bringazo

Közúti kultúra Magyarországon…



Kulturált közúti magatartás. Hát, ez bizony hagy némi kívánni valót maga után a XXI. századi Magyarországon. Tény, hogy az ember nem mindig áll a helyzet magaslatán, feszültebb a szokásosnál, és az úton, közlekedés közben próbálja meg levezetni a feszültséget, ami akár otthon, akár a munkahelyén éri, és felhalmozódott benne. Rossz ötlet. Ez sokszor sarkalhatja az embert helytelen döntések meghozatalára. Miért is fogalmazódott meg bennem ez a gondolat? Kifejtem:

Szerda éjjel szépen, kényelmesen tekertem hazafelé. Ahogy szoktam, láthatóvá tettem magam. (Mellény, lámpák, stb.) Az idő tiszta volt, a körülményekhez képest nagyon jól lehetett látni mindent. Elértem a sárvári Tesco körforgalmához. Észleltem, hogy egy autó jön a szembe sávban reflektorral. Eddig semmi gond, elő szokott fordulni. Amikor ráfordultam a Sárvár-Hegyközség felé vezető egyetlen útra, az autó reflektora bántóan világított a szemebe. Az autósok többsége – ha nem is azonnal –, le szokta kapcsolni a reflektort, amint észrevesz.

Semmi gond, lehet, később fogja lekapcsolni a reflektort, hogy ne vakítson el. Ezt a KRESZ is előírja, hogy a szembe jövőt nem szabad elvakítani. Az első lámpámat igyekszem úgy irányítani, hogy lehetőség szerint senkit ne vakítson el. Ettől függetlenül volt már, hogy az út túlsó szélén bóklászó gyalogosoknak nem tetszett a fényáradat, pedig nem a szemükbe világított a lámpa, hanem a hátuk mögül… Mindegy. Vissza eme kis történethez.

Az autóvezető nem foglalkozott azzal, hogy elvakít, számára ez elfogadható dolog volt. Morogtam is miatta, és kicsúszott a számon hangosan egy „Anyád!”, mikor az autóval egy vonalba értünk. Igen, olykor én is követek el ilyesféle otrombaságokat. Nincs mit szépíteni. A lényeges dolog ez után történt.

Haladtam tovább a saját tempómban az út szélén, már nem is érdekelt tovább az eset, amikor arra eszméltem, hogy mögöttem jön valaki reflektorral. Ez is elő szokott fordulni, általában rövid idő alatt elkerülnek ilyenkor az autósok. Ám ez esetben nem így történt. Az autós szépen lassan mellém ért, és többen rám üvöltöttek az autó lehúzott ablakából:

– A tiedet, te pusztulat geci!

És az autó szép lassú tempóban elhajtott. Elnyelte az éjszaka. Itt a történet vége.

Tény, és való, hogy az anyázással én sem éppen a magasan kulturált viselkedést testesítettem meg, de az, hogy az autós utánam jött, és rám üvöltött a társaival, kimerítették a veszélyeztetés fogalmát. Elránthattam volna a kormányt valamelyik irányba, és máris kész a baleset. Ebben az esetben kit terhel a felelősség?

Egyébként többször fordult már elő velem, hogy békésen, senkit nem zavarva kerekeztem hazafelé a fent említett szakaszon, és egyes autósok úgy gondolták, jó móka, ha ráüvöltenek az emberre, majd kiröhögik, amikor ijedtében majdnem leborul a bicikliről. És mindezt csak azért, mert ott vannak az autóban a haverok, és demonstrálni kellett, milyen menők. Csak az ilyen esetekből nagyon könnyen lehetnek balesetek. Például ha az ember berántja az autó elé a kormányt.

Az üdvözlésképpen megnyomott duda az ember mögött sem éppen pozitív élmény. A duda és a csengő azért van, hogy jelezzünk a másiknak veszélyes szituációban, nem pedig azért, hogy pusztán mókából ráijesszünk valakire. Passzióból nem csöngetek senkire. Próbálok biztonságosan és körültekintően, a többi közlekedőre figyelve részt venni a forgalomban, elkerülve a veszélyes szituációkat. Például nem hajtok ki az éppen érkező busz, kamion, személygépkocsi elé.

Bár nem akartam ilyen bő lére ereszteni, mégis sikerült. Próbáljunk meg kulturáltan viselkedni. Nem csak otthon, vagy a munkahelyen, hanem az utakon is. Köszönöm!

Tovább
0

Miért (ne) tegyük láthatóvá magunkat?



