bringazo

A vonatozás (nem mindig) szívás



Kicsit eltérek az eddigi témáimtól, és a közúti közlekedéstől. Most a vonatozás kerül terítékre. Akik olvasták korábbi posztjaimat, tudhatják: Vonattal is közlekedem. Ezt csak mellékesen említettem meg. Eddig. Igaz, csak rövid távon, Szombathely-Sárvár viszonylatban. Néha hosszabban. Ha utazok valamerre. Mondjuk a Balatonhoz. A vonat valamivel régebben jelen van a közlekedési palettán, mint az automobil. (Nem, nem lesz történelemóra, megkímélem önöket ettől)

Ahogy Douglas Adams fogalmazott: Azokat a dolgokat, amelyek nem működnek, észrevesszük. Azokat viszont nem, amelyek igen. (Ez sokszor igaz a vasúti közlekedésre is...) Sajnálatos módon a mai Magyarországon nem nagyon tapasztalható jelentős fejlődés a vasúti közlekedést illetően. Gysev területen valamivel jobb a helyzet, de ott sem zökkenőmentes minden. Igen, lehetne a végtelenségig szapulni a MÁV szolgáltatásait, de lássunk reálisan: Vannak dolgok, amikért nem ők a felelősek, és nem tehetnek róla. Ilyen, amikor vihar miatt fák dőlnek a sínekre, vagy leszakad a felsővezeték, ne adj’ Isten, valaki a vonat elé kerül, és emiatt baleset történik.

Az elmúlt években, évtizedekben sajnálatos módon a MÁV nem sokat fejlődött a vasúti személyszállítás terén, kivéve talán Budapest környékét. Míg a legtöbb országban az állam megtartotta magának (Legalábbis legjobb tudásom szerint. Javítsanak ki, ha nem így van) a teherszállítást, mivel az jóval több pénzt hoz a konyhára, mint a személyszállítás, addig nálunk ez fordítva történt.

De lássuk, mi jelenleg a legfőbb probléma a vonatközlekedéssel: A mozdonyok elavultak, és lestrapáltak, a személykocsik állapota sem éppen a legjobb, ámbár akadnak szépen felújított kocsik. Általános probléma a rendszeres késés, ami stabilan 5 perc körül mozog (Általában csak akkor mondják be a késést, ha eléri, vagy meghaladja az 5 percet), még Celldömölk-Szombathely viszonylatban is, ami egyébként nem számít nagy távolságnak. Kedvencem, amikor a hangosbemondó szerint a vonat 1 perc múlva indul tovább, és még sehol nincs… A vágányok állapota még éppen elfogadható. (Katasztrofálisnak minősíteni azért mégis csak túlzás lenne…) Pár éve volt pályakarbantartás Vép környékén. Vas megye nyugati része Gysev, keleti része MÁV szolgáltatási terület. Porpácnál van a határ. Porpác és Szombathely között két vágány van, Porpác és Celldömölk között viszont csak egy. Ha ezen a szakaszon egy vonat a nyílt pályán akad el, rendesen megakasztja a forgalmat. Volt már rá példa. Többször is. (baleset miatt is…)

Apropó, Vépről jut eszembe: Tavaly szeptemberben Vépnél kisiklott három tartálykocsi, és a bennük tárolt gázolaj egy része kiömlött. Felszedték a síneket, átkötötték a felsővezetékeket (Ezek is okoztak jelentős késéseket mindkét irányba…), majd ástak egy szép, nagy gödröt, aminek az alja időközben vízzel telt meg. És szemmel láthatóan nem történik érdemi munkavégzés a talajcserét illetően. Nem vagyok szakember, de szerintem közel egy év alatt már rég el kellett volna tüntetni a gödröt, és helyreállítani a vágányokat, hogy ismét zavartalan legyen a vasúti forgalom.

Tavaly, amikor Balatonföldvárra utaztam pár napra, kellemes meglepetésként ért, hogy a peron egy szintben volt a kocsi legalsó lépcsőjével, valamint a vasúti pálya is sokkal simább haladást tett lehetővé. Ellentétben azzal, ami itt van Vas megyében. Legalábbis Sárvár-Szombathely viszonylatban. Annak ellenére, hogy tavaly volt vágányzár Sárvár és Szombathely között egy teljes hétig, az ember nem tapasztalt javulást. Mintha nem is csináltak volna semmit a vasúti pályán. Idén egy pár napos vágányzár került beiktatásra Porpác és Sárvár között. Csak a vasúti átjáróknál bütykölgettek, semmi jelentős nem történt. (Legalábbis nem lehet észrevenni a változást…) Így volt lehetőségem kipróbálni a Gysev flottába tartozó Flirt vonatot. Pozitív élmény volt. Ilyen típusú, és kialakítású vonatoknak kellene az alapszolgáltatást nyújtania. Csendes volt, és légkondicionált. Valamint biztonságos is, mivel hiába nyomta meg az ember a gombot, hogy le akar szállni, az ajtó addig nem nyílt ki, amíg a vonat be nem ért az állomásra. Ráadásul mindkét végén ott a mozdony a vezetőfülkével, így nem kell a mozdony le- és felkapcsolásával vacakolni, késlekedés nélkül indulhat vissza. (Aki rendszeresen utazik ilyen vonattal, annak ez nem újdonság, de hát mi, itt Vas megyében nem számítunk… Legalábbis a MÁV-nak)

Pár éve egy vasárnapi ebéd alkalmával elcsíptem a Kossuth Rádióban egy beszélgetés részleteit. A MÁV akkori illetékese azt vázolta, hogy a céljuk a 160 km/h-s sebesség elérése a vasútvonalakon. (Ez a mai napig nem történt meg… Jó esetben talán 120 km/h körül „száguldozunk”, az esetek többségében éppen csak elérjük/meghaladjuk a 100 km/h-t… Tudom, tudom, személyvonat nem roboghat…) Lenne hova fejlődni minden tekintetben, viszont sajnálatos tény, hogy érdemi fejlesztések nem történnek. (Vagy csak nagyon kis mértékben… Az is elsősorban Budapest környékét érinti)

A világban számos országban közlekednek nagy sebességű vonatok, mint amilyen a francia TGV, vagy a japán Shinkansen. Ezek a vonatok a bevezetésük óta eltelt évtizedekben sokat fejlődtek. Minden téren. A TGV 2007 áprilisában sebességrekordot ért el a Strasbourg-Párizs közötti szakaszon: 574,8 km/h-val száguldott. Igaz, ez tesztüzem volt, hogy mit bír a vonat, és a pálya. Videó itt. Japánban a Shinkansen átlagban 275 km/h-s sebességgel közlekedik Tokió és Oszaka között. (Autóval ez a távolság 6 órát venne igénybe) A japán mágnes vonat sebességrekordja 603 km/h. Akit érdekel, a Mighty Trains vonatkozó epizódját megtekintheti itt, angol nyelven. Ezek elég magas értékek. Ezektől a magyar vasúti közlekedés fényévekre van.

