területen kívül másfél méteres oldaltávolságot kell tartaniuk, amikor egy kerékpárost kerülnek ki. A kezdeményezést alapvetően jó dolognak tartom, viszont az autósok tájékoztatásán, és a KRESZ módosításán kívül még valamire szükség van: Ránk, kerékpárral közlekedők megfelelő magatartására és együttműködésére is.

Nem tudom, kíváncsiak-e rá, hogyan közlekedem. Elmesélem, mi mindenre kell figyelnem, amikor a közlekedés aktív (gyalogosan és biciklivel) résztvevője vagyok. A vonattal való közlekedést most kihagyom, annak majd szentelek egy külön posztot. Valamikor.

Két műszakban dolgozom Szombathelyen. Az most nem lényeges, melyik cégnél. Külterületen lakom, így a sötétben történő közlekedés mindennapos számomra, ezért fontos szempont, hogy minél jobban látható legyek, az autósok időben észleljenek. A láthatóságnak már szenteltem egy külön posztot, így nem részletezném ismételten, milyen kiegészítőket alkalmazok. A lényeg, hogy sötétben, közvilágítástól mentes területen is jól látható vagyok.

Mint minden dolognak, a kerékpárnak is megvannak az előnyei és a hátrányai. Most megpróbálom összeszedni az előnyös dolgokat. (Lehet, kimarad néhány dolog, előre is bocsi)

Sárvár környékén rengeteg kisebb-nagyobb falu található. Ezeken a helyeken sokaknak nem luxus, hanem létszükséglet az autó. Több okból is. Munkába, és orvoshoz járás, valamint ügyintézés, bevásárlás miatt van rá szüksége az embereknek. Sok ember viszont kényelmi okok miatt tart autót. Tagadhatatlan tény, hogy esőben, vagy hideg időben jól jön a karosszéria védelme, a nagyobb sebességről (városban átlag 50-60 km/h, autóúton és autópályán kb. 100-120 km/h) ne is beszéljünk. Viszont a kerékpáron is megoldható az eső és hideg elleni védelem. Minden csupán megfelelő öltözet kérdése. Egy ilyen kisvárosban, mint Sárvár, bringával könnyen áthidalhatóak a távolságok. Tempótól és útvonaltól függően fél órán belül elérhetünk A-ból B-be.

A következő bejegyzésben a KRESZ-ről (Közlekedési Rendszabályok, mindenki tudja, át is ugorhatjuk…) lesz szó. Ez megint olyan, mint a foci, mindenki tud a KRESZ-ről, mindenki ért hozzá, ennek ellenére sokan figyelmen kívül hagyják (úgy gondolják, rájuk nem vonatkozik…), és nem alkalmazzák a szabályokat. Azon gondolkodom, kinek a felelőssége, hogy tisztában legyünk a KRESZ-szel? A szülőké, iskoláké, rendőröké, vagy az államé? Nem lehet igazságot tenni, csak oda-vissza mutogatni, és elhárítani a felelősséget. Sok dolgot a szüleinktől tanulunk el életünk első éviben, később a tanáraink bővítik a tudásunkat. (Már akinek lehet bővíteni…)

Hangzatos, hatásvadásznak tűnő cím, ugye? Nem annak szántam. Ez igazából mindenkire vonatkozik, függetlenül attól, milyen módon vesz részt a közlekedésben. Sajnos sok a negatív tapasztalat, de szerencsére pozitív példából is akad bőven. De most maradjunk csak a bringánál. Egyelőre.

A városi közlekedés szívás. Pont. Ezen nincs mit ragozni. Mint azt már korábban írtam, a kerékpárral való közlekedés nem kötött semmilyen feltételhez. Nem kell KRESZ vizsgát tenni (Így sokan hiányos, vagy nem is létező KRESZ tudással vágnak bele a közlekedésbe… Sajnos), sem jogosítványt szerezni rá. (Ezek a dolgok egyébként igazak a rollerre, gördeszkára és görkorcsolyára is… Ugorjunk)