Bár a láthatóságról már írtam egy bejegyzést, mégsem lehet eleget hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy sötétben, és rossz látási körülmények (köd, eső, havazás) között is jól láthatóak, időben észlelhetőek legyünk. Főleg gyalogosan, kerékpárral, vagy más eszközzel (gördeszka, roller, görkorcsolya, stb.) közlekedve. A biztonság mindenekelőtt. Pár hónapja történt, hogy hajnalban, munkába menet szembetalálkoztam a közvilágítástól mentes útszakaszon egy gyalogossal, aki történetesen nem viselt láthatósági mellényt, valamint sötét ruhát viselt. (Nem az első és nem is az utolsó ilyen eset…) Ennek „köszönhetően” az utolsó pillanatban vettem észre, és éppen csak ki tudtam kerülni. Az eset kapcsán megpróbáltam összeszedni, milyen „hátrányai” vannak, ha valaki viseli, és mik az „előnyei” annak, ha az ember nem veszi fel. Főleg sötétben, közvilágítástól mentes területen.

Nézzük először az „előnyöket”:

  • A többi közlekedő számára láthatatlanná válunk. (Pláne sötét/fekete ruhában, mint a nindzsák.)
  • Mi látjuk a többieket.
  • Csak az utolsó pillanatban vesznek észre bennünket (Vagy akkor se…)
  • Tök jó móka sötétben, sötét ruhában láthatósági eszközök nélkül bóklászni, hiszen így is teljes biztonságban vagyunk.
  • Ha nem látnak, nem is üthetnek el bennünket.
  • Felesleges pénzkidobás a láthatóságra költeni. (Ugye milyen drága az elem, a lámpa, a láthatósági mellény, és mennyivel olcsóbb egy kórházi gyógyulás, vagy egy temetés?)

Nézzük, mik a „hátrányai”, ha láthatóvá tesszük magunkat:

  • Relatíve messziről észrevesznek bennünket.
  • Kiváló célpontot nyújtunk egy baleset előidézéséhez.
  • Mindenki látni fog bennünket.
  • A többi közlekedő időben fel tud készülni a kikerülésünkre.

Komolyra fordítva a szót, a sötétben, minden láthatósági kiegészítőt nélkülöző gyalogos, bringás, rolleres, bárki komoly veszélynek teszi ki magát. Pláne közvilágítástól mentes területen. Igen, velem is volt már olyan, hogy minden láthatósági eszközt mellőzve bóklásztam az út szélén. Ez sok évvel ezelőtt történt, és nem ment fel semmi a felelőtlenség alól. Akkor az volt a mázlim, hogy nagyon minimális volt az érintett útszakaszokon az autóforgalom. Pedig én hülye hívhattam volna taxit is… (Utólag könnyű okosnak lenni, okoskodónak meg pláne…) Gyorsabban hazajutottam volna. És biztonságosan. Utólag láttam csak be, milyen komoly veszélynek tettem ki magam. Mostanra viszont megértettem, milyen sokat számít, ha minden körülmények között időben észlelhető vagyok. Ezért mindent megteszek annak érdekében, hogy éjjel, vagy ködös, párás időben is jól látható legyek a többiek számára.

Ködös hajnal, ilyenkor különösen fontos, hogy az autósok időben észleljenek bennünket

A felszerelésem áll két, nagy fényerejű lámpából, láthatósági mellényből, fényvisszaverő karszalagból, lábra pattintható fényvisszaverő pántból, és egy tépőzárral, nagy fényerejű LED-ekkel ellátott fényvisszaverő pántból. A kerékpáromon van hátul piros prizma, küllőprizma, és fényvisszaverő csövek a küllőkön. (Igen, az első, fehér prizma még mindig nem került felszerelésre…) Ennek ellenére is kerültem veszélyes helyzetbe (pedig rendesen ki voltam világítva…), csak az odafigyelés és a vak szerencse miatt nem történt baleset.

Mint korábbi posztomban említettem, tölthető aksikat használok a lámpáimban, mert jóval olcsóbb, és többször felhasználható, mint az elemek. Ráadásul megkezdődött a téli időszámítás, így később világosodik és korábban sötétedik, valamint megjött a ködös, párás idő is, ami tovább nehezíti az időben történő észlelést. A Látni és látszani nem csak egy ajánlott elv a közlekedés során, hanem kötelezően betartandó biztonsági szabály. Ez mindannyiunk érdeke. Minimalizáljuk a baleset lehetőségét, amennyire csak lehet. Akár egy fényvisszaverő karszalag is sokat jelenthet. Tapasztalat. A hét folyamán találkoztam néhány olyan biciklissel, akik napközben is bekapcsolták a világítást, ezzel könnyítve meg mind a saját, mind az autósok dolgát ebben a ködös, párás, szürke időben. Én a láthatósági mellénnyel tettem időben észlelhetővé magamat, nem csak hajnalban, hanem napközben, hazafelé is.