Tudom, Magyarország világviszonylatban kicsi ország, nincsenek bődületes távolságok, mégis lehetne olyan fejlesztéseket eszközölni, amik gyorsabbá, simábbá, és a mi a legfontosabb, pontosabbá teszik a vasúti közlekedést. Főleg nagyobb távolságokon. Mint amilyen a Szombathely-Győr-Budapest, vagy a Szombathely-Pécs távolság. (Igény szerint behelyettesíthető bármilyen városokkal…) A vonat Szombathelyről kb. 4 óra alatt ér fel Pestre, és kb. ugyanennyi idő, míg Pécsre ér. Autóval is körülbelül ennyi időbe telik az út mindkét irányba. (Ha éppen nincs dugó…)

Néhány éve történt, hogy az utolsó vonat kocsijai kisiklottak Ostffyasszonyfánál, emiatt a vonatközlekedés megakadt, és késve értem be a munkahelyemre. A főnökömnek elmondtam, mi miatt késtem. Azt kérdezte, kértem-e igazolást. Megmondtam neki, nem kértem. Tudom, hogy ha a vasúttársaság hibája miatt késik az ember, akkor erről lehet igazolást kérni.(Csak kinek van kedve még sorba is állni, amikor megrohamozzák az illetékest? Akkor többet késne az ember…)

Gyerekként imádtam vonatozni, akkor még sok NOHAB mozdonyos vonat volt. Ami egyébként a mai napig nem számít elavult mozdonynak, pedig nem mai konstrukció. Erről itt olvashatnak.

Ránk, magyarokra jellemző, hogy soha semmi nem jó nekünk, pedig sok esetben a helyzet nem olyan rossz, mint amilyennek tűnik. Pár perces csúszást gyalogosan is lehet kompenzálni. Sok problémás dolgot fel lehetne még sorolni a vasúttal kapcsolatban, ez csak néhány, általam megtapasztalt dolog.

De ejtsünk pár szót az előnyökről is. A vonat megbízható. (Az esetek többségében) Biztonságos. Baleset általában emberi mulasztás miatt történik. Tény: Magyarországon gyakoriak a technikai problémák (Nem működő fénysorompó, sorompó), amik halállal végződő balesethez vezethetnek. Több ember tud eljutni a segítségével az úti céljához. A munkahelyem is a tömegközlekedést, és a bringát preferálja a gépkocsival szemben. A vidékiek bérletét 100%-ban fizeti. (Amikor kezdtem a cégnél, akkor ez 86% volt) Relatíve gyors. Még zord időben is biztosabban közlekedik.

Például nagyobb havazáskor. Mint amilyen februárban is volt. (Tény, és való, hogy fennakadásokkal, késésekkel közlekedtek a vonatok, de elindultak, és célba értek. Legalábbis egy részük…) Pár éve volt, hogy a havazás miatt mindenkit hazaküldtek a cégtől. Akkor több várost, köztük Sárvárt is lezárták. Az időjárás miatt sem autóval, sem biciklivel nem lehetett (normálisan) közlekedni. A legmegbízhatóbb közlekedési mód a lábbusz volt. Legalábbis városon belül.

Februárban volt, hogy délutános héten a havazás miatt buszra kellett szállnom, és egy alkalommal éppen csak elcsíptem a vonatot az útviszonyok, valamint a lassabb forgalom miatt. Szegény kalauzt majdnem orrba csaptam az ajtóval nagy sietségemben, amikor felpattantam a vonatra. (Ez a hátránya a magas padlós vasúti kocsiknak, az ember nem tud mindig felfelé figyelni) Bocsánatot kértem tőle, miután erre felhívta a figyelmemet. Szerencsére megértően állt a helyzetemhez, és elfogadta a bocsánatkérést. Az alacsony padlós vonatokra sokkal könnyebb feltenni a bringát, a babakocsit, és a mozgáskorlátozott emberek is igénybe tudják venni.

Apró érdekességként jutott eszembe, hogy ha havibérlettel vagy jeggyel utazom Sárvár és Szombathely között, miért más a távolság? Legalábbis régebben tapasztaltam, hogy a jegyen 24 km szerepel, míg a havibérleten 20 km a távolság. Hova veszik el ilyenkor 4 km?… Nem tudom. Na mindegy. Igazából ez teljesen lényegtelen dolog. Sokat lehetne még regélni a vasúti közlekedésről, de felesleges szócséplés lenne. Köszönöm, ha elolvassák.

Tovább
0

Néhány gondolat Douglas Adams nyomán



Most – legalábbis részben –, idegen tollakkal fogok ékeskedni. Ez nem lesz nagy mutatvány, csak a közlekedés kapcsán jutott eszembe egy apróság. (Vagy nem is annyira apró?… Majd eldöntik)

Pár hónapja végeztem ki kedvenc angol íróm, Douglas Noel Adams utolsó könyvét, mely „A Kétség Lazaca” címet viseli. Akit érdekel egy abszurd humorú, de intelligens angol író, olvassa el a könyveit. Nagyon szórakoztatóak, és elgondolkodtatóak. (Már megint eltértem a tárgytól, nem is kicsit. Bocsi. Rossz szokásom. Már biztos észrevették)

Douglas Adams sokat utazott a világban, sok dolgot megtapasztalt. Utolsó könyve, mely egy félbemaradt történetet, és egyéb írásait tartalmazta, nagyon jól bemutatta, milyen ember volt. Gondolkodó, intelligens, érdeklődő, nyitott a világra, és a kütyükre. A könyv egyik írásában a közlekedéssel foglalkozott. Felvetett, és megoldást kínált olyan dolgokra, amire egy átlag ember nem szokott gondolni. Utazásai során jó néhány dolgot megtapasztalt. A közlekedés során is. Neki is sikerült „összeütközésbe” kerülnie a törvénnyel. Szabálytalan parkolás, valamint  belső sávban történt előzés miatt. (Akit érdekel, olvassa el a fent említett könyvben a „Szabályok” című fejezetet)

A legfontosabb felvetése az volt a közlekedéssel kapcsolatban, hogy ha az ember idegen országba utazik, akkor nem tudja, milyen ott a közlekedési morál, milyen szabályok vannak érvényben. Másként közlekednek Az USA-ban. Ausztráliában, Japánban, és megint másként Európában.

