bringazo

A vasút. Már megint…



A tavalyi év folyamán már írtam egy bejegyzést a vasúttal kapcsolatban. Nem fukarkodva a bírálatokkal és a kritikákkal. Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy mindig csak a rosszat látom meg a vasutat érintő dolgokkal kapcsolatban, leszögezném (Ahogy tettem ezt korábban is), ez egyáltalán nincs így. Amikor minden zökkenőmentes, nem morgolódom. Van, aki kevesebb miatt is felhúzza magát. Pedig nem csak emberi hanyagságról van szó, hanem ugyanúgy, mint más területek esetében, itt is jelentős munkaerő hiányzik. Egyébként vicces, hogy a MÁV már a vasútjegyen is reklámozza karrierportálját. Amikor kollégáimnak mutattam, jót röhögtek rajta.

GYSEV Filrt Szombathelyen

Mivel nagyon sok dologra nincs rálátásom a vasút működése kapcsán, csak azokból a dolgokból tudok kiindulni, amiket megtapasztaltam. Ilyen a rendszeres, 5 perces, vagy azt meghaladó késés. Tudom, ennek ezernyi oka van, de a legfőbb, hogy a pályákat az alapoktól kezdve fel kellene újítani, és a jelenlegi vasúti kocsikat, mozdonyokat le kellene selejtezni, és teljes egészében át kellene állni a Flirt vonatokra. Nem csak Pest megyében, és Budapest környékén, hanem az ország többi szegmensében is. Mivel az ország nem csak Budapestből és Pest megyéből áll…

Így toboroz munkaerőt a MÁV...

Ismerőseimmel beszélgetve érthetetlen, hogy egy ilyen kis országban miért olyan lassúak a vonatok. És itt az átlagos napokról van szó. Még a tavalyi év vége felé olvastam a Világgazdaság cikkét, mely szerint a magyarok többsége elégedett a vasúti szolgáltatásokkal, és milyen szépen fejlődik a MÁV-Start járműparkja, köszönhetően a felújításoknak és az új, korszerű vonatoknak. Kár, hogy ebből itt, Nyugat-Magyarországon nem tapasztal semmit az ember. Amikor újra elolvastam a Világgazdaság cikkét, akkor tűnt fel, hogy 1 000 embert kérdeztek meg, köztük olyanokat, akik nem, vagy csak ritkán utaznak vonattal. A statisztika egy tudományág, de 1 000 tapasztalatát nem lehet egy az egyben levetíteni az egész országra, mert ilyenkor az eredmény jelentősen torzul. Kedves Világgazdaság, legközelebb ne publikálj olyan cikket, ami messze nem fedi a valóságot. Ha az ország minden szegmenséből megkérdeznek mondjuk 100-200 embert, a kép sokkal árnyaltabb lenne, nem pedig valami szépen kikozmetikázott ferdítés, aminek messze nincs köze a valósághoz.

A munkaterület

Ami csoda számba megy (De tényleg, mert annyira ritkán fordul elő), az, amikor a vonat a kiírt időhöz képest két, vagy három perccel korábban(!) ér be az állomásra. Ez az elmúlt években alig néhány alkalommal fordult csak elő. Akkor is csak egy-egy perccel korábban ért be a vonat Szombathelyre. Az idei évben eddig kétszer tapasztaltam ilyet. Ezért kap mind a MÁV, mind a Gysev egy-egy icipici piros pontot (Nehogy túlságosan elbízzák magukat…)

2017 szeptembere óta ez a látvány...

Ami miatt klaviatúrát ragadtam ismételten, az február végén, egy szerdai napon történt események apropója. Szokott időben, 14:08 körül értem ki a szombathelyi vasútállomásra. Szokásom szerint rápillantottam a kijelzőre, hogy meggyőződjem arról, honnan indul a vonatom. Ez általában a B4-es vágány. Ám ezúttal nem láttam kiírva. Minden más vonat ki volt írva. Amikor az állomás közelében jártam, hallottam, hogy a hangosbemondó mond valamit, de nem értettem, miről volt szó.

A gödör...

A peronra felbaktatva láttam, ott áll a három kocsi, de mozdony sehol. Egy kisfiú kérdezte meg, hogy a 14:28-as vonattal szeretnék-e utazni. Igenlő válaszom után elmondta, hogy a hangosbemondó szerint műszaki okok miatt a járat kimarad. (Hurrá!) Szívassuk agyon a dolgozó jónépet. Gondolhatják, mennyire „örültek” az emberek ennek a hírnek. Pláne, hogy a tájékoztatást csupán egyszer voltak szívesek megejteni. A később érkezők is csak a többiektől tudták meg, mi a helyzet a vonattal. Tök jó, hogy a szájhagyomány (még) működik…

Tudom, hogy bármilyen oka lehet egy-egy ilyen döntésnek, hiszen a műszaki ok, mint olyan, tág fogalom, de azért illene ilyenkor is a helyzet magaslatára állni, és szükség esetén a következő vonatot egy kicsivel korábban indítsuk. (Hurrogás…) Ennek hátulütője az, hogy aki a későbbi vonattal szokott utazni, arról marad le, így emiatt morog egy sort. (Jogosan) Főleg, hogy utána csak egy órával indul a következő vonat. Vagyis bárhogy döntenénk az illetékesek helyében, sehogy nem lenne jó. (Tiszta Kobayashi Maru teszt… Star Trek rajongók előnyben. A Kobayashi Maru teszt lényege, hogy egy kényes helyzetben két választási lehetősége van az embernek. Egyik sem egyértelműen jó, vagy rossz. A lényeg, hogy olyan helyzetbe kerül az ember, amiből nem kerülhet ki győztesen.)

Tavaly novemberben ennyire futotta, sóderrel töltötték fel a gödör alját

A tavalyi év folyamán is voltak olyan dolgok, amik miatt a 14:28-as személy vonat nem, vagy csak jelentős késéssel indult el. Ilyen volt, amikor a Keletiből érkező gyorsvonat postafordultával indult volna vissza Celldömölkre, ám az egyik vasúti dolgozó azt mondta:
-Ezek a kocsik pirosak, nem mennek sehova.
A kalauz tájékoztatta a már kocsikban ülő embereket, a később érkezőket meg a többi utas informálta a helyzetről. Jó pár percbe telt, mire a harmadik vágányra beállítottak három kocsit, és kerítettek egy mozdonyt is. Ha a memóriám nem csal (Ami könnyen előfordulhat, hiszen jó néhány hónap eltelt azóta), közel fél órás (De lehet, meg is haladta a fél órát) késéssel indultunk el. Mivel nem vagyok vasutas, nem tudom, mit jelent, hogy piros a kocsi. Majd valaki, aki tájékozottabb ez ügyben, mint én, felhomályosítja tudatlan elmémet.

A munakgödör a vépi vasútállomás irányából

Pár hete, pont pénteki napon volt ilyen. Kocsik megvoltak, a mozdony megvolt, utasok a vonaton, majd a hangosbemondó szépen el kezdte mondani:
-Tájékoztatjuk az utazóközönséget és a vonatra várakozókat, hogy a menetrend szerint 14 óra 28 perckor Sárváron át Celldömölkre közlekedő személyvonat előreláthatólag 5, 10, 15, 20, 25 perc késéssel fog indulni. A kellemetlenségért szíves türelmüket és megértésüket kérjük. (Ami nincs, azt nem lehet kérni… Túl sok a kellemetlenség… és túl gyakori…)

De vissza a szerdai eseményekhez. Aznap több vonat is késett, a Szent Márton IC 5, a Cellből érkező személy szintén 5, a Soprontól Szentgotthárdig közlekedő vonat 20 percet késett. Nem tudom, mi lehetett az oka. És ez csak az az időtartam, amíg az ember arra várt, hogy hadrendbe álljon a 15:04-es vonat. (Tudom, sokak szerint fél óra nem a világ, csak az ingázással együtt elmegy 11 órám naponta, ezért érthető, hogy szeretnék relatíve időben hazaérni. A többi utassal együtt)

Ismerőseimmel beszélgetve a várakozás ideje alatt, kiderült, hogy másoknak többször is volt ilyen tapasztalata, amikor a 14:28-as vonatot valamilyen okkal törölték. Nagyon kedves a Gysev-től…

Egyik ismerősöm arról mesélt, neki abban volt része, hogy a vonat késéssel indult volna. Ezt folyamatosan be is mondták. Eddig nincs probléma. Elment, megivott pár sört néhány emberrel, hallották a folyamatos tájékoztatást, ám azt már nem mondták be, mikor indul a vonat. Amúgy ez nem szokásuk, csak arról van tájékoztatás, hogy mennyi a várható késés, ami egyébként csak közelítő érték… Azt valamiért mindig elfelejtik bemondani, mikor indul a vonat. Lehet, úgy gondolják, mindenki felszállt már, és az emberek ilyenkor nem szállnak le a vonatról. Emiatt le is maradt a vonatról.

És ha már vasút, akkor Vép. Miért? A hihetetlen „gyorsaság” miatt, amivel a 2017 szeptemberében történt tartálykocsi baleset óta nem sikerült eltüntetniük a kimarkolt gödröt és helyreállítani az érintett vágányokat. Ez azért is egy rossz vicc kategória, mert tavaly év vége felé leltem fel egy cikket a Vas Népe online-on, ami májusban(!) jelent meg, és arról szólt, hogy az ősz folyamán betemetik a gödröt, helyreállítják a vágányokat, és idén márciusban indulhat meg ismét a vasúti közlekedés a 3-as vágányon. Nos, tavaly novemberben volt némi halvány remény arra, hogy érdemben történik is valami. A gödör aljába hordtak apró kavicsot, amit megtömítettek. Amint ez megtörtént, még jó ideig láttuk a markolót a munkaterületen, ám idővel eltűnt, és azóta sem történt változás. Pedig elvileg már rég helyre kellett volna állítani az érintett területet. Oké, hogy fémlemezzel meg van támasztva a földterület a 2-es vágány mellett és el van kerítve a munkaterület, de ez egyáltalán nem biztonságos. Még úgy sem, hogy a vonatok alacsony sebességgel közlekednek az érintett szakaszon.

Ennek köszönhető, hogy a közelmúltban nem történt tragédia a félsorompó hibája miatt, amikor a Szombathelyről 11:04-kor induló gyorsvonat a vépi vasúti átjáróban ütközött egy személyautóval. A vonat 40 km/h-ás sebességnek és az autós tolatómanőverének köszönhetően csak az autó lökhárítója sérült meg. Valószínűleg az utasok, akik a vonaton utaztak, nem örültek neki, hogy a koccanás miatt borult a tervezett utazásuk. Nem értek időben oda, ahova indultak, emiatt csatlakozásokat késtek le, stb.

A baleset miatt a Győrtől Szombathelyig közlekedő személyvonat is tíz perc késéssel indult ki Sárvárról. Ilyen esetben ez nem olyan komoly késés, a kalauz először azt az információt osztotta meg velünk, utasokkal, hogy az indulás ideje bizonytalan. Volt olyan utas, aki emiatt el is halasztotta az utazását más alkalomra. Amikor a vonatunk Vépre ért, az utasok a peronon várakoztak a továbbindulásra.

Az elavultság legjobb példája, ami tavaly novemberben történt, mikor a Szombathelyről induló, és Pécsig közlekedő személyvonat az amúgy kb. 4 órás utat 9 óra(!) alatt tette meg, mert kétszer kellett út közben mozdonyt cserélni. Az utasok hajnalban érkeztek meg a célállomásra. Ennyire le vannak strapálva a mozdonyok, és ilyen szinten elavultak. Valamint a pályaszakasz sem teszi lehetővé, hogy gyorsabban végigzakatoljon rajta a vonat.