Ködös hajnal a városban, ilyenkor is érdemes láthatósági mellényt viselni. Napközben is.

Az évek során találkoztam olyan esettel, hogy előttem tekert egy csaj biciklivel, és amint beért a városba, menet közben vette le a láthatósági mellényt. Hasonlót idén is láttam, miközben a piros lámpánál várakoztam, hogy tovább tudjak haladni. A kereszteződés egy másik pontján egy nő állt biciklivel, láthatósági mellényben. Amikor váltott a lámpa, és tovább tudott haladni, azonnal nekiállt kanyarodás közben(!) levenni a láthatósági mellényt. Ezek vajon mennyire biztonságos műveletek? Semennyire. Nagyon könnyen elvonják a figyelmet arról, ami előttünk, körülöttünk történik. A láthatósági mellényt addig viselem, amíg el nem jutok biztonságosan A-ból B-be. Ráérek ott levenni, miután letettem a biciklit. Az a maximum 5 másodperc (még annyi se), nem oszt, nem szoroz. A rendőrök senkit nem fognak amiatt zargatni, ha lakott területen belül is láthatósági mellényt viselnek. És nem ciki viselni. Ciki az, amikor kivilágítatlanul közlekedünk, és emiatt tepsiben (Legrosszabb eset) végezzük. De akkor már nem tehetünk semmit.

Ahogy a biztonságos kikerülésért is, úgy a láthatóságért is indítottak kampányt. Csak felületesen futottam át a kampány oldalát, viszont egy apró, ám annál fontosabb dolgon megakadt a figyelmem: Fontos, hogy jól lássunk. Itt arra hívták fel a figyelmet, hogy az ember rendszeresen ellenőriztesse a szemeit. Bevallom, évek óta nem nézettem meg a szememet, pedig szemüveges lévén illene évente ellenőriztetnem, és megfelelő lencséket rakatnom a szemüvegbe, vagy új szemüveget csináltatni. A szemüveggel főleg esős, párás időben van probléma, ami gátolja a szabad kilátást. Akinek van szemüvege, az tudja, miről beszélek.

Miért jó, ha időben észlelnek bennünket? Elmagyarázom: Több esetben előfordult velem, hogy hajnalban, amikor indultam dolgozni, szépen felvettem a láthatósági mellényt, kivilágítottam a biciklimet, és elindultam a vasútállomásra. Indulás után nem sokkal szembe találkoztam egy kamionnal, ami azonnal lekapcsolta a fényszóróit, hogy ne vakítson el. És személyautók sofőrjei is több esetben hasonlóan jártak el. Miért? Mert messziről észlelték, hogy ott vagyok az út szélén. Kamionoknál megszokott dolog, hogy fényárban úszik az előttük lévő útszakasz. Szó szerint, mivel olyan szinten vannak kivilágítva. (Biztos láttak már ilyet) Pár hete is láttam egy ilyen kamiont. A fényár miatt nem lehetett nem észrevenni.

Sajnálatos tény, hogy sokan nem foglalkoznak a saját biztonságukkal, akár gyalogosan, akár biciklivel, vagy más eszközzel közlekednek. Azt hiszik, nem érheti őket semmi baj. Ez téves. A baj egy pillanat alatt megtörténik. Ahogy az autóvezetőknek, úgy nekünk, kerékpárosoknak is fontos, hogy jól lássuk az előttünk lévő útszakaszt, és ki tudjuk kerülni a gödröket, parkoló autókat, és a többieket, akik lassabbak nálunk, valamint minket is a lehető legjobban lássanak.

Tény, hogy a felelőtlenül közlekedőket nem tudjuk kivédeni, de nagyon sokat tehetünk azért, hogy a többi közlekedő időben észleljen bennünket, ezáltal tudjanak vigyázni ránk. Rendszeresen tapasztalom, mind hajnalban, mind éjjel, hogy az autósok nagy ívben kikerülnek, amikor elhaladnak mellettem. Legalábbis a többség. Mindez azért van, mert messziről, időben észlelnek, és fel tudnak készülni a manőverre. Ennyit számítanak a láthatósági kiegészítők, melyeket korábban felsoroltam. Elvileg minden indulás előtt ellenőrizni kellene a lámpákat, világítanak-e. Az autósok figyelmét a tanfolyam alatt erre külön fel is hívják. Azt nem tudom, hányan nézik körbe az autót indulás előtt, minden világítóberendezés működik-e. Olykor előfordul, hogy menet közben ég ki valamelyik izzó. Ezt nem lehet előre látni. Sajnálatos módon nagyon sok kerékpáros egyáltalán nem világítja ki magát, vagy olyan „lámpát” használ, ami csupán egy icipici pont, mindössze egy-két méterről látni valamennyire. Előfordul, hogy olyan helyre teszik fel a lámpát, villogót, ahonnan nehezen észleli egy autós. És láthatósági mellényt sem vesznek fel…