A félreértéseket a legjobban úgy lehetne elkerülni, ha a helyiek elmondanák az országukba érkező külföldinek, náluk milyen szabályok vannak érvényben, mire kell figyelni, amikor az ember közlekedésre adja a fejét. Pofonegyszerű megoldás, nem? Persze ez nem ilyen egyszerű. (Miért is lenne az? Ami egyszerű, az nem jó, nem lehet fejleszteni. Ha még működik is, és hatékony, akkor meg pláne nem jó…) Sajnálatos módon nem mindenki segítőkész, és sok esetben azt feltételezzük, hogy egy másik országban ugyanazok a szabályok érvényesek, mint nálunk, mindenki ugyanazon az elven vesz részt a közlekedésben. (Milyen ostoba elgondolás!) Ez csak részben igaz.

Vannak hasonlóságok, de nagyon sok dolog eltér. A szigetországokban, amilyen Japán, Ausztrália, az Egyesült Királyság, jobb kormányos járművekkel a bal oldalon közlekednek. (Nem kell atomfizikusnak lenni hozzá, hogy ezt kikövetkeztessük…) Vagyis ezekben az országokban „Balra tarts!” elv van érvényben (Ami egyébként sokáig a kontinensre is jellemző volt. Nem kell aggódni, nem kezdek történelem órába… Pedig a közlekedés evolúciója is megérne egy jó hosszú posztot…), és ha át akarnak kelni az úttesten, először jobbra, majd balra kell elnézniük. (Még ez sem igényel atomfizikusi diplomát…) Nekünk, a kontinens belsejében élőknek ez szokatlan, és furcsa, míg nekik a mi „Jobbra tarts!” elvünk az idegen, és a balra, majd jobbra történő elnézés. (Mielőtt azt hinnék, sokat bóklásztam külföldön, ki kell ábrándítanom önöket, még sosem léptem ki az ország határain túlra… Így jelenleg csak egy ostoba módon okoskodó, tudatlan pojácának tűnök… Hehe…) Az interneten bóklászva sok információ elérhető, ha valaki utána akar nézni valaminek. Semmi extra képesség nem kell hozzá, meg nem is egy nagy mutatvány. Csak a megfelelő kulcsszavakat kell bepötyögni a Google keresőjébe, és „Tádám!”, máris dobálja kifelé a találatokat.

Ezen a gondolaton, hogy segítsük a külföldieknek megérteni, hogyan is kell picinyke hazánkban közlekedni, kicsit eltöprengtem.

Csak éppen más irányba mentem el, mint Adams. Mi lenne, ha kölcsönösen megmutatnánk egymásnak, milyen a mi közlekedési eszközünkkel részt venni a forgalomban? (Mielőtt felhördülés lenne, tudom, hogy ez nem kivitelezhető, de mégis játszunk el a gondolattal…)

Ha mi, bringások megtapasztalnánk azt, hogy kritikus helyzetekben mi az, amit az autósok látnak, tapasztalnak, akkor egyből nem lenne az, hogy mutogatnánk nekik, mert talán megértenénk, hogy ők sincsenek mindig könnyű helyzetben. (Vannak, akik autóval, és bringával, vagy motorral is közlekednek, így elég jól átlátnak két-három kategóriát. Nekik nagy előnyük van a többiekkel szemben)

Vajon az autósok hogyan viszonyulnának hozzánk, bringával közlekedőkhöz, ha minimum egy-két hétig csak bringával közlekedhetnének? Átéreznék azt, hogy sok esetben mennyire ki vagyunk szolgáltatva, milyen könnyen kerülhetünk veszélyes helyzetekbe? (Ez a gyalogosokra is igaz) Nem csak miattuk, hanem mások nem megfelelő (milyen finom szóhasználat…) magatartása miatt is. Vajon ha minden közlekedő megtapasztalná azt, milyen a másik helyében lenni kritikus helyzetekben, másként viszonyulnánk egymáshoz? Nem tartom valószínűnek…

Ezzel a megoldással talán sok kerékpárral közlekedő megértené, mennyire fontos, hogy sötétben időben észlelhetőek legyenek. (Bár, amilyen sötétség uralkodik némelyek fejében, komoly kétségeim vannak, hogy felfognák…) És mennyire fontos, hogy folyamatosan figyeljünk a forgalomra, ne legyünk meggondolatlanok, felelőtlenek.

Az agyhalott kategóriát erősíti egynémely kerékpáros. (Sajnálatos tapasztalat…) Pláne ami a közlekedés, zenehallgatás, mobilozás összehangolását illeti. Ezt a témát már kiveséztem, de irritál (Tudom, egyéni szociális probléma… Ugorjunk), amit sokszor tapasztalok. Ez pedig az, hogy sokan azt hiszik, velük nem történhet semmi, mert ők aztán kibaszottul fasza csávók. (Szusza! Nyugodjunk le, nem érnek annyit…)

Ahogy a gyorshajtás, ittas/bódult állapotban történő közlekedés, úgy a menet közben, két kézzel mobilt piszkálgatjuk kategória is a veszélyes magatartásba sorolható. Pláne bicikli esetében. Döntsük már el, hogy közlekedünk, vagy mobilozunk. A kettő együtt nem megy. Csak vannak, akik agy(?) hiányában nem fogják ezt fel. És ha az ember szól nekik, meg vannak sértődve. Tapasztalat.

Két példával is tudok szolgálni. Az egyik múlt szombaton történt. Hazafelé utolértem egy fiatal, kb. 12-13 év körüli srácot a Tesco-nál a bringa úton, de már előtte is láttam, hogy a mobilját baszogatta, nem az útra figyelt, hanem a zene beállítása volt fontos a számára. Félhangosan szóvá is tettem a dolgot. Olyan gyilkos pillantással nézett rám, hogy ha a tekintette ölni tudott volna, már nem élnék. (De jó, hogy gondolattal, és tekintettel nem lehet a dolgokat elintézni…) Megállt a kanyarban (Hol máshol? Akadályozzuk minél jobban a forgalmat. Hurrá!), és kérdezni akart valamit, de közöltem vele, hogy menet közben baszogatni a telefont veszélyes. Ne menet közben csinálja. És otthagytam. (Nem túl elegáns megoldás, elismerem, de ez van…)