Ismerőseimmel, munkatársaimmal beszélgetve ezekről a dolgokról kirajzolódik, hogy bizony nagyon sok területen komoly fejlesztésekre lenne szükség. Például ilyen távolságokon, mint Szombathely-Pécs, vagy Szombathely-Budapest (Bármely másik nagyváros behelyettesíthető…) az lenne sokak szerint a normális, ha közvetlen járatok lennének, amik kb. egy óra alatt lezavarnák a távot. Igen, ehhez olyan pályák kellenek, amik lehetővé teszik a nagyobb sebesség elérést, valamint modern, nagy sebességű, ugyanakkor kényelmes vonatok. Szerintem a foci stadionok helyett a közúti, valamint a vasúti infrastruktúra fejlesztésébe kellett volna ölni a pénzeket. De ez csak a magánvéleményem. (Tudnék még olyan területeket, ahol elfért volna az a rengeteg pénz, amit az egyáltalán nem jó magyar focira elköltöttek…) Nem szokásom politizálni, de véleményem attól még van. Viszont ez nem ide tartozik.

Szerintem sokan letennék az autót, ha kb. 2 óra vonatozással elérhetnék az ország túlsó végét. Egyik munkatársam szerint célszerűbb lenne úgy átalakítani a vasúti közlekedést, hogy az csak a megyeszékhelyek között közlekedjenek, szerintem a nagyobb városok érintése is beleférne, és a kisebb településeket, falvakat buszjáratok köthetnék össze. De hát ez megint olyan dolog, hogy nem lehet jó megoldást találni. Ki ezért, ki azért ágálna, ha ilyen megoldással rukkolnának elő.

Apropó, vasút. Egészen pontosan vasúti átjáró. Sok autós mi a jó francért hagyja figyelmen kívül a fénysorompó piros jelzését? Pár napja láttam egy videót, amint Püspökmolnárinál a vasúti átjárón simán áthajtott egy autós. A valóságban ő már a harmadik ilyen egyén volt. A félsorompó leengedve, a fénysorompó működik, az autós mégis áthajt az átjárón. És az sem mentség, hogy a vonat az állomáson várakozik a továbbindulásra. A KRESZ vonatkozó része fokozott óvatosságot és körültekintést ír elő a vasúti átjáróknál. Az áthaladás előtt meg kell győződni arról, hogy valóban nem érkezik sehonnan vonat. A fehér jelzés csak azt mutatja, hogy a fénysorompó működik. A leeresztett fél, vagy egész sorompó és a fénysorompó piros jelzése elég egyértelmű, ne hagyjuk figyelmen kívül. Ilyen esetekben a saját életünkkel hazardírozunk. És bizony egy vonat jóval erősebb. Ezt ne felejtsük el. Várjuk meg, míg a vonat elhalad. De az ember önző, és egoista egy létforma, nem törődik a veszélyekkel. A legnagyobb lelki nyugalommal próbál meg átérni a közeledő vonat előtt. Ez nem mindig sikerül. Az ilyen meggondolatlanságokból vannak a halálos balesetek a vasúti átjáróknál. Természetesen ezen kívül még más okok is közrejátszhatnak az ilyen baleseteknél. Az esetek többségében viszont a felelőtlen emberi magatartást lehet kiváltó okként megnevezni. Pluszban ott van még mindig az a fránya telefon, ami miatt többen nem hallják meg a közeledő vonatot, aminek pedig nem kis zaja van, és elé gyalogolnak. Hiába próbálják meg figyelmeztetni a delkivenst, hogy álljon meg, egyszerűen nem hallja meg. Az utóbbi időben nem egy olyan halállal végződő baleset történt, amikor valaki figyelmen kívül hagyta a figyelmeztetést, a félsorompót és a fénysorompót, emiatt elgázolta a vonat.

Múltkor sikerült elcsípnem a késő esti RTL Klub Híradót a tv-ben (Amit az utóbbi években alig, vagy egyáltalán nem nézek, szinte minden fellelhető online formában), és egy riportban azzal foglalkoztak, hogy 2018-ban országos átlagban 4 évet(!) késtek a vonatok Magyarországon. Japánban a közlekedési miniszter lemondana (Volt rá példa…), a vasúttársaság elnöke nem tudná elviselni a szégyent. A kedvencem az volt, amikor a riporter azt mondta: a MÁV tisztában van a kritikákkal, és próbálnak tenni ellene, valamint sok késést a pályafelújítások okoztak. Egyébként vicces, hogy az RTL Híradó adatai szerint a legtöbbet az IC és a RailJet vonatok késtek, a legkevesebbet a gyors- valamint a személyvonatok.

Imádtam április elsejét. A többi utassal együtt. Az ember felszállt az utolsó vonatra, ami Szombathelyről indul menetrend szerint 22:35-kor Celldömölkre. Általában az indulás előtt kb. 20-25 perccel kint vagyok, így nem szokatlan, hogy relatíve sokat kell várakozni az indulásra. Ezt sikerült megfejelnie a Gysev-nek azzal, hogy először 25, később 30 percre módosította az indulás idejét. Az oka az volt, hogy a Kőszegtől Szombathelyig közlekedő személyvonat valamilyen oknál fogva eleve késéssel indult, és az utolsó vonatoknak meg kellett várniuk. Így közel 40 perccel később indultunk el, ami azt jelenti, hogy este 11 óra után hagytuk el Szombathelyt. Aki például Celldömölkre tartott, az valamikor éjfél körül (inkább utána) ért haza. Miért nem lehet olyan megoldást kitalálni ilyen esetekre, amik mérséklik a késést? Főleg akkor, ha a vonattal van valami probléma. Tudom, hogy vannak olyan tényezők (fák dőlnek ki, felsővezeték szakad le), amik nem láthatók előre, és komoly fennakadást eredményeznek a vonatközlekedésben. A közelmúltban is volt ilyen, hogy a szeles időjárás miatt kidőlő fák akadályozták a vonatot a továbbhaladásban. Ezt még el is tudja fogadni az ember, de amikor az időjárás nem indokolja, akkor is jelentős késéseket képesek összeszedni a vonatok. A vasúttársaságoknak még mindig lenne hova fejlődniük, főleg a MÁV-Start Zrt.-nek… De nem szándékozik a fejlődés útjára lépni. Pláne nem vidéken…

Vicces, hogy a napokban a MÁV megvariálta a menetrendet, a hajnali vonat 5 perccel korábban érkezik Sárvárra, ám az előny, amit „nyertünk” vele, elveszik útközben. Köszönhetően annak, hogy Porpác és Vép között többször is jelentősen lelassít a vonat. Eddig még nem sikerült a menetrend által generált előnnyel beérni Szombathelyre. Gyakorlatilag ugyanakkor szálltam le a vonatról, mint eddig. A menetrend változtatás alaposan „megviccelte” az embereket, volt, aki éppen csak elérte a vonatot, akadt, aki le is maradt róla. Az egyik utas szóvá is tette ezt, amire a kalauz azt mondta, hogy a MÁV-Start Zrt. nevében visszautasítja a vádaskodást, mivel az interneten meg lett hirdetve a menetrendváltozás. Csak az emberek többsége nem nézi állandóan a menetrendet, hogy változott-e. Volt, aki csak azért tudott a menetrend módosulásáról, mert olvasta az újságban.

Az, hogy valaki tisztában van a kritikákkal, nem jelenti azt, hogy változtat is azon, amin szükséges. Egyébként a MÁV vezetősége nagyon sokat tett azért, hogy az emberek szemében ne a megbízhatóság szimbóluma, valamint az autó alternatívája legyen.

Tovább
0

A bringás biztonságról



Sok dologra kitértem már a posztjaimban, de ez a téma eleddig valahogy kimaradt. Az esetek többségében csak érintőlegesen tértem ki arra, mi minden szükséges ahhoz, hogy biztonságban tudjuk magunkat, ha kerékpáron kívánunk közlekedni. Fontos leszögezni, hogy a kerékpáros tehet a legtöbbet a saját biztonságáért. Milyen feltételei vannak annak, hogy bringánkkal a lehető legbiztonságosabban tudjunk közlekedni? Vegyük át szép sorban. Az első és legfontosabb dolog, hogy legyen egy kerékpárunk, ami könnyen szalad, könnyű hajtani, és minimális zajt kelt. Ezzel megteremtettük a bringázás élvezetét. Egy könnyen szaladó bringán suhanni igazán élvezetes dolog.

Ráadásul megjött a kellemesen langyos tavaszi időjárás, ami sokakat ösztönöz arra, hogy elővegyék kerékpárjukat, és elmenjenek túrázni, vagy azzal váltsák ki a tömegközlekedést, esetleg az autót cserélik kerékpárra. De lassan a testtel, először nézzük át a kerékpárunkat, hogy műszakilag rendben van-e. Ha nincs időnk, vagy érzékünk a szereléshez, vigyük kerékpárszervizbe a bringánkat, de ne a szerelőtől várjuk el, hogy letakarítsa a koszt a biciklinkről. Ezt mi magunk is megtehetjük.

Miután meggyőződtünk arról, hogy kerékpárunk könnyen szalad, könnyű hajtani, jöhet az egyik legfontosabb dolog. A fékek megfelelő beállítása. Felgyorsulni nagy tempóra könnyű, viszont a megállás már problémákba szokott ütközni. Fontos, hogy a fékek erősen fogják meg a kerekeket. Nem elég csak az egyik fékre koncentrálni, mindkettőnek ugyanolyan erővel kell fognia, mert bizony előfordulhatnak (És elő is fordulnak) olyan helyzetek, amikor a biztonságos megálláshoz mindkét fékre szükségünk van. Ha a fékek rendben vannak, és a bringa erőátviteli rendszere is kifogástalanul üzemel, jöhet a többi dolog, ami növeli a biztonságunkat.

Ezek pedig az alábbiak:
Prizmák. Elöl fehér, hátul piros prizma, valamint borostyán színű küllőprizmák a kerekeken. A küllőprizmákból rendelkezésünkre állnak olyanok, amik sötétben villognak, vagy világítanak. Ezek nagyban növelik az észlelhetőségünket, ráadásul egyedi lesz tőle a biciklink. Választhatunk fényvisszaverő csöveket is, amiket a küllőkre pattintva szintén jelentősen növelhetjük az észlelhetőségünket. Bár a pedálprizmák nem kötelezőek, csak ajánlottak, viszont a kerékpárok többségén megtalálhatóak. Szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy korábban észleljenek bennünket.

Lámpák, villogók. Én magam a lámpákat preferálom villogók helyett. Ennek az oka prózai. Külterületen is közlekedem, és szeretem rendesen látni magam előtt az utat. Akik figyelemmel követik a blogomat, tudják, hogy elöl és hátul is nagy fényerejű lámpákat használok. Nem vagyok oda a villogókért. A KRESZ módosítása szerint a lámpák, villogók már a kerékpáros testén is elhelyezhetőek. Egy jó első- és hátsólámpa tovább fokozza az észlelhetőségünket, és mi is látjuk magunk előtt az utat. Az úthibák miatt szükségünk is van arra, hogy jól lássuk az előttünk lévő útszakaszt, mert így ki tudjuk kerülni a kátyúkat, bukkanókat, egyéb dolgokat, és ne szenvedjünk ezek miatt balesetet. Főleg, ha rendszeresen tekerünk sötétben, közvilágítástól mentes szakaszon. Ne spóroljunk a lámpákon. A kivilágítatlan biciklis öngyilkosjelölt, őt előbb-utóbb ki fogják vasalni. Mi ne kövessük a példáját.

Hátsólámpám. Nagy fényereje van.
Elsőlámpám. Jól bevílágítja az utat.
Lézerfény is van...

Láthatósági ruházat, kiegészítők. Ezek nem csak sötétben, de nappal is növelik az észlelhetőségünket. Ezeken sem érdemes spórolni. Minél hamarabb észlelnek bennünket a közlekedés többi résztvevői (Elsősorban autósok, motorosok), annál jobban tudnak ránk vigyázni. Természetesen ez nem mindenkire igaz. Vannak, akik ennek ellenére közel húznak el mellettünk, viszont a többség (Legalábbis a saját tapasztalatom szerint) sokkal toleránsabban és körültekintőbben áll ahhoz a kerékpároshoz, aki mindig viseli a láthatósági mellényt, kabátot. A mellényt megfejelhetjük pluszban még fényvisszaverő karszalagokkal és pántokkal a lábunkon. Ahogy egyik kolléganőm fogalmazott: Nem baj, ha sötétben úgy nézel ki, mint egy karácsonyfa, legalább biztosan ki tudlak kerülni. Mesélt olyan esetről, hogy sötétben a mellényt viselő biciklist hamarabb észrevette, mint azt, aki közelebb volt az autójához, és nem volt rajta mellény. Egyik barátom küldött olyan videót, amit Murányi Marcell készített. Nem tudom, Pesten hogyan gondolkodnak az emberek, mert annak ellenére, hogy folyamatosan visel láthatósági kabátot, sokszor került veszélyes helyzetekbe. De inkább tekintsék meg a videót, amit készített.