Néhány héttel ezelőtt örömmel vettem tudomásul, hogy a Sárvár és Sárvár-Hegyközség közötti útszakaszon hosszú idő után kicserélték az útfelület fényvisszaverő prizmáit. Ez mind nekünk, kerékpárosoknak, mind az autósoknak jó, mert tudunk tájékozódni, hol van az út széle. Azt nem tudom előre megbecsülni, ezek a prizmák meddig fogják bírni a gyűrődést, viszont remélem, hogy a jövőben hamarabb kicserélik őket, ha valami miatt tönkremennek.

Az út mindkét oldalára kerültek ilyen prizmák.

Nem tudom, figyelik-e a híradásokat. Pár hete volt szó arról, hogy készült egy közlekedéssel kapcsolatos munkafüzet 11-12 éves gyerekek számára. Ebben különböző feladatok vannak, mely felkészíti őket a biztonságos gyalogos és kerékpáros közlekedésre. Ez egy jó kezdeményezés, de szerintem jobban be lehetne emelni a közlekedéssel kapcsolatos dolgokat az oktatásba. A gyerekek gondolkodása még könnyen formálható. És a jó alapok fontosak az intelligens gondolkodáshoz. (Amivel sajnálatos módon nagyon sok ember nem rendelkezik, mert agyhalottak…) Kíváncsiságból letöltöttem a Közlekedési kisokos munkafüzetet, és megnéztem, milyen dolgokra hívják fel a gyerekek figyelmét. Nem olvastam végig, csak bele-bele olvastam. Amit leszűrtem, hogy alaposan körüljárják a különböző témákat. Ez köszönhető a civil egyesületeknek, melyek besegítettek a munkafüzet kidolgozásában. A nyelvezete egyszerű és közérthető, az ábrák szemléletesek. Remélem, sok szülő fogja a gyermekeivel együtt lapozgatni, és átbeszélni a közlekedéssel kapcsolatos dolgokat.

Viszont van egy komoly probléma. A szülők hozzáállása. Ha ők eleve rosszul közlekednek, ezt adják tovább a gyerekeknek is. Ezt is fejtegettem már. Egy gyerek még nem tudja eldönteni, mi a helyes, és mi nem helyes. Pláne egy alig pár éves gyerek. Amit a szüleitől lát, azt következetesen elfogadja jónak. Akkor is, ha az egyébként rossz. Körülbelül egy, másfél hónapja a Vas Népében olvastam egy rövid cikket, amiben azt fejtegette az író, hogy mennyire ragadósak a különböző példák. A rossz is. Ő is közlekedéssel kapcsolatos példát hozott fel. Mégpedig azt vázolta a cikkében, hogy egy család tagjai, papa, mama, gyerek Szombathelyen, a kétszer kétsávos Zanati úton két zebra között szaladtak át. És utána a papa mutogatott az autósoknak, akik mindent megtettek annak érdekében, hogy elkerüljék a balesetet. Ez a szülők részéről felesleges, és veszélyes dolog volt. Ki lenne a hibás, ha ne adj’ Isten valaki véletlenül elüti a gyereküket? Persze, hogy az autós. Függetlenül attól, hogy ők nem mentek el a kijelölt gyalogátkelő helyig.

Igen, tudom, sajnos ez sem jelent garanciát a biztonságos átkelésre. Szombathely egy másik részén egy autós egy nőt ütött el, aki a zebrán ment át. Vagy ott van a gyorshajtó autós, aki tavaly Sárváron egy házaspárt ütött el, akik szintén a zebrán mentek át. Mindenre akad példa és ellenpélda is.

Nem lehet egyöntetűen kijelenteni, hogy minden autós, motoros, biciklis, gyalogos idióta, viszont minden kategóriában vannak, akik ilyen szűk látókörűen gondolkodnak. Szerencsére nagyon sokan törekednek arra, hogy biztonságosan, a szabályokat betartva, a többiekre figyelve közlekedjenek. Viszont mindenhol vannak, akik fittyet hánynak a szabályokra, és tudatosan megszegik őket. Veszélybe sodorva ezzel másokat. Törekedjünk a biztonságos, körültekintő közlekedésre.