Csütörtök este, hazafelé haladva akadtam bele egy kb. 17 év körüli srácba. Füle bedugva, kezében a mobil, a kormányt ugyan minek fogni, hiszen a mobil baszogatása fontosabb, mint az útra figyelni… (Oké, este 11 után elég gyér a forgalom, de ez nem mentség) És szépen imbolygott előttem. Mivel utolért egy fehér furgon, nem tudtam megelőzni a srácot. Amikor végre eltette a mobilt, hátranézett (Agresszív fej: pipa. Ezt vajon én váltom ki belőlük, vagy alapból ilyen fejjel születnek? Lényegtelen), majd elkezdett gyorsan tekerni. Azt hitte, így majd jól le tud rázni, csak azt nem értem, minek a váltós bringa, ha nem tudja használni? (Na, mindegy…) Aztán le is kanyarodott a Hild Parkba, és ott folytatta ámokfutását. Mintha valami nagymenő lenne. (Már megint eltértem a tárgytól… Nem is kicsit) Valahogy meg kellene értetni mindenkivel, hogy a mobil közlekedés közbeni használata életveszélyes. Szó szerint. (Bár, ahogy mondani szokták: Aki hülye, haljon meg. Tudom, tudom, durva…)

Amit akartam, azt megfogalmaztam Douglas Adams gondolataival kapcsolatban a „Szabályok” című írására alapozva. Bár nehéz, de próbáljunk meg kicsit a másik fél fejével is gondolkodni, amikor közlekedünk. Ne reagáljunk egyből arrogánsan. (Bár ezt nem lehet kiirtani belőlünk…) Igyekezzünk minden lehetőséget mérlegelni, és átgondolni a helyzeteket. Legyünk előrelátóak, mindig a biztonságot helyezzük előtérbe. Próbáljunk meg vigyázni önmagunkra, és másokra. Próbáljunk meg tanulni egymástól. Beszéljünk olyanokkal, akik más módon közlekednek, mint mi, és értsük meg az álláspontjukat. Az éremnek mindig két oldala van. Könnyebb úgy reálisabban látni a helyzeteket, ha tisztában vagyunk azzal, mit tapasztal meg a másik fél. Még mindig mindenkit hazavárnak. Továbbra is közlekedjünk felelősséggel. Odafigyelve egymásra. Minimalizáljuk a félreértésekből adódó balesetek számát. Ennyit akartam. Köszönöm a figyelmet.

Tovább
0

Így közlekedem



Nem tudom, kíváncsiak-e rá, hogyan közlekedem. Elmesélem, mi mindenre kell figyelnem, amikor a közlekedés aktív (gyalogosan és biciklivel) résztvevője vagyok. A vonattal való közlekedést most kihagyom, annak majd szentelek egy külön posztot. Valamikor.

Két műszakban dolgozom Szombathelyen. Az most nem lényeges, melyik cégnél. Külterületen lakom, így a sötétben történő közlekedés mindennapos számomra, ezért fontos szempont, hogy minél jobban látható legyek, az autósok időben észleljenek. A láthatóságnak már szenteltem egy külön posztot, így nem részletezném ismételten, milyen kiegészítőket alkalmazok. A lényeg, hogy sötétben, közvilágítástól mentes területen is jól látható vagyok.

 

Külterület

Ami szintén fontos dolog, hogy sosem közlekedem rutinból. Hiába ismerem jól a különböző útszakaszokat, a forgalom ritmusa mindig változik, ezért a körültekintő, másokra figyelő közlekedés elengedhetetlen. Legalábbis számomra. (Bár hibák olykor előfordulhatnak…) Függetlenül attól, hogy tempósan kerekezek.

Amikor délelőttre megyek dolgozni, a vasútállomásig viselem a láthatósági mellényt és a fényvisszaverő pántokat a lábamon, valamint nagy fényerejű lámpákkal is ki vagyok világítva. Az első lámpámnak köszönhetően az autókat, és a táblákat is már messziről (kb. 2-300 m) látom.

 

Ady Endre út

Mivel hajnalban alig van forgalom a városban, nyugodtan tudok haladni. (Akár nagy tempóval is, ha késésben vagyok… Ami ritkán fordul elő. Legalábbis manapság…) Mindig törekszem arra, hogy időben elinduljak, így van elegendő pufferidőm. Mivel akármi (Atomvillanás. Esetleg.) is történhet. És minimális a közlekedési baleset veszélye. (De nem 0%) Egyik reggel éppen a közvilágítástól mentes szakaszon haladtam, amikor elhaladt mellettem egy rendőrautó lassú tempóban. Szokásos járőrözés volt. Mivel ki voltam világítva, és jól látható voltam, nem állítottak meg. (Ha akarnak, bármibe bele tudnak kötni)

Tíz évvel ezelőtt történt, hogy szeptemberben, este 7 óra magasságában kerekeztem hazafelé, amikor többször elkerült egy rendőrautó. Majd megállított, és kérdőre vont, miért nincs bekapcsolva a lámpám. Nem tudtam megfelelő választ adni. A rendőr kérte, hogy mutassam meg, működik-e a lámpám. Működött. Azt mondta, legközelebb kapcsoljam be a lámpámat, és javítsam meg a hátsólámpát, ha nem akarom, hogy megbüntessen 10 000 Ft-ra. Azóta mindent megteszek annak érdekében, hogy lehetőség szerint minden szabályt betartsak. (Ismerik a kitételt, ugye? A Törvény nem ismerete nem mentesít a büntetés alól. És nem minden rendőr van ellenünk. Ők is emberek)

Két helyen közlekedem: az úttesten, és a kerékpárúton. (Ahol van) Járdán nem. (Legalábbis bringával…) Pláne nem nagy sebességgel, mivel az veszélyes magatartás, és a gyalogosokat sodornám veszélybe. Sok esetben gyalog is nehézkes a járdán közlekedni, és kerülgetni a többieket, nem még biciklivel. Kinek hiányzik ez a felesleges stressz és idegeskedés? Nekem nem.

Jogos elvárás, hogy az autóval közlekedők se veszélyeztessenek minket, bringásokat. Sajnos rendszeresen látok embereket a járdán tekerni. Nem értek egyet velük. A járda a gyalogosoké. Pont. Ezt nem kell tovább ragozni. Tény, és való, Sárvár közútjai nem a legjobbak, többre is ráférne egy alapos felújítás, de sok olyan utca is van, ami tökéletes arra, hogy közlekedjünk rajta. Főleg azokon a területeken, ahol alacsonyabb az autóforgalom.