Ledes fényvisszaverő pánt. A táskámon fityeg.
Kissé viseltes már...
Lábpántok
Fényvisszaverő karszalag és lábpántok

Következő pont a védőfelszerelések. Ebbe a kategóriába tartozik a bringás sisak, a könyök- és térdvédő, valamint a kerékpáros kesztyű, valamint kerékpáros szemüveg. Nekünk, bringásoknak ezek állnak a rendelkezésünkre, hogy védeni tudjuk magunkat. Ez a maximum. Esetünkben nincsenek olyan megoldások, mint például a motorosok védőöltözete. Ha jól tudom, vannak olyan motoros kabátok, melyek hátrésze úgy van kialakítva, hogy védje a gerincet. (A felelőtlen közlekedés ellen semmi nem véd… Ez kategória független) Az autósokat a karosszéria védi elsősorban, és nekik pluszban ott van a biztonsági öv, amit kiegészít (Nem pedig helyettesít) a légzsák. Ezen kívül még rengeteg olyan megoldás van az autósok számára, ami növeli a biztonságot. Sajnos a felelőtlen közlekedőt nem lehet kivédeni. Minden kategóriában ott vannak.

De vissza a kerékpáros védőfelszerelésekhez. A sisak a fejünket védi egy-egy bukás, borulás alkalmával. Ha buktunk, és a fejünk a földnek csapódott, cseréljük ki a sisakot. Akkor is, ha nem látszik rajta külsérelmi nyom. Ezek a sisakok döntő többségében egy balesetet bírnak ki, de olvastam cikket arról a bikmag oldalon, hogy az egyik gyártó olyan sisakot fejlesztett ki, ami két-három balesetet is kibír. Nézzünk körül kerékpárboltokban, (Egyébként a Lidl, a Tesco és más üzletek is árulnak sisakot) milyen sisakokat árulnak, és válasszuk azt, ami a legjobban illik az egyéniségünkhöz, a legjobban tetszik és kényelmes. Fontos, hogy a sisak mérete ne legyen nagyobb a fejméretünknél. Mielőtt leemelnénk és kifizetnénk valamelyik sisakot, próbáljuk fel. Az a jó sisak számunkra, amelyik nem lötyög a fejünkön. A pántokkal később be lehet állítani még pontosabban a fejméretünkhöz. Ha M-es a fejméretünk, akkor ne vegyünk L-es sisakot, mert kényelmetlen lesz, ahogy lötyög. Ezen a pántok sem segítenek. A sisak súlya minimális, tekerés közben nem is lehet észrevenni, viszont baleset alkalmával felértékelődik. És a pár ezer forint plusz kiadás (Gyártótól függően) megér annyit, hogy a fejünk, ezáltal az életünk is jobban védve legyen. Ne felejtsük el, hogy a sisakoknak van egy kihordási ideje, ami után szintén cserélni kell, akkor is, ha nem baleseteztünk vele.

Sisakom

A kesztyűk palettája szintén széles. Kétféle kesztyű van, a teljesen zárt, és a levágott ujjú. Olyat válasszunk, ami nekünk tetszik, és a mérete is megfelelő. A kesztyű szerepe szintén balesetnél értékelődik fel, amikor az ember nem nyúzza le a tenyeréről a bőrét az aszfalton, vagy kavicsos, murvás felületen, köszönhetően a párnázott tenyérrésznek. A kesztyű szintén minimális, grammokban mérhető súllyal bír. Az ár itt is gyártónként változik. És egy szép, színes, messziről látható kesztyű irányjelzőként is funkcionálhat.

Könyök- és térdvédők. Ezt a kiegészítőt elsősorban profi bringások használják, akik különböző trükköket hajtanak végre kerékpárjukkal, vagy terepen tekernek rendszeresen, ahol nagy az esélye a borulásnak, elesésnek. A könyök- és térdvédők, akárcsak a sisak, vagy a kesztyű az ajánlott kategóriába tartozik. Ha szükségét érezzük, szerezzük be. A plusz védelem mindig jól jön, lehet olyan helyzet, amikor éppen ezeknek az eszközöknek a használatával úszunk meg egyébként töréssel járó balesetet. A könyök- és térdvédők esetében is olyat válasszunk, ami az igényeinknek megfelel. Addig használjuk, amíg az a használati utasításban le van írva. Az ár itt is gyártótól függ.

Kerékpáros szemüveg. Ahány gyártó, annyi megoldás és stílus. Akár a városban tekerünk, akár túrázni megyünk, a szemünk védelme az egyik legfontosabb dolog. Egy jól megválasztott szemüveg egyszerre lehet stílusos, és funkcionális. Út közben felverődhet bármi, amitől a szemüveg megvéd, vagy éppen a kisebb-nagyobb rovarok szembe kerülésétől óv meg minket. Mint a többi kiegészítőnél, itt is válaszunk olyat, ami a legjobban megfelel nekünk. Figyeljünk arra, hogy UV szűrővel ellátott szemüveget válaszunk, így a tűző napsütés nem károsítja a szemünket. Az ár itt is a gyártótól függ.

Majdnem kifelejtettem egy fontos apróságot, a csengőt. A csengő kötelezően előírt tartozék. A tekerés élményét nem befolyásolja viszont adódhatnak olyan helyzetek, amikor figyelmeztetnünk kel valakit az érkezésünkre. Ez jellemzően olyan helyen fordul elő, ahol a kerékpárosok és a gyalogosok osztoznak az úton. Valamelyik oldalon olvastam olyan javaslatot, hogy csengetés helyett kiabáljunk rá a gyalogosra, hogy „Jobbról/Balról jövök!”. Szerintem ez rossz megoldás, mert megijedhet a gyalogos, emiatt pont elénk léphet. A csengő messzebbről hallható, és folyamatosan csengetve felhívhatjuk a figyelmet arra, hogy legyen szíves a kerékpárútról a gyalogosok számára kijelölt útra távozni, vagy félreállni, hogy tovább haladhassunk. A lényeg, hogy a csengővel olyankor jelezzünk, amikor a biztonságos haladásunk veszélybe kerül, és meg akarjuk előzni a balesetet. Ám sokszor hiába csenget az ember időben, sokan bambán bámulnak az emberre, mi a jó francért csenget eszeveszetten? Azt tudták, hogy Japánban illetlen dolog rácsengetni a gyalogosokra? Nem!? Olvassák el a WeLoveCycling vonatkozó bejegyzését. Érdemes. Sok érdekes dolog van, amit érdemes lenne átvennünk és alkalmaznunk a hétköznapokban.

A végére hagytam a legfontosabb dolgot. Ami nem más, mint a… (dobpergés) KRESZ! (Tádá!) Így van. Jól látják. Bár a kerékpározás nincs jogosítványhoz kötve, ez nem jelenti azt, hogy nekünk bringásoknak nem kell tudnunk a KRESZ-t. Vannak bizonyos dolgok, amik ránk éppúgy vonatkoznak, mint az autósokra, motorosokra. (Piros lámpa, Behajtani tilos, STOP tábla, stb.) Ha megvannak a szükséges biztonsági felszerelések, láthatósági kiegészítők, akkor nézzük át és tanuljuk meg, milyen szabályok vonatkoznak ránk, kerékpárral közlekedőkre. A vonatkozó közlekedési szabályokat nem elég tudni, alkalmazni is kell őket. Már korábban is ajánlottam, mert jól összeszedett kiadványnak gondolom, a Magyar Kerékpárosklub által készített Közlekedési kisokost, ami végigvesz minden lényeges dolgot. Érdemes elolvasni, értelmezni és alkalmazni az ott leírtakat. De vegyünk át néhány alapvető dolgot, ami fontos a saját biztonságunk szempontjából.

Sebesség. Válasszunk olyan sebességet, ami lehetővé teszi a biztonságos megállást. Tartsuk észben, hogy nem egy versenyen, hanem a közutakon vagyunk, és a többi közlekedőre is oda kell figyelnünk, nehogy baleset legyen. Az autósokat, motorosokat is büntetik gyorshajtásért. Bár a kerékpárokon az esetek többségében nincs sebességmérő, ennek ellenére őket éppúgy meg lehet büntetni, ha túllépik a KRESZ-ben szabályozott értékeket. A Kerékpáros kisokos a sebességhatárokat is összegyűjtötte.

Ezek az alábbiak:
Kerékpárral lakott területen belül legfeljebb 40 km/h sebességgel szabad közlekedni. Lakott területen kívül sisakban 50 km/h a megengedett legnagyobb sebesség, de csak ha utast nem szállítunk, sisak nélkül pedig 40 km/h. Kerékpárúton 30 km/h, gyalog- és kerékpárúton 20km/h a megengedett maximális sebesség.

Sokan szeretnek járdán tekerni, ami nagyobb odafigyelést igényel a gyalogosok miatt, és ott maximum 10 km/h-s sebességgel haladhatunk. Tény, hogy az utak döntő többsége javításra szorul, valamint a megnövekedett forgalom miatt sokan inkább a járdát választják, de ez fokozott kockázatot jelent, mivel a járdák sok esetben nem elég szélesek ahhoz, hogy a bringások és a gyalogosok kényelmesen, egymás zavarása nélkül elférjenek rajta.

Inkább tekerjünk az úttesten a jobb oldalon, mivel Magyarországon „Jobbra tarts!van érvényben. Ahol van, ott használjuk a kerékpárutakat, sávokat. A zebrákon ne vágódjunk át körültekintés nélkül. Álljunk meg, szálljunk le, és miután meggyőződtünk arról, biztonságosan át tudunk kelni, gyalogos üzemmódban menjünk át a túloldalra.

Tartsunk biztonságos követési távolságot az előttünk haladó lassabb bringástól, sosem tudhatjuk, mi fog történni a következő pillanatban, ami miatt esetleg hirtelen meg kell állnunk. Alkalmazzuk bátran a karjelzéseket, amikor valamerre kanyarodunk, kikerülünk valakit, vagy valamit. Ezzel a tudtára adjuk a többi közlekedőnek, mi a szándékunk. Gondolkodjunk előre, és folyamatosan figyeljünk a forgalomra, az autóvezetőkre. A veszélyes helyeken szükség esetén álljunk meg, nézzünk körül, és mikor meggyőződtünk arról, hogy biztonságos, haladjunk tovább.

A BringaMánia által készített kép jól szemlélteti az alapvető kézjeleket.

A zebrákat fokozott óvatossággal közelítsük meg, sosem tudhatjuk, mikor lép le egy gyalogos. Kerüljük a holttérbe kerülést. Ha az autós látja hol vagyunk, könnyebben tud vigyázni ránk. És figyeljünk a táblákra. Nekünk éppúgy ismerni kell őket, mint az autósoknak. Elsőbbség adás kötelező, főútvonal, STOP, Behajtani tilos, stb., valamint az útburkolati jeleket is ismernünk kell.

Mivel sokkal védtelenebbek vagyunk, ezért fokozott figyelmet kell fordítanunk arra, mi történik körülöttünk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy bármi elvonja a figyelmünket. Ha szükségét érezzük, szerezzünk be visszapillantó tükröt, így minimális fejmozdulattal tudunk figyelni arra, mi történik mögöttünk. Tekerés közben mellőzük a mobil használatát. Pláne a Facebook üzenetre történő válaszolást. Simán ki lehet bírni azt a néhány percet nélküle, amíg elérünk A-ból B-be. Ha fontos hívás érkezik, akkor álljunk ki a forgalomból, és úgy bonyolítsuk le a hívást. Ha mindenképp szükségét érezzük, hogy a mobilunk könnyen elérhető legyen, akkor használjunk kormányra rögzíthető telefontartót, így bármikor rápillanthatunk út közben, de továbbra se piszkáljuk menet közben. Ha valamit telefonon kell intézni, álljunk félre, és úgy intézzük el a hívásokat, valamint az üzenetekre történő válaszadást. Mi ezekkel a dolgokkal tudjuk növelni a saját biztonságunkat az utakon való közlekedés során.