Tovább
0

Az Autómentes Világnapról



1998. óta minden évben szeptember 22-én kerül megrendezésre az Autómentes nap. Ez egy jó kezdeményezés, és arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy az autón kívül is vannak közlekedési eszközök, melyekkel viszonylag gyorsan, könnyedén és kényelmesen lehet eljutni egyik pontból a másikba. Írtam már egy rövid posztot a mobilitási hét kapcsán az alternatívákról. A mobilitási hét 2002. óta kerül megrendezésre szeptember 16–22. között.

Azon elmélkedtem, miért szánunk ilyen kevés figyelmet az alternatív közlekedési lehetőségeknek? Pedig a válasz kézenfekvő: Mert az emberek lusták. Imádják a kényelmet, és ha semmit nem kell csinálni. Ezért közlekednek sokan autóval. A múlt század közepéhez képest jelentősen megnövekedett az autóforgalom. És ez bizony sok helyen komoly torlódást okoz, amihez nagyban hozzájárul az utak nem megfelelő keresztmetszete. Vagyis az utak nem ilyen szintű forgalomhoz lettek tervezve. Emlékszem, gyerekként bizony sokszor voltam szemtanúja annak, ahogy Sárváron a Rákóczi utcai jelzőlámpától kezdve állt a forgalom kifelé a városból, több kilométer hosszan. Az autósor végigkanyargott a városon, át a Rába hídon, végig Sárvár-Hegyközségen, és ki tudja, hol volt a vége? Akkoriban még híre-hamva se volt a várost elkerülő gyorsforgalmi útszakasznak. Amióta megépült az elkerülő út, az átmenő forgalom nagy részét elvezeti, így csak az tér be a városba, akinek ott van dolga.

De visszatérve a mobilitási hétre és az autómentes napra. Miért ilyen kevés időt szánunk erre? Ez ugyanolyan, mint a Föld órája dolog. Sajnálatos módon attól nem lesz jobb a helyzet, ha egy-két napra leteszi pár ember az autót. Szerintem sok embernek, aki autóval megy mindenhová, ki kellene próbálnia, hogy amikor az időjárás engedi, és más kényszerítő erő sem indokolja az autó használatát, vegyék elő a bringát, rollert, bármit, és azzal menjenek munkába, vagy ügyeket intézni. És ott van még a közösségi közlekedés lehetősége is. Valamint pozitív kezdeményezésként megjelent a Teleautó szolgáltatás, ezen kívül több városban is van lehetőség igénybe venni a közösségi bringaszolgáltatást, mint amilyen a MOL Bubi. A közelmúltban olvastam egy cikket, miszerint az egyik spanyol városban a vezetőség olyan döntést hozott, hogy teljesen kitiltották az autókat. A város a helyiek szerint sokkal élhetőbb lett, és csökkent a zajterhelés is. Gondoljanak bele, hogy nagyon sok ember egyedül üldögél az autójában. Ez rengeteg esetben nem indokolt. Helyette mehetne gyalog, vagy bringával a dolgára, esetleg busszal, metróval, bármivel. És míg a dugóban üldögél, addig gyalog, vagy más módon gyorsabban tudna haladni. Péntek délutánonként gyakran tapasztalom, amikor a munkahelyemről kisétálok a szombathelyi vasútállomásra, a Zanati úton hogyan fel tudnak torlódni az autók. Gyakran kérdezték tőlem, miért nem használom ki a helyi járatos buszt, nem kellene annyit gyalogolnom. Azt mondtam, szükségem van a friss levegőre és a mozgásra. Ilyenkor fel tudok frissülni, és ha még partnerem is akad a sétában, tudunk egy jót beszélgetni. Valamint át tudom gondolni a különböző dolgokat.

Tudom, hogy a technológia az első autók megjelenése óta sokat fejlődött, és ma már rengeteg olyan autó van, mely a piros lámpánál lekapcsolja a motort, hogy ne használjon feleslegesen üzemanyagot.

Vajon mennyivel lennének élhetőbbek a városok, főleg a nagyvárosok, ha olyankor, amikor semmi nem indokolja az autó használatát, az emberek inkább, gyalog, bringával vagy más módon közlekednének? Például amikor kellemesen meleg, napos idő van, mint az elmúlt egy hétben. Milyen előnyei lennének ennek? Tisztulna a levegő, csökkenne a zajterhelés is, és az emberek fittebbek, boldogabbak lennének a rendszeres mozgástól. Legalábbis elvben. Már csak ezért is megérné többeknek is letenni az autót. Használják olyankor, amikor feltétlenül szükséges. Tegyük élhetőbbé ezt a világot. Talán még nem késő…

Próbálják ki, hogy egy hétig mellőzik az autót, és mindenhova biciklivel, vagy gyalog mennek. Esetleg rollerrel. Egy hét nem olyan nagy idő. Figyeljék meg, hogyan változik meg az életük ezalatt az idő alatt. Milyen változásokat tapasztalnak?