A járműveknek az úttesten, vagy a számukra kijelölt úton a helyük. Igaz, fordult már elő hajnalban, hogy a járdán gurultam, az is csak azért, mert megálltam, hogy elkészítsek pár képet (szeretek fotózni), utána viszont visszatértem az úttestre. Egyik alkalommal azért gurultam a járdán, mert a bringám ledobta a láncot, és éjszaka nem volt kedvem azzal vacakolni. Így szépen, lassan hazarollereztem a bringámmal. (Vicces látványt nyújthattam…)

A vasútállomáson leteszem a bringámat a tárolóba, és szépen lezárom. Két zárral. A vázat mindig hozzázárom a tárolóhoz, az a biztos. Így nem kell amiatt aggódnom, hogy esetleg ellopják. (Bár sose lehet tudni…) A bringát akkor is lezárom, ha csak egy-két percre ugrok be valahová. (Igaz, éveken keresztül nem mindenhol cselekedtem így, ám azóta ez megváltozott. Szerencsére)

Meséltek olyan esetről, hogy emberkék egy furgonnal járták a környező falvakat, megálltak a kocsmáknál, és mindenki felkapott egy-egy bringát, majd mentek tovább. Azt nem tudom, hány ember vett részt ebben, és hány faluban akcióztak ilyen módon. A furgon valamiért gyanús lett a rendőröknek, és megállították. A furgonból legalább harminc bicikli került elő.

Ez az oka annak, hogy mindig lezárom a bringámat. A másik ok az alkalom szüli a tolvajt. Egy lezáratlan biciklit nem tart semeddig elvinni. (Egyébként lopták már ki a szelepet a hátsókerekemből, meg a vadonatúj nyergemet is lopták már le…)

Szombathelyen gyalogosan közlekedem. Többször kérdezték, miért nem buszozok? Az indok: Gyalog sokszor hamarabb kiérek a céghez, és a vasútállomásra, mint busszal. Meg addig is szabad levegőn vagyok. Tök mindegy, milyen idő van. Bár a Vépi út nem éppen egy életbiztosítás, mert csak egy részén van járda, egy részén meg az út szélén kell poroszkálni. Amíg nem volt itt közvilágítás, mindig felvettem a láthatósági mellényemet. Ki is röhögtek érte párszor a kollégáim, de én azzal indokoltam a dolgot, hogy az életem többet ér pár száz forintnál.

Amikor Szombathelyen gyalogos üzemmódban vagyok, sokszor látok embereket a legnagyobb lelki nyugalommal keresztül haladni a piros lámpán. (Sárváron is, nyugi…) Nem egy alkalommal a kanyarodó autó majdnem ki is vasalta a felelőtlen közlekedőt… (biciklist, gyalogost egyaránt) Nekem az a kb. másfél perc előny nem ér annyit. Akik ismernek, tudják, gyalog is úgy közlekedek, hogy képtelenség velem lépést tartani. Másoknak szinte már futniuk kell, míg én közepes tempót diktálok magamnak. (Minden viszonyítás kérdése…)

Amikor délutános vagyok, este mindig óvatosan kelek át a Zanati úti zebrán, mert sok autós lassítás nélkül közelíti meg, de többször előfordult már, hogy az autós megállt, és jelezte, menjek át. Ezért szintén jár a piros pont, mivel este 10 után már csak sárgán villognak a jelzőlámpák. A vonatról leszállva ugyanúgy közlekedek hazafelé, mint hajnalban. Lámpák, mellény, pántok. Maximum két percet veszítek az egész művelettel. Azt nem tudom, egyes emberek számára miért ciki a láthatósági mellény. Ami az ember életét védi, sosem ciki. Legalábbis szerintem. Láttam már olyat, hogy egy emberke előttem kerekezett, és amint a kivilágított részre ért, menet közben vette le a mellényt. Amúgy pár másodperc az egész művelet. Akárcsak felvenni.

 

Zanati út-Vépi út találkozás - Nem egy életbiztosítás...

Amikor napközben közlekedem, akkor a körforgalmakra és a kereszteződésekre, zebrákra fokozott figyelmet fordítok, valamint hátrafelé is figyelek. Előfordul, hogy az ember nem megfelelő ütemben éri utol a lassabban közlekedőt. Ilyenkor kivárom, amíg biztonságosan meg tudom előzni. És mindig jelzem a kanyarodási szándékomat. Egyértelműen. A karomat kinyújtom oldalra. Ez nem egy nehéz művelet, de sokaknak ez is gondot okoz. (Némely autósnak is problémás kitenni az irányjelzőt… Pedig illene tudatni a többi agyatlan közlekedővel, melyik irányba szándékozik tovább haladni. A félreértések elkerülése érdekében. A gondolatolvasás képessége nem mindenkinek adatott meg. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne így az élet…)Pénteken egy autós mondott le az elsőbbségéről a javamra, hogy balra tudjak kanyarodni. Megköszöntem az udvariasságát. A legveszélyesebb kereszteződés a Sárvár-Hegyközség, Sótony, Ostffyasszonyfa találkozás, mivel pont kanyarban találkoznak az utak, és több dolog is nehezíti a biztonságos kikanyarodást. Többször volt már itt koccanásos baleset, és halállal végződő is… Sajnos. Ezen a szakaszon mindig jobban figyelek, és lassabban közelítem meg. Hazafelé az út belseje felé húzódók, hogy mindenki számára egyértelmű legyen a szándékom: Egyenesen haladok tovább.

Kollégáimmal sokat beszélgetek a közlekedésről, és ennek köszönhetően másként látok nagyon sok dolgot. Amit sok kerékpárral közlekedő elfelejt, hogy az autós alacsonyabban helyezkedik el, és több dolog is akadályozza a kilátásban, az autó A, B és C oszlopai, rosszul elhelyezett tereptárgyak, ráadásul a fényviszonyok is mások az autóban. Minket, bringásokat kevesebb dolog gátol, magasabban is vagyunk, így nagyobb területet tudunk belátni. Már ha valaki körültekintő.

A gépjárműveknek vannak holtterei, és mivel a bringás relatíve kicsi, könnyen be tud kerülni a holttérbe. A ’90-es években volt ilyenből baleset Sárváron a Rákóczi út és a Fekete-híd utca találkozásánál. Két srác közvetlenül egy kamion jobb oldalánál állt meg a bringájával. A kamionsofőrnek esélye sem volt a baleset elkerülésére. A srácok egyenesen akartak tovább haladni, a kamion viszont lekanyarodott jobbra. A baleset után külön jobbra kanyarodó, és egyenesen haladó sávot jelöltek ki. (Bár ez sem garancia a biztonságra, mivel többször tanúja voltam annak, hogy a jobbra kanyarodó sávból egyenesen rongyolt tovább az autós. A piros jelzés ellenére…)

 

Rákóczi út-Fekete-híd út találkozása, jelenleg felújítás alatt áll (kicsit messzíről sikerült a kép...)

Továbbra is arra kérek mindenkit, közlekedjen felelősséggel, odafigyelve a többiekre, mert nem egymás ellen vagyunk az utakon. Mindenkit hazavárnak. Próbáljunk meg tanulni egymástól, mert sok dolog nem úgy van, ahogy hisszük, a kép sokkal árnyaltabb. Tanulni nem szégyen. Köszönöm.