Ám hiába minden biztonsági felszerelés, ha nem vagyunk ott fejben az úton, és nem figyelünk a többi közlekedőre. Folyamatosan ébernek és körültekintőnek kell lennünk, hogy biztonságban eljussunk oda, ahova elindultunk. Minderre azért is van szükség, mert mások figyelmetlensége vagy felelőtlensége miatt könnyen kerülhetünk veszélyes helyzetekbe. Mi hiába teszünk meg mindent, hogy a lehető legjobban védve legyünk, ha valaki nem foglalkozik azzal, mi is ott vagyunk az úton.

Törekedjünk a körültekintő, biztonságos közlekedésre. Igyekezzünk vigyázni egymásra. Még mindig nem egymás ellen vagyunk az utakon. Mindenkit hazavárnak. Tegyünk érte, hogy mindig mindenki épségben hazaérjen.

Tovább
0

A közlekedés további nehézségei



A múltkori posztom után, ami a közlekedés nehézségeiről szólt, elgondolkodtam, és rájöttem, hogy azért jó néhány dolog kimaradt. Egyébként nagyon díjaztam, hogy a kiemelés során a gyalogosokra hivatkoztak, nekik milyen nehézségekkel kell megküzdeniük. A posztom nem csak róluk szólt. Próbáltam minden kategóriát górcső alá venni, és minden közlekedő szempontjából megvizsgálni a témát. (Tudom, lehetetlen vállalkozás, ahány ember, annyi reakció ugyanarra a dologra…)

A gyalogos közlekedésről szóló részből kimaradt az emberek nagy kedvence. Az autóval a járdára való parkolás, ezzel akadályozva a gyalogosokat a biztonságos közlekedésben. A másik, gyakori veszélyforrás a gyalogosok számára a száguldozó biciklis, motoros, autós, aki azt képzeli, valamilyen versenyen van. (Bennragadt a Need for Speed sorozat valamelyik részében, de ott csak a játékot bukjuk el, ha hibázunk, nem kerülnek veszélybe emberéletek) Természetesen tisztelet azoknak a járművel közlekedőknek, akik mindent megtesznek azért, hogy ne sodorjanak veszélybe másokat, betartják a szabályokat, és igyekeznek mindenre és mindenkire figyelni, ami nem egyszerű.

A többiek esetében, (kerékpáros, motoros, autós) további problémát okoznak az úton összevissza bóklászó gyalogosok. (Bár erre is kitértem a múltkori posztomban…)

Ilyenre láttam példát a hét folyamán Szombathelyen, amikor egy apuka a két kislányával átlósan kelt át az úttesten az Éhen Gyula téren található buszpályaudvaron. Egy idősebb férfi utánuk szólt, hogy a buszon felejtettek egy üveg üdítőt. Az apuka az egyik kislányát szalajtotta vissza érte, miközben megálltak az úttest közepén. Ez a magatartás „nagyon biztonságos” volt részéről. Abba nem gondolt bele, milyen veszélyes dolgot művel a kislányaival? Ha át kell kelni az úton, akkor azt a lehető legrövidebb úton meg kell tenni, nem pedig perceken keresztül bóklászni az úttesten, pláne nem olyan helyen, ahol nem csak személyautók, hanem buszok is közlekednek.

Az autósok, motorosok, kerékpárosok számára veszélyt jelentenek azok az autóvezetők, akik versenypályának nézik az utakat, és nagy tempóval kezdenek bele például előzésbe, nem mérve fel a lehetséges következményeket. A felelőtlen manőverek következtében sok embert sodornak veszélybe, és gyakran a száguldozásuk eredménye egy nagy csattanás, aminek a vége halál.

A problémák körébe tartozik még az, hogy sokan nem használnak irányjelzést. Ez főleg autósokra és kerékpárosokra jellemző. Legalábbis tapasztalataim alapján. Mitől félnek ezek az emberek? Hogy valaki megtudja, merre szándékoznak menni? Javítsanak ki, ha tévedésben lennék, de tudtommal a kanyarodási szándékot is idejében kell jelezni. Mint a buszon, amikor az ember le akar szállni a megállóban. Az autóban a megfelelő kart az adott pozícióba állítani, amikor egy becsatlakozó útról kanyarodunk a főútra, vagy egy főútról kanyarodunk le, nem egy bonyolult művelet. Természetesen nem csak ilyenkor kell irányjelzést alkalmazni, számtalan szituációban szükség van rá, hogy tudassuk a többi közlekedővel, valamilyen manőverbe kezdtünk éppen (Előzés. Például. Vagy kikerülés. Stb.)

Kerékpárosok esetében ennek a műveletnek úgy kellene kinéznie:
Az ember hátranéz, és meggyőződik, nem jön mögötte semmilyen jármű, valamint nem kezdték el őt magát előzni. (Erre az autósoknak és másoknak is figyelnie kell(ene)…) Kinyújtja azt a karját vízszintesen oldalra, amerre kanyarodni szándékozik. Előzés, kikerülés megkezdése előtt (Ami jellemzően olyan manőver, hogy az ember az út belseje felé, vagyis balra húzódik) ismét hátranéz az ember, a karja kinyújtva oldalra, és újból meggyőződik arról, hogy a tervezett manővert biztonságosan végre tudja hajtani. Ugyanígy kell eljárni, ha balra szándékozik le, vagy kikanyarodni az ember. A legfontosabb, hogy meggyőződik a művelet biztonságos végrehajtásáról. Sem önmagát, sem másokat nem sodorja veszélyes helyzetbe.

A kivilágítatlan kerékpáros (Bár erről már írtam két posztot (Itt és itt el lehet olvasni), alaposan kivesézve a láthatóság témakörét. Hasztalan, mert még mindig sok az agyhalott…), akárcsak a sötétben bóklászó, láthatósági mellényt nem viselő gyalogos az utolsó pillanatban kényszerítheti veszélyes manőver végrehajtására az autóst. Miért jó, ha időben észlelnek bennünket? Mert tudnak ránk vigyázni. Akit időben meglátnak, azt biztonságosan ki is tudják kerülni. Tapasztalat.

Kétszer játszódott le az a jelenet a hét folyamán, hogy két kamionnal találkoztam hajnalban. Nekem balról, Sótony felől érkeztek, míg én egyenesen, Sárvár irányába szándékoztam tovább haladni. Az első kamion előtt az út fényárban úszott hétfőn hajnalban, ám abban a pillanatban, hogy észlelte a jelenlétemet, lekapcsolta a reflektorokat, és megállt a kereszteződésben. Megadta nekem az elsőbbséget, ám lemondtam erről a jogomról, és hagytam, hogy folytassák az útjukat.

Kedden hajnalban ismét ugyanez a jelenet játszódott le, ám ezúttal már csak tompított fénnyel érkezett az első kamion. És ismét megállt a kereszteződésben, megadva nekem az elsőbbséget. Ismételten lemondtam eme jogomról és elengedtem őket az útjukra.

Mivel bőven időben voltam, közel 40 percem volt a vonatig, ez a kis időveszteség számomra nem volt jelentős. Vajon miért kaptam meg mindkét alkalommal az elsőbbséget, miért állt meg a kamion hajnalok hajnalán a kereszteződésben? A válasz egyszerű: Mert számára jól látható voltam, időben észlelte a jelenlétemet. Egy pillanatra sem kerültem életveszélybe.

Az ORFK-OBB internetes oldalát érdemes megnézni, sok figyelemfelhívó videó található rajtuk. Ilyen többek között az Agymenők mintájára készített KRESZmenők, valamint a gyalogosok számára készült elrettentő videó, ami arra hívja fel a figyelmet, miért ne böködjük menet közben a telefonunkat. (Remélem, később készül valami hasonló a kerékpárosok és az autósok számára is. Egyébként a mobil veszélyeiről is írtam két bejegyzést, de hát aki öngyilkos akar lenni a telefonja miatt, tegye, de utána ne panaszkodjon senki. Kamikaze nindzsa biciklis esetén dettó ez a véleményem. Aki olyan hülye, hogy rodeózik mobilozás közben, megérdemli a sorsát…)

Apropó, gyalogosok. Az út szélén kóválygó gyalogos (Már ahol nincs járda) szintén fokozott veszélyt jelent. Főleg akkor, ha nem teszi magát láthatóvá. A másik veszélyforrás többek között az, ha csorda módra közlekednek az út szélén, elfoglalva a fél, vagy az egész sávot. Mindig úgy kellene gyalogosan közlekedni azokon a helyeken, ahol nincs járda, hogy bármikor be lehessen sorolni a másik ember mögé, ha olyan a helyzet. Szerintem senki nem szeretné egy kamion kerekei alatt, vagy egy autó motorháztetején végezni koponyalapi töréssel. (Ez kis sebességgel történő ütközéskor is bekövetkezhet)

Erről jutott eszembe egy apróság a kerékpározás kapcsán. A sisak. A viselése nem kötelező, viszont ajánlott. Sok esetben óvhatja meg olyan sérüléstől az ember fejét, amibe egyébként belehalna. Egy sisak, legalábbis a Tesco-ban kb. 4 000 Ft körüli áron mozog. Ez nem egy nagy összeg az életünk védelme érdekében. És mint az ilyen védőfelszereléseknek, ennek is megvan a kihordási ideje. Függetlenül attól, hogy nincs rajt sérülés, ki kell cserélni. Ha bukunk, és a fejünk nekiütődik valaminek, akkor mehet egyenesen a kukába, a sérült sisak már semmilyen védelmet nem nyújt.

Ahogy látom, az emberek többsége nem visel sisakot kerékpározás közben (Én sem, pedig vettem egyet…). Jellemzően azért, mert nem kötelező, vagy mert azt gondolják, hogy milyen ciki felvenni. Volt egy kollégám, ő is nagy bringás. Na, ő mindig felvette, minden alkalommal. Sosem foglalkozott azzal, hogy mit szólnak hozzá mások. Számára a biztonság a fontos. És ezt kellene beleverni az emberek fejébe, hogy a biztonság nem egy olyan dolog, amit szégyellni kell. Minden, ami az ember életét védi, minimalizálja a sérülések esélyét, az jó dolog. Egyébként viseltem egy ideig a sisakot, eleinte furcsa volt, de nem kényelmetlen. Sisak vásárlásakor arra kell figyelni, hogy ne lötyögjön az ember fején. Manapság sisakokból is nagyon széles a paletta, érdemes körülnézni, és olyat választani, ami stílusban a leginkább megfelel. Szerintem ismét előveszem a sisakot, és hordani fogom. Így még inkább biztonságossá teszem a forgalomban való részvételemet. És ne feledkezzünk meg arról, hogy vannak már láthatósági sisakok is. Aki, mint én, sötétben is teker, inkább ilyet szerezzen be. Ezzel is javítja az időben történő észlelés esélyeit.

És még mindig van itt egy-két apróság. Megkülönböztetőjelzést használó járművek. Ugyebár ez fény és hangjelzés együttes használatát jelenti. Csak ez jelent elsőbbséget. Ami ezeknek a járműveknek az esetében nehézséget okoz, hogy biztosítsuk számukra az akadálytalan tovahaladást. Erről is született figyelemfelhívó film, hogyan kell(ene) utat adni például a mentőknek. Ám ez is több összetevős dolog, mert a mai modern autókba minimális zaj szűrődik be, valamint ott van az a dolog, hogy valakinek egy komplett hi-fi rendszer van beépítve az autójába, és full hangerőn hallgat valamilyen zenét, amitől nem hallja meg a szirénát

És persze ott van a követési távolság problémája. Autók és kerékpárok esetében egyaránt. Szerintem a követési távolság inkább nagyobb legyen két jármű között, mint kisebb. Az ajánlott távolság másfélszerese. Legalább. Nagyobb követési távolság esetén könnyebb időben megállni, míg ha valakinek a seggébe megyünk, akkor esélyünk nem lesz rá, hogy reagáljunk, ha valami váratlan történik előttünk, és máris nekicsattanunk a másiknak. Ez azért jutott eszembe, mert a minap egy középiskolás srác jött szorosan mögöttem. Megvolt a menő napszemüveg, a laza tartás, a füle bedugva, és pár ujjal tartotta a kormányt, mert ő annyira lazán menő… Azért nem történt baleset, mert folyamatosan figyeltem hátra, de volt időm elgondolkodni azon, hogy ha nekem valami miatt váratlanul le kell fékeznem, esélye nem lett volna elkerülni az ütközést. Vagy ha igen, akkor abból komoly borulás lett volna. És persze a szülők sírtak volna, hogy az ő okos, ügyes fiacskájuk (Muhahaha) egy felelőtlen gazember (Én) miatt szenvedett balesetet.