Tudom, hogy sok városban, mint amilyen például Szombathely, nem egyszerű kivitelezni egy ilyen dolgot, viszont nem is lehetetlen. És azért a települések vezetősége is egyre komolyabb figyelmet fordít a bringásokra. Bizony egy összecsukható roller is nagyon előnyös tud lenni, mivel buszon, vonaton egyaránt könnyen magunkkal tudjuk vinni. Amire figyelni kell, hogy sötétben, vagy ködben láthatóvá tegyük magunkat a többiek számára. (Gördeszkára, görkorcsolyára szintén igaz). Ráadásul egyik sem foglal sok helyet, valamint a járdán is jól lehet velük haladni, viszont oda kell figyelni a gyalogosokra, nehogy elsodorjuk őket. Ugye, mennyi alternatívája létezik az autónak? Ráadásul mindegyik olcsóbb, és megvan a maga jótékony hatása is. Köszönöm, ennyit akartam.

Tovább
0

Érdekes megoldások a világban



A minap körbejártam Sárvár egy részét, hogy feltérképezzem az úthibákat, amikből elég sok van város szerte. Sajnálatos módon. Tudom, ez sok településen problémát okoz, és a településeket összekötő utak állapota is nem egy helyen olyan, ami nem felel meg a XXI. század legalapvetőbb biztonsági követelményeinek. Nyomvályúk, bukkanók és kátyúk egyaránt akadályozzák a biztonságos közlekedést. Ám ez sokakat nem tart vissza attól, hogy padlógázzal száguldozzanak, miközben azt képzelik magukról, hogy a Formula-1-en vesznek részt, és halhatatlannak hiszik magukat. Mint az a Szombathelyen száguldozó csávó, aki a barátjával veszélyeztetett több embert a Zanati úton. Videót is készítettek az esetről. Ahogy a közlekedésbiztonsági szakértő fogalmazott, ez kimeríti a közúti veszélyeztetés fogalmát. És kiváló példája a felelőtlenségnek.

De most nem ez a posztom fő témája. Miközben úthibákra vadásztam az előző bejegyzésemhez (Ami nem volt nehéz, tekintve, mennyi van a városban…), láttam, mi lett abból az építkezésből, amit a kerékpárutakról szóló posztomhoz fotóztam. Tippeljenek! Úgy van, egy jó kis bringaút lett belőle. Mellette gyalogos sáv is került feljelölésre. Így sokkal biztonságosabban tekerhetünk majd a gyorsforgalmi út mellett, az autóktól nem zavartatva, miután meglesz az átadása. Amikor a képeket készítettem, akkor még le volt zárva a vasúti átjárónál az út.

Innen tudunk rátérni a kerékpárútra.
Két sáv a bringásoknak, egy a gyalogosoknak. Az autóforgalom zavarása nélkül lehet majd haladni. Itt még le van zárva a vasúti átjáró.
Szépen kanyarog.
A Szombathelyi úton mindkét oldalon jelöltek fel kerékpársávot.

Miközben hazafelé tekertem, elgondolkodtam azon, hogy a világban milyen érdekes megoldások születtek, melyek célja a biztonságosabb közlekedés volt. Több elgondolás is napvilágot látott. Ilyen a cambridge-i csillagösvény (Starpath), melyről még 2013-ban olvastam. A hollandok is előrukkoltak hasonló megoldással, egy kerékpárút felületét láttak el világítással, melyhez az inspirációt Van Gogh adta, de tovább mentek, és kitalálták azt, hogy az utak szélét jelölik fluoreszkáló csíkokkal. Erről annak idején az Origo-n is megjelent egy cikk. Ez egy másik megoldás, de ugyanolyan jó, tekintve, hogy a cél a biztonságos közlekedés. Lengyelországban az angol megoldáshoz hasonló világító útburkolattal rukkoltak elő. Egerben egy magyar vállalkozó fejlesztette ki a saját megoldását a sötétben fluoreszkáló útburkolati jelekkel. Mindegyik megoldást szenzációként kezelték, ám a későbbiekben nem érkeztek arról hírek, hogy a különböző megoldások beváltották-e a hozzájuk fűzött reményeket, és végül bevezetésre kerültek-e.

 

A Cambridge-ben kidolgozott eljárás lehetővé teszi, hogy bármilyen felületet bevonjunk, így az a napfényt begyűjtve világítson az éjszaka folyamán. Ezt a folyadék állag teszi lehetővé. A folyamatról YouTube videó is készült, melyben szemléltetik az eljárást. Tény, és való, nagyon látványos, ahogy az éjszakában kékes fénnyel dereng az út teljes szélességében. Viszont adódik a kérdés, mennyiben változtatja meg a különböző útfelületek tapadását, ha bevonjuk ezzel a folyadékkal, mert erről nincs semmilyen információ. Legalábbis én nem találtam.