Tovább
0

A bringa előnyeiről – Röviden



Mint minden dolognak, a kerékpárnak is megvannak az előnyei és a hátrányai. Most megpróbálom összeszedni az előnyös dolgokat. (Lehet, kimarad néhány dolog, előre is bocsi)

Sárvár környékén rengeteg kisebb-nagyobb falu található. Ezeken a helyeken sokaknak nem luxus, hanem létszükséglet az autó. Több okból is. Munkába, és orvoshoz járás, valamint ügyintézés, bevásárlás miatt van rá szüksége az embereknek. Sok ember viszont kényelmi okok miatt tart autót. Tagadhatatlan tény, hogy esőben, vagy hideg időben jól jön a karosszéria védelme, a nagyobb sebességről (városban átlag 50-60 km/h, autóúton és autópályán kb. 100-120 km/h) ne is beszéljünk. Viszont a kerékpáron is megoldható az eső és hideg elleni védelem. Minden csupán megfelelő öltözet kérdése. Egy ilyen kisvárosban, mint Sárvár, bringával könnyen áthidalhatóak a távolságok. Tempótól és útvonaltól függően fél órán belül elérhetünk A-ból B-be.

Nézzük meg, milyen előnyei vannak annak, ha valaki bringával közlekedik. Letudhatjuk a napi sportot, különösebb erőlködés, és megerőltetés nélkül. A láb- és hasizmokra is jótékony hatással van, valamint az állóképességre, a szívre, és a tüdőre, de ezt már leírtam külön posztban. (Igaz, ott nem tértem ki a különböző szervekre gyakorolt hatására) Olvastam az egyik oldalon, hogy felmérések szerint azok az idős emberek, akik rendszeresen kerékpároznak, jobb izomtónussal rendelkeznek, mint azok, akik nem sportolnak és mozognak rendszeresen. A cikk itt olvasható.

Nem állok neki matekozni, mert felesleges. (Aki akar, úgyis utána számol a különbségeknek) Ahogy autót, úgy bringát is lehet olcsóért, és nagyon drágáért (több százezer, vagy millió Ft) venni. Mindenkinek magának kell eldöntenie, mennyit tud rááldozni. Körülbelül 55-60 000 Ft körüli összegért már lehet általános célú kerékpárokat kapni. Felszerelve. A váltóval szerelt bringa nem mindig előnyös a városi közlekedés során, nem lehet maximálisan kihasználni az előnyeit.

Ami miatt többe kerül az autó fenntartása, az a súlyadó, kötelező biztosítás, üzemanyag, műszaki vizsga, és egyéb apró nyalánkságok. (Akinek van autója, tudja, miről van szó) Sok költség függ az autó méreteitől, típusától. Viszont aki autó- és motorvezetésre adja a fejét, annak KRESZ, és gyakorlati vizsgát is tennie kell, ellentétben velünk, biciklisekkel. Emiatt sajnos nagyon sok biciklis egyáltalán nincs tisztában azzal, milyen szabályok vonatkoznak rá. Ez sajnálatos tény.

Viszont a kerékpár az autó járulékos költségeinek a töredékéből megvásárolható és fenntartható. A javítás, karbantartás is megúszható pár tízezer forintból. (Attól függ, kell-e valamit cserélni, és mennyire van lestrapálva kerékpárunk) Amire bringa esetében mindenképpen költeni kell, az a láthatóvá tétel. Tudják, látni, és látszani elv… Vannak bringák, amik alapból fel vannak szerelve lámpákkal, prizmákkal, csengővel, így csak a megfelelő zárra kell költeni, hogy mindig biztonságban tudjuk otthagyni valahol drótszamarunkat. Ez is megúszható néhány ezer forintból. (Tökéletes védelem nem létezik, ha el akarják lopni kedvenc kerékpárunkat, így is, úgy is megtalálják a módját… Sajnos)

Ami még előny a bringánál, hogy kevés helyet foglal az útból (ez igaz a rollerre, görkorcsolyára és gördeszkára is), viszonylag gyorsan (kb. 20-25 km/h, egyes bringák kialakítása az ennél nagyobb sebességet is lehetővé teszi), rugalmasan tudunk haladni vele, ráadásul szinte bárhol le tudjuk parkolni. Sok helyen (A szabályok biztosította lehetőségeket figyelembe véve) tudunk közlekedni egy városban. Nem ragadunk be a dugóba, könnyen találunk alternatív útvonalat, ahol időt tudunk nyerni. És még a környezetet sem szennyezzük (ez egy fontos követelmény minden járműnél), igaz, az autóknál is egyre fontosabb, hogy minél kisebb mértékben terheljék a környezetet. Ráadásul egy igazán jó állapotban lévő bringa csendes is, így nem zavarunk másokat.

Még a nagyobb cuccok szállításai is megoldható kosarak és csomagtartóra rögzíthető táskák segítségével. Igény szerint. Kerékpárunk így sem lesz jelentősen szélesebb. Vannak váz- és nyeregtáskák, amikbe apróbb cuccokat tudunk belepakolni. Kormányra rögzíthető okostelefon tartó segítségével túrázás során a telefon GPS funkcióját (egyebek mellett) tudjuk kényelmesen használni. Ami igaz, az igaz, az autóba jóval több cuccot be lehet pakolni. De ki mondta, hogy egy bringát nem lehet kosarakkal és oldaltáskákkal is felszerelni? Így már a sok cucc biztonságos szállítása is megoldott. Nem kell attól félni, hogy bármi beakad a küllők közé. Pluszban még hátizsákot is alkalmazhatunk, abba is el lehet pakolni kényelmesen jó néhány dolgot. Minden másra ott a házhoz szállítás lehetősége, amit hagyományos és online vásárlás esetén tudunk igénybe venni, amikor valami nagy terméket (pl. hűtőszekrény, vagy mosógép) veszünk.

Kollégáimmal a napokban beszélgettem az aktuális témáról, és egyikük felvetette a gázpalack szállítást kerékpáron, mint veszélyes mutatványt. Régebben én is láttam nem egy embert, amint gázpalackkal, vagy teli gabonászsákkal a csomagtartón manőverezett hazafelé a biciklijén. Tényleg nem volt egyszerű művelet, de abban az időben, (ó, azok a boldog ’90-es évek…) még nem volt jellemző a házhoz szállítás, ellentétben napjainkkal.

Szállítottam már én is nagyobb dolgot, csomagot a biciklimen. Hogyan oldottam meg? Egyszerűen: Felpakoltam a cuccot a bringára, és hazaballagtam vele. Nem tartottam biztonságosnak a nagy csomaggal a forgalomban ügyeskedni. Igaz, így lassabban értem haza, de legalább biztonságban. És ez volt a legfontosabb.