Időközben eszembe jutott még egy dolog. Az érzelmi állapot. Feldúltan senki ne közlekedjen, abból jó még nem sült ki. Nem tudom, mennyire figyelték a híreket a közelmúltban. Ha jól emlékszem, két olyan halálos autóbaleset történt, amiben nagy szerepet játszott a felfokozott érzelmi állapot. Ha közlekedünk, akár gyalog, akár valamilyen járművel, akkor ott kell lennünk fejben. Odafigyelve arra, ami körülöttünk történik. Ébernek kell lennünk, és azonnal tudnunk kell reagálni. Erre is tudok két példát hozni a közelmúltból, ami velem esett meg. Egyik esetben Ostffyasszonyfa felől érkezett egy kamion (Mi más?). Mivel takarásban volt, csak a fülemre hagyatkozhattam, és ösztönösen lassítottam. Milyen jól tettem, mert ha tovább haladtam volna a város irányába, holttérbe kerülök, aminek a vége: halál. Így viszont elkerültem ezt. A sofőr ki is nézett az oldalablakon, így észrevett, mivel rajtam volt a láthatósági mellény. (Verőfényes napsütés volt). A másik esetben, miközben a Fekete-híd úton a vasútállomás felé haladtam, egy kisteherautó vágott be előttem egy ház udvarára. Hiába viseltem láthatósági mellényt. Azonnal fékeztem, és felkészültem az ütközésre. Szerencsére sikerült rövid idő alatt lelassítanom és elkerülni az ütközést. Csak az éberség mentett meg és a gyors reagálás. Vajon mi történt volna, ha út közben menőzök? Baleset, nyolc napon túl gyógyuló sérülésekkel, vagy ne adj’ Isten halál. Itt ki volt a hibás? Én, aki szépen tekertem az út szélén, vagy a teherautó sofőrje, aki a legnagyobb lelki nyugalommal bevágódott elém?

Ezért sem szabad telefonba mélyedve, a fülünket bedugva közlekedni, mert néha a forgalom zajából lehet következtetni a különböző dolgokra. Közlekedés közben egyszerre használjuk a látásunkat, a hallásunkat és a tapintást. Menet közben nem engedhetjük meg magunknak, hogy különböző dolgok elvonják a figyelmünket. Jussunk el A-ból B-be, C-be biztonságban. Ezért ne használjuk útközben a mobilt. Ha nem vagyunk ott fejben, akkor nem is tudunk időben és jól reagálni egy-egy váratlan helyzetre.

Ez csak néhány plusz dolog, ami még eszembe jutott, valószínűleg így is maradtak ki olyan dolgok, amik minden közlekedőnek nehézségként jelentkeznek. (Műszaki problémák, mint a defekt. Példának okáért) Mindenesetre próbáltam a lehető legjobban körüljárni a témát.

Tovább
1

Bemelegítő túrák



A hosszú hétvégi három túra kellemes időtöltés volt, és a lelkemnek is jót tett az aktív mozgás. Főleg, hogy a munkahelyemen viszonylag sok időt töltök ülőmunkával. A Sárvár-Hegyközség-Sótony-Ikervár-Sárvár-Sárvár-Hegyközség útvonalat az évek alatt többször végigjártam. Annak idején, amikor általános iskolába jártam, két osztály közösen járta végig ezt az útvonalat, és közben többször megálltunk pihenni, valamint megnéztük az ikervári vízerőművet is. Azóta viszont nem jártam benne, hiába tekertem el mellette többször is. A túrák alkalmával mindig viseltem láthatósági mellényt, emiatt az autósok odafigyeltek és vigyáztak rám. Megvárták, amíg biztonságosan ki tudtak kerülni.

Az ikervári kör

Ez az útvonal nem túl nehéz, nem tartogat igazán nagy emelkedőket, de azért figyelni kell, nem lehet rutinból tekerni. Főleg az utak állapota miatt. Ezek másod és harmadrendű utak, amik bizony komoly javításokra szorulnának. A Sárvár-Hegyközség-Sótony-Ikervár-Sárvár-Sárvár-Hegyközség kerülőt átlagosan olyan másfél óra alatt szoktam teljesíteni, erőlködés nélkül. A hosszú hétvége folyamán sem volt ez másként, annak ellenére, hogy jó néhányszor megálltam fotózni. Nem siettem, kiélveztem a kellemes időt. Edzésnek is jó volt.

A megyehídi túra útvonala

Következő nap délelőttjén egy pár hete betervezett túrát teljesítettem. Az útvonal ezúttal Sárvár-Hegyközség-Sótony-Ikervár-Megyehíd-Csénye-Sárvár-Sárvár-Hegyközség volt. Mivel Megyehíd és Csénye között nincs nincs épített út, így ott egy jó kis földúton folytattam a tekerést Csénye felé. Ezen a túrán is sikerült összezavarnom magamat, amikor Ikerváron pihenőt iktattam be. A táblákat nézegetve azon gondolkodtam, merre kell mennem Megyehíd felé. És először Rábahídvég irányába akartam elindulni, de eszembe jutott, hogy az útvonalterv oldalon nem abba az irányba mutatta az utat. És fejem fölött villanykörte gyúlt, ami világosságot hozott a sötétségbe, majd magamban felkiáltottam:
-Hiszen én Megyehídra akarok menni, nem Rábahídvégre!

A túra eleje, az út Sótony felé vezet
Sárvár és Sótony között

Hullámzó kanyar Sótony felé

A tábla mutatja a haladási irányt Ikervár felé
Emlékmű és templom Sótonyban
Ezaz út vezet Ikervár felé
Sótony és Ikervár között

Az Ikervár felé vezető út
Ikervár határában
A vízerőmű víztározója

Batthyány Lajos gróf szobra Ikerváron, háttérben a kastéllyal

Innentől már tudtam, hogy szépen tovább kell haladnom nyugati irányba, a szélkerekek irányába. Az út egyenesen Megyehíd felé vezetett, de itt is sikerült kisebb eltévedést beiktatni, mert nem kanyarodtam le jobbra, a falu irányába, hanem szépen mentem tovább, ahogy az út vezetett. De pár perc múlva már le is esett a tantusz, hogy rossz az irány, mert megpillantottam a következő települést, amiről először azt hittem, hogy Rum. (Rum teljesen más irányba van, Ikervártól kb. 10 km-re délre fekszik, Meggyeskovácsi és Balozsameggyes után) Megyehíd közelében Pecöl fekszik. Hiába, az ember olykor téved, erre akkor jöttem rá, mikor otthon rápillantottam a Google Mas-re, és szembesültem ezzel a ténnyel.

Ikervár és Megyehíd között

Mikor kiértem Csénye határába, onnan az ösztöneimre bíztam magam, hogy rátaláljak a Sárvár felé vezető útra. Bár volt bennem egy kis kétség, hogy jó irányba megyek-e, ám hamar kiderült, az ösztönöm ezúttal nem csalt meg, hamar kirajzolódott előttem a távolban Sárvár látképe, így megbizonyosodtam arról, jó irányba fordítottam a kerékpáromat a faluban. Még jó néhány évvel ezelőtt egy buli kedvéért eltekertem Csényébe, és vissza. Azóta nem jártam kerékpárral azon a szakaszon. Csényétől már könnyedén faltam a kilométereket. Alig háromnegyed óra elteltével már a hazafelé vezető úton gurultam, kicsivel több mint két órával azután, hogy elindultam otthonról.

A Megyehíd és Csénye között futó földút

Sárvár felé vezet az út

A Google Maps segítségével kikalkuláltam, hogy a Megyehíd és Csénye érintésével teljesített túra körülbelül 28 km-es távot jelentett. Megközelítőleg 7 km-rel hosszabb, mint a Sárvár-Sótony-Ikervár-Sárvár kerülő. És a szintkülönbség is hasonló. Kisebb-nagyobb emelkedők, de semmi olyan, ami komoly próba elé állítaná az embert. Nagyobb túrákra való felkészüléshez mindkét útvonal jó. Az ember nem fárasztja ki magát, és a bringát is tudja tesztelni.

Sárvár felé
A tervezett Somló túra lehetséges útvonalai

Mindhárom túrát egy jó felkészülésnek tekintem egy jóval nagyobb kihívást tartogató tekeréshez, ami valószínűleg sokkal fárasztóbb és kimerítőbb lesz, mint az 53 km-es. A közeljövőben teljesíteni kívánt túrám a Somló hegyre vezet majd fel, a kilátóhoz, valamint a várromhoz, és onnan vissza. Az előzetes kalkuláció szerint megközelítőleg 92 km-es tekerésben lesz részem. Ez a túra jóval komolyabb felkészülést igényel, és nagyobb kitartást is. Nem lehet csakúgy nekivágni. Sokkal fontosabb lesz az energia- és a folyadékpótlás, valamint a rendszeres pihenők is. De ez már egy másik bejegyzés témája lesz, miután ledarálom a rám váró távot.

Tovább
0

Az 53 km-es túra



A hosszú hétvége folyamán három túrát teljesítettem. Két rövidebbet, és egy hosszabbat. A hosszabb túrát már közel tíz évvel ezelőtt kitűztem célul, csak olykor közbeszólt a bizonytalanságom, hogy képes vagyok-e rá, valamint a lustaságom. Mindig tologattam, olykor el is feledkeztem róla, ám pár hete ismét felötlött bennem, hogy ideje lenne teljesíteni. Végül a hosszú hétvége folyamán rászántam magam, és elindultam a kb. 53 km-es túrára. Előtte szépen megterveztem az útvonalat az útvonalterv.hu weboldalon, és memorizáltam a településeket, amiket a túra közben érinteni fogok. Ez eddig mind szép, és jó. Voltam annyira nagyképű, hogy azt gondoltam, jóval hamarabb a végére érek, mint ahogy a weboldal az általam megadott települések alapján kalkulálta. Nem így történt.

közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény
Az eredetileg tervezett útvonal

A bringa állapota megfelelő, az időjárás kellemes, megvan az energiaszintem is hozzá. És szépen elstartoltam valamivel délután egy óra után. Lekanyarodtam jobbra, Ostffyasszonyfa irányába. Fogtam egy jó kis tempót, és a hátszelet, valamint az út lejtéseit kihasználva gyorsan haladtam az első szakaszon. Viszonylag rövid idő alatt elsuhantam Lánkapuszta mellett, majd nem sokkal később már a Pannónia Ringet hagytam magam mögött.

közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény
Sárvár és Ostffyasszonyfa között
közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény
A teljesített útvonal​​
közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény
Egy kis emelkedő Ostffyasszonyfa felé

közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény
Szépen hullámzik​​​​​​

A Pannónia Ring után pár km-rel később már Ostffyasszonyfa következett. Ott beiktattam néhány perces pihenőt, és készítettem pár képet, majd folytattam az utamat Csönge irányába. A lejtős kanyarnak köszönhetően jó lendületet tudtam venni, ami megkönnyítette a tekerést Alig néhány perc múlva már Csönge határában voltam, onnan készítettem egy képet a falu templomáról. Csöngét hamar magam mögött hagytam, a következő állomás Kenyeri volt. Viszonylag hamar elértem ide is, köszönhetően a hátszélnek és az út folyamatos, kisebb lejtéseinek. Ez tette lehetővé, hogy a tervezett túra első harmadát relatíve gyorsan, kicsivel több, mint egy órával az indulás után már magam mögött tudtam.

közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény
A Pannónia Ring épületegyüttese
közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény
A megújúlt tábla
közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény
Ostffyasszonyfa határában
közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény
Jó kis kanyargós szakasz a faluban
közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény
Túrám következő állomása
közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény
Az út Ostffyasszonyfa és Csönge között
közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény
Csönge és Kenyeri között

Kenyeriben a táblák jelzésének megfelelően Celldömölk irányába fordítottam a bringámat. Innentől érezhetően nehezebbé vált a dolgom. Bár szemmel nem lehetett látni, de az út folyamatosan emelkedett, pluszban a szél is felerősödött, ami a kanyaroktól függően hol oldalszélként, hol szembe szélként jelentkezett. A Kenyeritől Vönöckig tartó szakasz volt a legkietlenebb, és a túra leghosszabbnak tűnő része. Nagy részt erdős területek mellett haladtam el, időnként szakította csak meg egy-egy mező, vagy tisztás terület. Ezen a szakaszon már kezdtem érezni a fáradtságot. Azt hittem, sose jutok el Vönöckig. Viszont a gondolat, hogy esetleg visszaforduljak, nem fordult meg a fejemben. Számítottam rá, hogy lesz holtpont a túra során. A lelkesedésem akkor kapott új erőre, amikor megpillantottam az első emberi létesítményt Vönöck felé haladva, majd kicsivel később elértem a falu határát is.

közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény

közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény
Kenyeri és Vönöck között, a távolban Kenyeri
közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény
Vönöck felé
közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény
A túra nagyobb része teljesítve

Vönöckön egy rövidebb pihenőt tartottam, készítettem néhány képet, majd folytattam tovább az utamat a tervek szerint. Mivel se telefon, se óra nem volt nálam, csak a fényképezőgépeimre bízhattam magam, hogy megközelítőleg megállapítsam, mennyi az idő. Viszonyítási alapnak ez is jó volt, hogy tudjam, körülbelül hogyan állok idővel az útvonalterv.hu által kalkulált időtartamhoz képest. Mivel a túra első harmadát relatíve gyorsan tudtam teljesíteni, ezért nyertem valamennyi időt, így a számításaim alapján a 3 óra 42 perces tartamon belül voltam.

Vönöckről továbbindulva a falu határában található leágazásnál megálltam egy rövid időre, és azon gondolkodtam, merre kell tovább mennem. Kemenessömjén, vagy Celldömölk irányába. Ezen a ponton dőlt el, hogy a tervezetthez képest kicsivel hosszabb lett a túra, mert az eredeti terv szerint nem Celldömölk, hanem Kemenessömjén irányába kellett volna továbbhaladnom. Én viszont Celldömölk mellett tettem le a voksomat. Ennek a tévedésnek „köszönhetően” Kemenesszentmárton határában kötöttem ki, ott ismét sikerült megzavarnom magam, és elindultam Mersevát irányába, abban a hiszemben, hogy az az út vezet majd el a Celldömölk határában található kőolajtárolók mellett. De néhány perc múlva leesett a tantusz, hogy rossz az irány, és visszafordultam, majd áthaladtam Kemenesszentmártonon, végül kiértem Celldömölk határába a Pápa felé vezető útra.

közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény
Itt szembesültem vele, hogy elvétettem egy kanyart

közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény

közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény
Kemenesszentmártontól Celldömölkig vezető út

közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény

Eredetileg úgy számítottam, hogy Kemenesmihályfa érintésével a Celldömölk és Tokorcs közötti útra érek ki. Mikor szembesültem a tévedésemmel, vettem egy nagy levegőt, próbáltam nagyobb tempót fogni, és gyorsan áthaladni Celldömölkön, hogy minél hamarabb Sárvár irányába haladhassak tovább. Azért pár percre megálltam Celldömölk határában, és lőttem néhány képet az útról, és a tárolókról, ahol eredeti terveim szerint végig kellett volna haladnom.

közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény
Az eredeti tervek szerint ezen az úton kellett volna végighaladnom
közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény
A Ság hegy Celldömölknél
közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény
A Tokorcs felé vezető út

közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény

közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény
A túra Celldömölk-Tokorcs közötti szakasza, háttérben a Somló heggyel

Innen kezdődött a túra harmadik, egyben legnehezebb szakasza, amit már jól ismerek, hiszen az évek folyamán többször megjártam. Éreztem, hogy fokozódik a fáradtság, és a szél erősödése is tovább nehezítette a dolgomat, valamint a folyamatosan emelkedő út is leküzdendő problémaként állt előttem. Innen már nem volt értelme föladni, menni kellett tovább. Beletenni a szívet és a lelket, hajtani a pedált, feszíteni az izmokat, hogy haladni tudjak.

közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény

Celldömölktől már a jól ismert települések következtek. Tokorcs, Nagysimonyi, Sitke. Mivel egyre jobban fáradtam, mindegyik település határában megálltam 1-2 percre, hogy erőt tudjak gyűjteni a folytatáshoz. A folyamatosan emelkedő út bizony kivette az erőt belőlem, pedig ekkor még hátra volt a túra leggyilkosabb szakasza, a Hercseg hegyre vezető kanyargós út. Jelentősen emelkedik, így nagyon sok energiabefektetést igényel, hogy az ember felérjen a tetejére. Váltós bringával nem állít különösebb akadályt az ember elé, viszont váltó nélküli, kontrafékes biciklivel bizony oda kell tennie magát az embernek. Egész testemmel nekifeküdtem a pedáloknak, hogy a meredek úton fel tudjak kapaszkodni. Ahogy egyre magasabbra értem, úgy lassult a tempóm, míg végül sikerült feljutnom a hegy tetejére. Egy megkönnyebbült sóhaj után már fellélegezve ösztökéltem magamat és a bringámat nagyobb tempóra, főleg a kisebb, lejtős szakaszokon. Igyekeztem visszanyerni azt az időt, amit apróságok miatt elvesztegettem.

közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény

közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény
A túra legnehezebb szakasza, a Hercseg hegyre vezető út

A Hercseg hegy után már nem volt semmilyen jelentős kihívást tartogató emelkedő. Ráálltam egy lendületes tempóra, és hagytam, hogy a szívem vigyen hazáig. Az utolsó 2 kilométer már gyerekjáték volt. Az utolsó képet már Sárvár-Hegyközség határában lőttem, az indulás után körülbelül 3 és fél órával. Onnan meg már csak alig pár perc volt a hazaút.

közlekedés bringa túra kihívás nehézség élmény
Itt a túra vége, végre hazaértem...

Megérte végigcsinálnom. A kihívás miatt. És a tagjaimban jelentkező kellemes fáradtság tudatta, milyen komoly izommunkát végeztem egész úton. Voltak holtpontok, de le tudtam küzdeni őket, és lelkileg feltöltődve értem haza. A tudat miatt, hogy képes voltam egy komoly túrát teljesíteni. Még akkor is, ha hosszú ideje jegeltem ezt az útvonalat. Nem mások, hanem magam miatt vágtam neki, kíváncsi voltam, mire vagyok képes, tudom-e rövidebb idő alatt teljesíteni, mint ahogy a megadott települések alapján az útvonalterv.hu kikalkulálta. A válasz: Igen. Még ha csak néhány perccel is, de hamarabb értem haza, mint ahogy az oldal kikalkulálta. Ahol lehetett, tempósra vettem a sebességet, ahol kellet, visszafogtam magam, és arra koncentráltam, hogy ne merüljek ki túl hamar. És bizony a néhány perces pihenőkre is szükség volt.

Összegzésként: ez egy jó kihívás, élvezetes túra volt, minden nehézsége ellenére.

Tovább
0

A kerékpáros túrázásról



Túrázni jó. Aki próbálta már a túrázást, tudja, milyen jó élmény, amikor kellemes fáradtsággal a tagjaiban megérkezik az úti céljához. Nem csak gyalog, hanem kerékpárral is lehet élvezetes túrákat teljesíteni. Ebben nincs semmi újdonság. Feltételezem, többen is teljesítettek már kisebb-nagyobb távokat a lakó- vagy nyaralóhelyük környékén.

 

A Sótony előtti útszakasz

Túrázhatunk aszfaltúton, vagy erdőben. Ennek függvényében válogassuk össze a biztonsági felszerelésünket. Ha az ember kerékpártúra teljesítésére adja a fejét, annak érdemes az alábbi dolgokra odafigyelnie. Legalábbis szerintem.

 

Kanyarog az út Bejcgyertyánosnál

A legfontosabb dolog a biztonság. Ez több összetevős dolog. Legyünk láthatóak, és viseljünk sisakot, kerékpáros kesztyűt. Ha erdőben tekerünk, érdemes térd- és könyökvédőt is felvenni. A biztonság sosem lehet másodlagos, vagy harmadlagos szempont, annak mindig elsődlegesnek kell lennie. Mindent tegyünk meg a saját biztonságunkért.

 

A Sótonyból Ikervár felé kivezető út

A bringát a túra előtt alaposan nézzük át és készítsük fel. Cseréljük ki, olajozzuk meg, vagy húzzuk meg, amit kell. A fékeket állítsuk be, hogy biztosan meg tudjunk állni, ha valami váratlan történik. A repedezett külső gumit cseréljük ki, a belsőt nézzük át, milyen állapotban van. A láncot, a fogaskoszrút, fogaskerekeket tisztítsuk meg a szennyeződésektől és olajozzuk be. Ellenőrizzük, hogy a váltó megfelelően működik-e. Ha szükséges, a kerekek tengelyét és golyóscsapágyait is pucoljuk meg a szennyeződésektől, zsírozzuk be újra, hogy könnyen fussanak. Ne feledkezzünk meg a pedálokról, hajtókarokról és a középtengelyről sem. Fontos, hogy minden könnyedén fusson, és stabil legyen. Nagyon kellemetlen tud lenni, ha az ember a túra közben úgy érzi, valamelyik hajtókar le akar esni a helyéről. Szükség esetén cseréljük ki azokat a rossz alkatrészeket. Tapasztalt túrázók és bringások számára ezek a dolgok nem jelentenek újdonságot.

 

A Sótony és Ikervár közötti út

A szerelés után érdemes egy alacsony forgalmú helyen megjáratni a bringát, hogy érezzük, mi az, amin még állítani kell, és megtapasztaljuk, milyen a menetteljesítménye, nehogy túra közben érjen minket váratlan meglepetés. A gyakorlott túrázok ilyenkor visznek magukkal kisebb javítókészletet, amivel az út közben adódó egyszerűbb hibákat el tudják hárítani.

A kulcsszó a felkészültség. Legyen nálunk enni- és innivaló, valamint tervezzük meg az útvonalat, tájékozódjunk a várható időjárásról. Mivel ilyenkor jobban terheljük a szervezetünket, hamarabb fel is használja a rendelkezésre álló energiát, amit pótolni kell. A legjobb, ha sportital, és energiaszelet is lapul a táskánkban, amikkel egy-egy pihenő alkalmával tudjuk pótolni az elvesztett energiát.

Az útvonal megtervezése az okostelefonos appok segítségével egyszerű, és még az időjárás alakulását is nyomon tudjuk követni a megfelelő applikációkkal. Manapság már kapni olyan kormányra rögzíthető telefontokokat, amibe el tudjuk helyezni az okostelefonunkat (Ami nekem nincs…) és a segítségével láthatjuk a túránk útvonalát, mikor, hol kell lefordulnunk, milyen távolságra van a cél, stb. Én szeretek az agyamra hagyatkozni. Igaz, így könnyen előfordulhat, hogy eltévedek, vagy rossz helyen kanyarodok le. (Volt már rá példa…) Memorizálni szoktam az útvonalat, amit teljesíteni akarok.