Ahol viszont nagyon előnyös lenne ezeknek a technológiáknak az alkalmazása, az a települések közötti, közvilágítástól mentes útszakaszok láthatóvá tétele. Hiszen ezzel a céllal alkották meg őket. Az egri vállalkozó által megalkotott útburkolati festés is olyan útszakaszra került fel, ahol nincs közvilágítás. Mennyivel változtatnák meg az éjszakai közlekedésbiztonságot a fluoreszkáló útburkolati festések? Szerintem csökkentené a közlekedési balesetek számát, mivel folyamatosan látná az ember, hol van az út széle, és nem szaladna le a mezőre. Például.

Tudom, hogy az útburkolati felfestések tartalmaznak fényvisszaverő anyagot, hogy sötétben is jól láthatóak legyenek. (Ha csak nem koptak le teljesen…) Ugyanez a helyzet a táblákkal is, hogy messziről jól láthatóak legyenek a sötétben is. Egyik kollégám említette múltkor, miközben a Fertődtől Keszthelyig tartó túraútvonal jelzéseit vettük szemügyre, hogy Nyugat-Európában a településeket jelző táblákat már nem zöldre, hanem kékre festik, mivel az nem fordul elő a természetben, így messzebbről lehet látni, mert nem olvad bele a környezetbe, például egy erdős területbe.

Azon gondolkodtam a napfény ilyen hasznosítása kapcsán, hogy mi a helyzet akkor, ha sokáig felhős idő van? De aztán rájöttem, ez sem okoz problémát, tekintve, hogy elvileg mindenki kivilágítva közlekedik, főleg sötétben, így folyamatos a fény utánpótlása, ezáltal továbbra is tudnak fluoreszkálni a burkolati jelölések. Legalábbis elvileg. És gyakorlatilag is. Mint a fluoreszkáló figurák, amiket régen lehetett kapni. Talán még most is kapni ilyeneket. Az ember lámpa alá tette őket egy időre, és utána jó ideig világítottak a sötétben.

Egyébként az egyik kerékpáros sisakokat gyártó cég is tervezett és gyártott olyan sisakot, melyet lámpa fény alá téve fluoreszkál a sötétben, kb. 20-30 percig. Erről a bikmag.hu oldalon olvastam. Nagyon jó ötletnek tartom az elgondolást, mert ez is fokozza a biztonságot, hiszen az ember feje bringán ülve elég magasan van ahhoz, hogy egy kamionból is könnyen észrevegyék. Jó néhány gyártónak vannak láthatósági sisakjai, régebben még a Tesco-ban is láttam ilyeneket, igaz, azok csak fel voltak matricázva. A semminél több az élénkzöld szín és a fényvisszaverő matrica, de nem az igazi.

Tovább
4

A mobilozás még mindig veszélyes – értem?



A minap a neten bóklászva futottam bele egy hírbe, miszerint Litvániában térfigyelő kamerákkal figyelik azt, kik mobiloznak, miközben átkelnek a zebrán. Hiába nem lesz rendőr a közelben, akkor is megkapja az illető a 10 000 Ft-nak megfelelő pénzbírságot. Ám ez valószínűleg sokakat nem fog vissza tartani attól, hogy a mobiljuk kijelzőjét bámulva, agyhalott zombi módjára bóklásszanak az utcán. Hiába a rengeteg tragédia, amit a mobilfüggőség okoz, ez nem tartja vissza az embereket attól, hogy olyankor használják a telefonjukat, amikor aktív résztvevői a forgalomnak.

Igen, írtam már bejegyzést a mobilokkal kapcsolatban, de valószínűleg sokan úgy ítélték meg, hogy feleslegesen koptattam a billentyűket. Fejlett, ugyanakkor függőségekkel terhelt világban élünk. Sok okos megoldás született az évtizedek folyamán, amik gyorsabbá, ugyanakkor biztonságosabbá is tették a közlekedést. Viszont az emberi tényező képes kiiktatni a létező legjobb megoldásokat is. Az önvezető autók sem jelentenek 100%-os megoldást, mert mindig ott van a rendszer- és emberi hiba lehetősége.