A vonatkora (kialakítástól függően) is viszonylag könnyen fel tudjuk tenni drótszamarunkat, és magunkkal vihetjük, akár a szomszéd városba, akár nyaraláskor. Így bárhol tudunk kerékpárral közlekedni. A szabályokat betartva. Természetesen. És figyelve másokra. Most csak ennyit akartam. Röviden és tömören.

Tovább
1

A felelőtlen magatartásról



Kezdhetném azzal a tanáccsal/igazsággal/megállapítással ezt a bejegyzést, amit a Pókember filmekben és képregényekben a főszereplő kap a nagybátyjától: A nagyobb erő nagyobb felelősséggel jár. Az ellentét nehezen, vagy egyáltalán nem oldható fel gyalogosok, biciklisek, motorosok és autósok között. Egy valami azonban tény, és ezt nem lehet tagadni. Minden kategóriában vannak olyanok, akik a lehető legidiótább, vagy felelőtlen módon közlekednek. Szerencsére rengeteg ellenpélda is akad.

Amit észben kellene tartania minden közlekedőnek, az az, hogy nem egymás ellen vagyunk az utakon. A másik, amit nem szabad elfelejteni: A közlekedés veszélyes üzem. Mindannyian részt veszünk a közlekedés nevű játékban. Ki így, ki úgy. A többség betartja a szabályokat, és törekszik a biztonságra. Ennek ellenére nagyon sok olyan dolog adódhat a közlekedés során, ami veszélyhelyzetet, balesetet, esetleg halált okoz. Elég egy másodpercnyi kihagyás, és máris kész a baj. A városokra ez fokozottan igaz, hiszen ott minden kategória jelen van a gyalogostól kezdve a biciklisen, motoroson át egészen a buszig, teherautóig bezárólag. Ráadásul sok esetben nincs elég hely arra, hogy az ember biztonságosan el tudjon valahol haladni, és gyakran előfordul, az autósok ráparkolnak a forgalomtól elzárt területre, ami ugyebár nem szabályos.

Volt ebből kisebb vitám pár hónapja egy nővel. Éppen a DM előtt nyitottam ki a biciklim zárját, amikor odaért. Szokásom, hogy a DM előtt a járda mellett állok, amikor lezárom, vagy kinyitom a bringát, mert ott forgalomtól elzárt terület van feljelölve a zebra miatt. Ugyanez a helyzet a Hunyadi út, Batthyány út találkozásánál a körforgalomnál, valamint az OTP Bank előtt. Mégis sokan semmibe veszik, és előfordul, hogy egy-egy nagyobb autó miatt az ember nem látja, át akar-e kelni valaki a zebrán, mert takarásban van. De vissza a nőhöz, kicsit (nagyon) elkanyarodtam. Felléptem a járdára, ő meg beállt a forgalomtól elzárt területre. Kiszállt az autóból, és megköszönte a kedvességem. Szóvá tettem, hogy ráparkolt a forgalomtól elzárt területre. Azt mondta, tudja, de senkit nem zavar a dolog. Az volt a reakcióm:
-Ez a probléma, hogy senkit nem zavar!

Az ilyenek miatt gyakran kényszerülök arra a fentebb említett körforgalomból kikanyarodva a Batthyány utcára, hogy a bringát először balra behúzzam, mert csak így tudom jobbra kiengedni a parkoló autók mellé, törekedve a biztonságos oldaltávolságra. Amit nem egyszerű megtartani az utca szűkössége miatt. Lehet, a későbbiekben is inkább alternatív, alacsony forgalmú úton fogok közlekedni, és csak hajnalban, vagy éjszaka robogok át erre, amikor alig, vagy egyáltalán nincs forgalom ezen a szakaszon. De ez még mindig messze van a választott témámtól, a felelőtlen közúti magatartástól. Ez megint egy olyan téma, amiből szó szerint nagyregényt lehetne írni, hiszen nagyon sok formája van ennek a jelenségnek.

Felelőtlen magatartás a közúton. Sajnos állandó témája a híradásoknak. Ránk, magyarokra jellemző az agresszív viselkedés az utakon. Mindennapos probléma a gyorshajtás, az ittas/bódult állapotban történő vezetés, és a szabályok figyelmen kívül hagyása. Autóban csak utasként utazom, nincs se jogosítványom, se autóm. (A bringával való közlekedés miatt egy csomó pénzt megspórolok…)

A felelőtlenség minden kategóriára jellemző. Nincs olyan, hogy csak az autósok barmok, vagy csak a motorosok. Városon belül gyakori jelenség, hogy a gyalogosok nem mennek el a zebráig, hanem az autók közül, buszok mögül lépnek ki, és pont a takarás miatt nem lehet őket észrevenni. Ilyen miatt több alkalommal majdnem elsodortam őket. (Tudom, én vagyok a hibás, minek közlekedek gyors tempóban városon belül… Ugorjunk)

Az egyik legáltalánosabb probléma a gyorshajtás. És ez nem csak a fiatalokra jellemző. Mit akarnak azok bizonyítani, akik padlógázzal száguldoznak akár a városokban, akár az autóutakon, vagy az autópályákon? Hogy ők a fasza gyerekek? Ha valaki versenyezni, rodeózni akar, menjen ki a versenypályára, ott nem veszélyeztet másokat. Tudom, azért fizetni kell, meg nem lehet kicentizni a dolgokat, mint közúton, így nem derül ki, milyen nagy vagányok.

Csütörtök este voltunk munkatársammal szemtanúi annak, többekkel együtt, hogy egy rosszul felmért helyzet milyen könnyen végződik balesettel. Szombathelyen a Zanati úton baktattunk az aluljáró közelében, amikor a városközpont irányából nagy sebességgel érkező autó a satufékezés ellenére nem tudott időben megállni, és érintőlegesen nekicsapódott a Pálya útnál lévő betonfalnak, majd a jobb oldalát lezúzva átcsúszott a szemközti sávba, és megállt az út szélén. Az volt a szerencse, hogy abban a pillanatban senki nem haladt a városközpont irányába, és gyalogosokat sem sodort el a tehetetlenül sodródó roncs. Egyébként már a baleset előtt lehetett hallani, hogy a vezető nem teljesen ura a járműnek, a kerekek többször csikorogtak az aszfalton. Kérdem én, megérte neki ez a kis mutatvány?