 

Egymásba fonódó kanyarok

Vegyük figyelembe a területi adottságokat, és osszuk be az erőnket. Túra közben nem a sebesség a legfontosabb, hanem a kitűzött táv biztonságos teljesítése. Az útvonalat mindig úgy válasszuk meg, hogy elkerüljük a gyorsforgalmi utakat, autópályákat, azokon úgy sem lehet bringával közlekedni, mivel életveszélyes, és a KRESZ is szigorúan tiltja. Ha van valahol kerékpárút az utak mentén, akkor használjuk azt. Osszuk fel több szakaszra a távot, és a pihenőidőket is kalkuláljuk bele a menetidőbe.

Ha a bringánk jó állapotban van, egy-egy nagyobb túra is élmény lesz, nem pedig rémálom. Természetesen bármilyen dolog közbejöhet, ami keresztülhúzza a számításunkat. Erre fejben kell felkészülnünk. Kellemes időben nagy élmény átsuhanni a tájon, élvezni, ahogy az utak kanyarognak, és egy-egy magasabb pontról gyönyörködni az elénk táruló táj látványban. A túrát teljesíthetjük egyedül, vagy társaságban. A lényeg, hogy jól érezzük magunkat tekerés közben. És a túra végén egészségesen érkezzünk meg a célunkhoz. Ehhez odafigyelés is szükséges. Felelőtlenül ne menjünk bele semmilyen manőverbe.

Tovább
0

Zabkása mánia



Pár hete kíváncsiságból kipróbáltam az instant zabkásákat. Először a Cornexi zabkásáit falatoztam reggelente, megfejelve egy-egy banánnal. Később a Dr. Oetker instantjai kerültek terítékre. Ízre nem volt rossz egyik sem, és csak pár percet vett igénybe az elkészítésük. Így legalább nem csak egy bögre tejeskávét döntöttem magamba délelőttös héten hajnalok hajnalán.

Miközben a sárvári Tesco polcai között bóklásztam, többféle zabpelyhet láttam. Első választásom a Cerbona finom szemű zabpelyhére esett. És még egy egyszerű, joghurtos receptet is találtam a csomagoláson.

A recept:

Joghurtos zabkása különlegesség

Hozzávalók:

  • 40 g Cerbona zabpehely
  • 2 dl natúr, vagy gyümölcsös joghurt
  • 60 g friss gyümölcs (nyáron őszibarack, szilva, nektarin, sárgabarack, szeder, áfonya, télen reszelt alma, banán, ananász, kivi, mangó, különböző aszalványok)
  • 1 evőkanál méz, esetleg eritrit (ennek a kalória értéke nulla), stevia, vagy barna cukor (ez el hagyható)
  • 1 csipetnyi fahéj (ízlés szerint)
  • Pár csepp lime- vagy citromlé

Elkészítés:

A Cerbona finom szemű zabpelyhet belekeverjük a joghurtba, majd hozzáadjuk az édesítő anyagot. Félretesszük, és amíg a zabpehely dagad, apró darabokra vágjuk a többi összetevőt, amiket utána hozzákeverünk a Cerbona zabpelyhes joghurthoz. 5-10 perc pihentetés után fogyaszthatjuk is az egészséges energiabombánkat.

Zabkása készítés:

Melegítsünk fel 1,5 dl tejet. Mielőtt forr adjunk hozzá 1 adag (40 g) zabpelyhet és alacsony hőmérsékleten kb. 5-7 percig kevergessük amíg sűrű nem lesz. Édesíthetjük mézzel, gazdagíthatjuk szárított vagy friss gyümölcsökkel, esetleg olajos magbelekkel, kevés fahéjjal. Gyors és ízletes csemegét készíthetünk reggelire, ebédre vagy vacsorára.

Ha nem is szó szerint, de a múlt hét folyamán minden este elkészítettem a receptet. Natúr, vagy gyümölcs joghurtot választottam, amivel összekevertem a zabpelyhet, adtam hozzá egy evőkanál mézet, kevés fahéjat, és ez egészet betettem éjszakára a hűtőbe. Reggelre szépen összeérett, és a zabpehely is megpuhult. Egyik nap egy szimpla, ám annál ízletesebb kását készítettem. Ehhez kellett egy pohár natúr joghurt, méz, egy banán, és végül, de nem utolsósorban egy teáskanál kakaópor. A zabpelyhet összekevertem a joghurttal, a mézzel és a kakaóporral, villával összetörtem a banánt, hozzákevertem, majd betettem a hűtőbe. Pihentetés egész éjjel, és jól összeérnek az ízek.

A neten is körülnéztem receptek után, és párat ki is próbáltam. A mindmegette.hu oldalon láttam többféle receptet. Kipróbáltam a mézes-banános, a bögrés almás és az alap zabkása receptet is. A zabkása előnye, hogy rövid idő alatt elkészíthető. Maximum fél órát vesz igénybe. És különböző módokon lehet ízesíteni. Kakaópor, étcsokoládé, fahéj, citromlé, gyümölcsök. Csak a képzeletünk szab határt, milyen módon variáljuk. Természetesen túlzásba itt sem szabad esni. A gyümölcsök miatt egy alap zabkása is nagyon jól variálható, és még a vitaminok bevitele is biztosított.

Korábban sosem jutott eszembe a zabkása, mint változatos és variálható reggeli. Ahogy az italok, úgy az ételek terén is szeretek kísérletezni, kipróbálni új dolgokat, ízeket. Nem ragaszkodom mereven a megszokott dolgokhoz. Attól, hogy az embernek nincsenek betegségre utaló tünetei, még odafigyelhet az étrendjére, hogy kiegyensúlyozottabb, és minden tápanyagot, vitamint biztosító legyen. A zabkásának a webbeteg.hu orvosi oldal is szentelt egy cikket, kitérve, miért érdemes rendszeresen fogyasztani. Akit érdekelnek a különböző variációk, az nézzen körül az interneten receptek után. Jó néhányat találni, ami egyszerű, és ízletes.

A rendszeres, napi zabkása fogyasztásnak tapasztaltam is a jótékony hatásait. Annak ellenére, hogy hajnalban ettem, reggel 8 óra körül még nem éreztem éhséget, energikusabbnak éreztem magam. Attól függetlenül, hogyan készítettem el, mindig ettem mellé egy banánt is. És ez nem terhelte meg a gyomromat. Amúgy sem vagyok elhízva, de még nem jelenti azt, hogy ne kellene odafigyelnem magamra. A rendszeres, napi szintű mozgásnak (bringázás, gyaloglás) köszönhetően a testsúlyom maximum 1-2 kg-ot ingadozik. És ahogy különböző oldalakon olvastam, a zabkása nagyon jó segítség abban, hogy valaki kontrollálni tudja a testsúlyát, vagy akár fogyni is tudjon.

Természetesen ész nélkül, és orvossal, dietetikussal való egyeztetés nélkül nem szabad belevágni semmilyen diétába. Viszont a megszokott étrendet ki lehet egészíteni. Erre nagyon jó a zabpehely A megszokott búza lisztet is ki lehet váltani vele, a zabliszt ugyanúgy felhasználható.

Szerintem érdemes egy próbát tenni a zabpehellyel, már egy hét alatt érezhető a hatása az ember szervezetében. Természetesen csodát nem kell várni tőle. Az egészséges élethez hozzátartozik a kiegyensúlyozott, változatos étrend és a rendszeres mozgás. De ez szintén az orvosok és a dietetikusok szakterülete. Mindenesetre nekem nagyon bejött a zabkása a variálhatósága és egyszerűsége miatt.

Tovább
0

A közlekedés mindennapi nehézségei



Ezt a bejegyzést még a tavalyi év végén kezdtem el megfogalmazni.

Közlekedni nehéz. Ez nem egy megállapítás, hanem tény. Mégis az emberek döntő többsége azt hiszi, tud közlekedni. Egészen pontosan abban a tévhitben élnek nagyon sokan, hogy jól tudnak közlekedni. Erről azonban nem lehet őket meggyőzni, mert azonnal felháborodva kérik ki maguknak, meg különben is hogy merészel bárki is kételkedni a képességeikben.

Amit tudunk, hogy a közlekedés többszereplős játék, ám itt egy-egy hiba végzetes következményekkel jár, legrosszabb esetben a delikvens tepsibe, majd a föld alá kerül. (Borzasztóan hangzik, ugye?)

Nem kell messzire menni, hogy lássuk, milyen dolgok nehezítik meg az ember életét, és mennyi dologra kell odafigyelni. Mindenki nézzen körül a saját életterületén. Figyeljék meg azokat a dolgokat, amikkel a hétköznapjaik során találkoznak, amikor munkába, vagy máshova igyekeznek. Vajon egy szimpla hétköznap során hány nehézséggel találják szembe magukat? Néhánnyal? Egy tucattal vagy esetleg többel? Ha van rá idejük és kapacitásuk, próbálják megszámolni. Nem kellenek adatok, nem készítek semmilyen statisztikát belőle. (Úgyis kiforgatnák a lényegét…)

Akik figyelemmel követik a blogomat, tudják, hogy elsősorban kerékpáros közlekedő vagyok. (Ez nem mindig dicsőség számomra…)

Próbálok a körülményekhez képest relatíve gyorsan, de biztonságosan és – ami a legfontosabb – körültekintően közlekedni. (Ezt már többször leírtam, úgyhogy ebben az esetben fennáll az önismétlés ténye…) Körülbelül két hete bementem a városba vásárolni. Nem tudom, mi okból, de elég nagy volt a forgalom. Volt egy pillanat, amikor ráeszméltem, hogy mennyire komoly összpontosítást és odafigyelést igényel a közlekedés. Pláne, miután egy anyuka kisgyerekével a hátsóülésen manőverezett el mellettem a szűk sárvári főutcán biciklivel. Ez volt az a mozzanat, ami felhívta a figyelmemet arra, hogy gondolkodjak el azon, mi mindenre kell odafigyelni, amikor az ember valahova el szeretne jutni egy városon belül. Mérettől függetlenül.

Minden egyes nap közlekedünk. Legalábbis nagy többségünk, ha nincs valami miatt ágyhoz kötve. Amit indulás előtt fel kell mérnünk: milyenek a látási körülmények, valamint az időjárás, majd ennek megfelelően gondoskodnunk kell arról, hogy időben észlelhetőek legyünk. Közlekedési eszköztől függően. Amit ezután fel kell mérni, milyenek az útviszonyok, majd ennek megfelelően válasszuk meg a sebességünket. A túl lassú sem jó, mert akkor feltartunk másokat, és a túl gyors sem, mert akkor egyetlen apró hiba miatt elszállhatunk, mint a győzelmi zászló. (Főleg abból a tényből kiindulva, hogy sok út tele van kátyúkkal és bukkanókkal, amik nagyon könnyen megdobhatják a járművünket… Igen, a bringát is…)

Tartsuk észben, hogy nem a Formula 1-en vagyunk, nem mehetünk előre erőszakosan, kilökve, kiszorítva az útról a többieket. Ha versenyezni akarunk, keressünk egy erre a célra épített pályát – Ott van a Pannónia Ring. Például. –, és ott nyugodtan vagánykodhatunk.

Számoljunk azzal a lehetőséggel is, hogy útközben bármilyen váratlan esemény adódhat, ami miatt időveszteséget szenvedhetünk. Hiába ismerünk egy útszakaszt, akkor is történhet olyan esemény, amire nem tudunk felkészülni. Akár 5-10 perccel korábbi indulás is sokat számíthat. Fontos, hogy sose közlekedjünk rutinból. A forgalom ritmusa folyamatosan változik. Alkalmazkodni kell hozzá.

Eme kis kitérő után térjünk vissza, milyen nehézségekkel találhatjuk szembe magunkat, amikor kilépünk az utcára. Az első, amivel szembesülünk, az az időjárás. Ez egy olyan tényező, ami bármikor megváltozhat, és közlekedési eszköztől függetlenül megnehezíti a dolgunkat. Hiába a modern technológia, nagyon sok tényező befolyásolja, ezért a meteorológusok sem tudnak hosszútávon pontosan előrejelezni. Viszont igyekeznek, ami becsülendő. Az már más kérdés, hogy az emberek nem (mindig) figyelnek a kiadott riasztásokra.