Japánban is szigorúan büntetik azt, aki a kerékpárján menet közben használja a monilt. Múltkor olvastam erről egy bejegyzést a welovecycling oldalon. Sok érdekes dolgot tudtam meg arról, milyen szabályok vonatkoznak a kerékpárosokra Japánban. Jó néhány dolgot át lehetne emelni a magyar szabályozásba is. 480 eurónak (Ez 156 000 Ft-t tesz ki jelenlegi árfolyamon) megfelelő jen a büntetés felső határa, ha valaki menet közben használja a telefonját. Szerintem érdemes lenne ilyen drasztikus eszközökhöz nyúlni, sokan eltennék a telefonjukat, mert azért annyira nincs jó keresete a nagy többségnek, hogy ekkora összeg elvesztését ne érezné meg.

Ami miatt ellenzem a mobil menet közbeni használatát, az többek között a kiszolgáltatottság. Is. Bedugják a fülüket, felteszik a fejhallgatót, vagyis teljesen kizárják a külvilágot. Ez egy tolvajnak, rablónak nagyon jó lehetőséget kínál, hogy megfossza az értékeitől a delikvenst. Úristen! Már megint ötleteket adok!…

Sok híradás szól a mobilok miatt bekövetkezett balesetekről, amiben emberek megnyomorodtak, vagy meghaltak. Ettől függetlenül több millióan közlekednek úgy, akár gyalogosan, akár kerékpárral, autóval, hogy menet közben folyamatosan a telefont piszkálgatják, vagy mereven bámulják. Mert éppen zenét hallgatnak, vagy egy üzenetre válaszolnak. Kérdem én, hogy ezek annyira fontos dolgok? Nem várhatnak egy kicsit? Szerintem minden várhat annyi időt, amíg olyan helyre érünk, ahol senkitől, és semmitől nem zavartatva tudunk válaszolni az aktuális hívásra, üzenetre, vagy éppen zeneszámot váltani. A biztonság a legfontosabb. Az mindig elsőbbséget élvez. Minden más csak utána jön.

Számoljunk egy kicsit. (Többször számolgattak már mások is…) Mindannyian közlekedünk. Ki így, ki úgy. Jómagam elsősorban kerékpárral és gyalogosan. Vegyünk egy egyszerű példát. Autós lakott területen belül 50km/h-s sebességgel halad. Jelez a telefonja. Odapillant. Ez kb. 1 másodperc. Nem nagy idő, ugye? Pedig egyetlen másodperc is sokat számíthat. Ezalatt az idő alatt az autó 13 métert tesz meg. És nincs kontroll alatt, mert a vezető nem az útra figyel. Mi minden történhet egyetlen másodperc alatt? Rengeteg dolog. Áthajt a piroson, mert nem veszi észre, elsodor egy biciklist, gyalogost, bárkit. Amiből halállal végződő esemény is lehet. Igen, sokan és sokszor példáloztak az autósokkal, és a fent vázolt példát is sokszor magyarázták már. pontosan ugyanígy.

De ne mutogassunk csak és kizárólag az autósokra, hiszen nagyon kevés olyan ember van, akinek nincs mobiltelefonja. Vegyük a kerékpárral közlekedő embereket. Sajnálatos módon sokan közlekednek úgy, hogy fejhallgató van a fülükön, és kezükben van a mobil. Vajon ők biztonságos közlekedőnek számítanak? Egyáltalán nem. És miért nem? Mert egyrészt kizárják a külvilág zaját, másrészt nem arra figyelnek, amit éppen csinálnak. Mivel ők is relatíve gyorsan tudnak haladni (Akár 25-30 km/h), nagyon könnyen okozhatnak emiatt balesetet, amiben megsérülhetnek, vagy meg is halhatnak. Mert nekicsapódnak például egy autónak... Mérlegeljük ezeket a dolgokat, mielőtt előhúzzuk a telefont a zsebünkből. Pláne menet közben. Minden kihagyott másodperc végzetes lehet. Bármennyire kiválónak értékeljük is a saját képességeinket.

Mindig tegyük fel a kérdést: Mi a fontosabb? A biztonságos közlekedés, vagy a telefon babrálása? A telefonját zombiként bámuló kerékpáros, autós, gyalogos ugyanannyira veszélyes. Csak míg egyik önmagára jelent veszélyt, addig a másik két kategória másokra is veszélyes. Számomra a biztonság fontosabb, mint a telefon használata menet közben. A cikk, ami miatt megint górcső alá vettem a mobilokat, itt elolvasható. Szerintem érdemes elgondolkodni azon, amit ott leírtak. És mérlegelni a dolgokat. Egyikünk sem halhatatlan. Közlekedjünk továbbra is felelősségteljesen, egymásra figyelve.

Tovább
0
«
12345

bringazo

blogavatar

A közlekedésről, bringázásról általánosan, cinikusan, olykor szarkasztikus stílusban.

Utolsó kommentek