Pár hónapja is láttunk hasonlót, csak az nem végződött balesettel, akkor a Pálya útról kikanyarodó autós farolt meg, de uralma alatt tudta tartani a járművét. Viszont az autó a könnyen a járdára csapódhatott volna…

Sok ilyen, vagy hasonló esetet fel lehetne sorolni, aminek nincs értelme. Sajnos hozzászoktunk a balesetekhez, és nem gondolkodunk el azon, mit tehetnénk annak érdekében, hogy elkerüljük őket. Pedig a megoldás pofonegyszerű: Tartsuk be a vonatkozó szabályokat. Mindig közlekedjünk az út- és látási viszonyoknak megfelelően, tartsuk be a sebességkorlátozást. (Igen, tisztában vagyok vele, hogy egyes helyeken ez indokolatlanul alacsony…) Ne kezdjünk előzésbe beláthatatlan szakaszon, és ne álljunk neki versenyezni az utakon, arra ott vannak a versenypályák. Figyeljünk a többi közlekedőre. Mi, biciklisek tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy sötétben és rossz látási körülmények között időben észrevegyenek bennünket az autósok.

Erről jut szembe egy olyan eset, ami már jó pár éve történt, egészen pontosan 2014 márciusában, hétfő hajnalban. Elindultam otthonról, bringám kivilágítva, rajtam a láthatósági mellény, no para. Gondoltam én, nagy naivan… Előzőleg töltöttem fel az első lámpám aksijait (olcsóbb, mint mindig elemet venni…), megvolt a nagyon jó fényerőm előre is. Igen ám, de Sótony irányából érkezett egy autó, aminek az oldalablakai párásak voltak. Hiába voltam a védett útvonalon, az autó lazán kihajtott elém. Meg kellett állnom, hogy ne legyen balesetezés. Az autó jobb ajtajánál álltam meg, az első lámpám bevilágított az utastérbe, a bent ülők meg bambán bámultak kifelé, hogy most mi van? Ki volt ez esetben a hibás? Szerintem az autó sofőrje, mert nem tett meg mindent annak érdekében, hogy kilásson az autóból. Szerencsére figyeltem, és felkészültem a veszélyre, így elkerültük a balesetet.

Tisztában vagyok vele, hogy elsőbbségem akkor van, ha megadják, ezért a Sótony-Ostffyasszonyfa-Hegyközség kereszteződést (és a többit is) mindig óvatosan közelítem meg. Volt már rá példa, hogy ennek köszönhetően nem kerültem egy kikanyarodó kamion kerekei alá.

Egy kicsit maradva még a gyorshajtás témájánál. Még tavaly év végén történt, hogy Sárváron, a Rákóczi úton egy gyorshajtó sofőr elgázolt egy házaspárt, akik szabályosan, a zebrán mentek át. Tudni kell, hogy a Rákóczi út egy hosszú egyenes (jelenleg felújítás alatt áll) a Rába-híd és a Nádasdy vár között. Ezen a szakaszon mindössze három zebra van feljelölve. Egy a fürdőnél, egy a kórháznál, és egy az Alkotmány utcai találkozásnál. Őket a legutóbbinál gázolta el az autós. Azóta oda kitettek egy folyamatosan villogó figyelmeztető lámpát. A sofőr elmenekült a helyszínről, egy fiatal pár nyújtott segítséget a házaspárnak, és értesítették a mentőket, rendőröket.

Vagy emlékeznek arra az esetre, amikor két fiatal sportoló halt meg a piros lámpánál várakozva azért, mert egy idióta nagy sebességgel beléjük hajtott?

A másik probléma az ittas/bódult állapotban történő vezetés. Alkoholt csak akkor iszok, amikor tudom, nem fogok részt venni a közúti közlekedésbe, vagy csak utas vagyok a járműben. Erről is nagyon sokat lehetne regélni. Olykor már pár sör után észreveszem magamon, hogy nagyon kell koncentrálnom a mozgásomra, hát ha valami erősebb italt (whisky, rum) iszom, akkor meg pláne. Rám az alkohol álmosító hatással van. Még egy pohár vörösbortól is el tudok aludni. Nem egy olyan alkalom volt, hogy barátaimmal buliban voltam, és néhány rövid ital után megállapítottam magamban: be vagyok állva. Ami tény: az alkohol és a tudatmódosító szerek, valamint néhány gyógyszer jelentősen rontja az ítélőképességet és a reakcióidőt. Kérek mindenkit, hogy ilyen állapotban ne üljenek be az autóba, inkább hívjanak taxit, vagy kérjenek meg valakit, aki nem ivott, hogy vigye haza önöket. A jelenlegi szabályozás szerint mi, kerékpárosok fogyaszthatunk alkoholt, ha utána el tudunk menni egyenesen. Ezzel az a probléma, hogy aki rendszeresen iszik, annak a szervezete hozzá van szokva az alkoholhoz, de akik nem nagy ivók, azokra már kevés alkohol is jelentős hatással van. Szerintem itt is inkább a zéró toleranciának kellene érvényesülnie, akárcsak az autóvezetők esetében. A kimerültség és a fáradtság hasonló tüneteket produkál, mint az alkoholos befolyásoltság, és mivel a vezetés monoton tevékenység, kimerülten könnyen elalszik az ember a volán mögött. Még ha csak pár másodpercre is. Ez bőven elegendő egy balesethez. Fáradtan, kimerülten sose üljünk autóba, csak akkor, ha kipihentek vagyunk.

A különböző híradásokat figyelve sokszor szólnak arról a hírek, hogy egy-egy idióta emberke úgy döntött, nem engedi el a mentőautót, inkább még lassítja is. Ezzel csak azt bizonyítja, mennyire nincs tisztában azzal, hogy egy, vagy több ember élete múlhat azon, időben odaér-e a mentő.

Már az is veszélyes és szabálytalan, ha a mögöttünk haladót lassítjuk (sajnos egyre jobban terjed ez a fajta magatartás az utakon… idióta agyhalottak…), nem még az, ha egy megkülönböztető jelzéssel közlekedő járművet. Vajon egy tűzoltót, vagy mentőt lassító gépjárművezető mit szólna, ha az ő hibájából leégne a háza, vagy egy családtagja nem kapna időben ellátást? Belegondolnak ilyenekbe? Szerintem nem. A megkülönböztető jelzést használó járművekre fokozottan figyeljünk, és amint lehet, engedjük el őket. A felelőtlen magatartásról még nagyon sokat lehetne írni, kismillió példát felsorolva, de azzal mindenkit csak halálra untatnék. Köszönöm a figyelmet. Továbbra is közlekedjenek felelősségel, figyelve a többiekre.

Tovább
1
«
123

bringazo

blogavatar

A közlekedésről, bringázásról általánosan, cinikusan, olykor szarkasztikus stílusban.

Utolsó kommentek