Elvileg a gyalogosoknak van a legkönnyebb dolguk, hiszen ők a járdán (Már ahol van…) közlekednek. És ők a legkiszolgáltatottabb kategóriába tartoznak. Elméletben a járdán védettebbek, feltéve, ha a veszélyes helyeken vannak védőkorlátok, de ez nem oldható meg mindenhol. Pláne ott, ahol nincs járda. És nem is lehet mindenre felkészülni.

Amikor az ember gyalogosan közlekedik, fel kell készülnie arra, hogy lesznek nála lassabbak (Ez minden kategóriában előfordul), a többiek megállnak nézelődni, beszélgetni, kilépnek elé az épületekből, járművekből, vagy éppen egy őrült kamikaze biciklis akarja elsodorni. És természetesen az úton való átkelés rejti a legnagyobb veszélyt.

Hiába megy el az ember a zebráig, nem jelent garanciát. Elég egy későn eszmélő autós, vagy egy figyelmetlen bringás. Sokszor szólnak arról a hírek, hogy valakit éppen a zebrán gázoltak el.

A gyalogos közlekedés nehézségei elsősorban az időjáráshoz köthetők, mint eső, hó, szél (Ezek az időjárási körülmények egyébként minden kategóriában akadályozó tényezőkként jelentkeznek.), jeges járdák (amiket síkosság mentesíteni kell az illetékesnek.) Ezen kívül nincsenek különösebb kihívásai a gyalogos közlekedésnek. Elvileg. Több településen a járdán jelöltek ki kerékpársávokat, így rájuk is oda kell figyelni. A másik dolog, ami komoly figyelmet igényel, az az úttesten való átkelés. Elméletben egy tök egyszerű dolog. Az ember megáll a zebránál (Már ahol van… Ugyebár), elnéz balra, meggyőződik, hogy nem jön semmilyen jármű. Ugyanezt megcsinálja jobbra is, majd szépen átmegy a túloldalra.

Sajnálatos módon bármennyire körültekintő is az ember, előfordul, hogy egy útszakaszon valaki száguldozik, és elüti az úton áthaladó gyalogost. Hiába van kitéve figyelmeztető tábla, vagy kijelölt gyalogátkelő hely. Amire szintén figyelni kell, hogy az ember ne takarásból lépjen ki, amikor át akar menni az úton. Sárváron sokszor előfordul, hogy az autók ráparkolnak a forgalomtól elzárt területre, ezzel gátolva a többi autóst, hogy időben észrevegyék a zebránál álló gyalogosokat. Sajnos általános jelenség mindenfelé, hogy a gyalogosok takarásból, vagy parkoló autók közül lépnek ki, mert lusták elmenni a zebráig. Ezzel nem csak magukat, hanem a többi közlekedőt is veszélyeztetik. És ezt még fejeljük meg a mobiltelefonba mélyedéssel is, ami miatt sokan zombi módjára kóvályognak az utcán, és egyáltalán nem figyelnek sem a jelzésekre, sem a forgalomra.

Ó, és persze ne feledkezzünk meg arról, hogy vannak, akik rollerrel, görkorcsolyával, vagy gördeszkával suhannak tova a járdákon. Ezzel is nehezítve a gyalogos közlekedést. Részükről is komoly odafigyelést igényel a járdán való haladás (Tisztelet a kivételnek, akik nem száguldoznak őrült módjára a járdán a járgányukkal), hogy senkit ne sodorjanak el, és maguk se szenvedjenek balesetet. Ehhez persze szükség lenne normális járdákra is, ami nem mindenhol van. És ez máris egy újabb akadály. A repedezett, töredezett, puklis járda. Jó példa erre Szombathelyen a Vépi út egy szakasza, a Sági útnál. Az egykori Tőke Fagylalt KFT. épülete, ami mostanra jelentősen leromlott állapotba került. A járdaszakaszt üvegszilánkok, törmelékdarabok borítják, valamint bokrok nehezítik a biztonságos továbbhaladást. A vakolat folyamatosan omlik a falról. Az ember a saját biztonsága érdekében inkább az út szélén bóklászik, így viszont az autósok dolgát nehezíti meg, viszont kénytelen ilyen módon eljárni, ha nem akarja, hogy a fejére szakadjon egy-egy nagyobb vakolatdarab, vagy egy üvegtábla. Csak tudnám, ez kinek a felelőssége? (Szerintem a szombathelyi önkormányzaté. Talán.) Hallottam olyan pletykát még régebben, hogy a Vépi úti cégek felajánlották a szombathelyi önkormányzatnak, kifizetik annak az összegnek a felét, amibe egy járda építése kerülne. Az indok az volt, hogy a dolgozóikat védjék. Az önkormányzat nem fogadta el az ajánlatot… (Igaz, a közvilágítás kialakítása is legalább két-három évet vett igénybe…)

Biztonságosan közlekedni csak jó úton lehet. És most csak a településekről van szó. Ha minden igaz, elég alaposan kiveséztem a gyalogos közlekedést, elnézést, ha nem tértem ki minden dologra.

A gyalogos közlekedésről jutott eszembe, hogy a rendőrség készített figyelemfelhívó kisfilmeket, melyek arra igyekeznek ráirányítani a gyalogosok figyelmét, hogy mekkora veszélyt jelent, ha zombi módra a telefonjukba mélyedve kóricálnak az utcán, és semmire nem figyelve botorkálnak ki az autók elé. Nem láttam még ezeket a filmeket, így nem tudok nyilatkozni a tartalmukról. Csak annyit tennék hozzá, hogy ezt biciklisekkel és autósokkal ugyanúgy meg lehet csinálni. És igen, már két posztot szenteltem a mobilok veszélyeinek, de hát a legtöbb ember legyint az ilyenre, mondván, ő elég ügyes ahhoz, hogy ne érje baleset. Majd akkor mondd ezt, ha kivasalva fekszel egy kamion alatt… De akkor már késő lesz.

Kerékpáros közlekedés. Ennek is megvannak a maga nehézségei és kihívásai. Elsősorban az időjárás, eső, hó, szél. Például. Bármennyire kis felületű a kerékpár, egy-egy komolyabb szél igencsak gátolni tudja az ember gyors haladását. Főleg a szembe szél. Az oldalról jövő szélrohamok is rendesen tudják lökdösni az embert, ezzel folyamatos ellentartásra kényszerítve. Szeles idő esetén egy gyorsan elhúzó kamion is komoly problémát tud generálni, mert a keletkező légörvények és a szélrohamok könnyen kibillentik a biciklit az egyensúlyából.

Amire nagyon oda kell figyelni kerékpárosként, az elsősorban a láthatóság. Ha jól láthatóak vagyunk, akkor jó eséllyel tudnak is ránk figyelni, vigyázni az autósok. A másik az az, hogy sérülékenyek vagyunk, minket, akárcsak a gyalogosokat, motorosokat, nem véd karosszéria. Esetünkben is fontos, hogy jól válasszuk meg a sebességet. Az autókhoz, motorokhoz viszonyított kisebb sebességgel is lehet úgy bukni bármilyen okból, hogy az súlyos, esetleg halálos sérülésekkel járjon. A védőfelszerelés ezen okból kifolyólag nagyon hasznos tud lenni. Védjük az életünket, amennyire tudjuk. Például körültekintő közlekedéssel. Hagyjuk otthon az egónkat. A közutak közlekedésre valók, nem trükközésre. Oké, ügyes vagy kisfiam, hogy különböző trükkökre vagy képes a bringáddal. Tényleg. De ezt olyan helyen mutasd be, ahol értékelik. Mondjuk egy kerékpáros ügyességi és trükkversenyen, ne a közúton. Elég egyetlen apró hiba, és máris tolnak be a hullaszállítóba. És azt fogják mondani: idióta volt…

Mivel eleve magasabban van a szemünk, mint az autósok többségének, messzebbre látunk, és kevesebb tényező gátolja a szabad kilátást, de a tereptárgyak ugyanúgy el tudnak takarni dolgokat, mint az autósok elől. Ezért is nagyon kell figyelni a kereszteződések környékén, hogy időben tudjunk reagálni, ha valaki kikanyarodik elénk. És ez bizony gyakran megeshet.

Szintén oda kell figyelni arra, főleg városi közlekedés során, hogy autók parkolnak az út szélén, ezzel jelentősen beszűkítve az amúgy is szűk utakat sok helyen. A mögöttünk, előttünk zajló forgalomra fokozott figyelmet kell fordítani, valamint a gyalogosok tudnak komoly problémát okozni, mivel bármikor elénk léphetnek. Takarásból. Ezzel olyan manőverre kényszerítve minket, ami balesettel járhat, mert a kilépő gyalogos miatt a bringát esetleg berántjuk egy autó elé. Gyakori eset Sárváron, hogy csak akkor veszem észre az autók között bujkáló gyalogosokat, amikor már esélytelen féktávon belül megállni. És persze egyre több a magasabb autó, ami még inkább akadályozza az időben történő észlelést. Ilyen esetben ki a hibás? A gyalogos, aki gépjárművek takarásából lép ki elém, vagy én, aki emiatt elsodorhatja, fellökheti őt?

Egykori főnökömtől azt tanultam, aki motorozik is az autóvezetés mellett, hogy próbáljak a lehetőségekhez mérten előre gondolkodni, és felkészülni a különböző eseményekre. Bringán ülve az ember nem bámulhat közvetlenül maga elé, a fejét lehajtva, hanem előre kell néznie és figyelnie. Mivel nincsenek olyan akadályok, mint az autók A, B és C oszlopai, sokkal többet látunk a világból, nagyobb teret tudunk befogni a szemünkkel. Esetünkben is nagyon fontos a jó látás, hogy időben tudjunk reagálni mindarra, ami előttünk, mögöttünk, körülöttünk történik. Ezért sem értem, sokan hogyan képesek fül- vagy fejhallgatóval a fülükön közlekedni, és ezáltal teljesen kizárni a külvilágot. Sosem volt modern, érintőképernyős okostelefonom. Nincs rá igényem. Amikor közlekedek, szeretem, ha semmi nem vonja el a figyelmemet. Így teljes figyelmemmel a közlekedésre tudok koncentrálni. A látásomhoz hozzátesz, ha a fülemmel is hallom a forgalmat. Jobban fel tudom mérni a dolgokat.

Amire mind a gyalogosoknak, mind a bicikliseknek figyelniük kell, hogy ne kerüljenek a gépjárművek holtterébe. Hiába vannak visszapillantó tükrök az autókon, vannak olyan területek, amik ennek ellenére nem láthatók az autóvezetők számára. Ha valaki holttérbe kerül, abból nagyon könnyen lesz baleset. Amennyire tőlünk telik, próbáljuk elkerülni még csak a lehetőségét is a balesetnek. Igyekezzünk minimalizálni a veszélyes helyzeteket. Na, ennyit a kerékpáros nehézségekről, bár még tudnám ragozni. Hosszasan.

Végül, de nem utolsósorban következzenek a gépjárművek. Nem tudom, mennyire lesz helytálló a gondolatmenetem, mivel se autóm, se jogosítványom. Itt a hivatkozáspont az ismerősökkel, munkatársakkal, barátokkal folytatott beszélgetések lesznek. És a saját elgondolásom. (Ami nem feltétlenül lesz helytálló)

No, akkor nézzük, milyen nehézségei vannak az autós közlekedésnek. Rossz utak, amik balesetet, valamint anyagi kárt okozhatnak. Holtterek, és olyan tereptárgyak, amik gátolják a szabad kilátást. Itt is jelentkezik a takarásból kilépő, a kijelölt gyalogátkelőt nem használó gyalogkakukkok problematikája. Akik úgy döntenek, gyorsan átszaladnak az úton, és nem figyelnek a forgalomra. Az autóvezetőknek fel kell készülniük az ilyen helyzetekre, és hiába tartják be a sebességkorlátozást, ha valaki féktávon belül kerül eléjük. Akkor már szinte tehetetlenek. Sokszor kell azzal a nehézséggel megküzdeniük, hogy egy gyalogos, vagy egy kerékpáros nem teszi láthatóvá magát lakott területen kívül a sötétben. Így esélyük sincs felkészülniük arra, ha valaki az útszélén kóborol. Főleg sötét, fekete ruhában. Már az is megkönnyíti számukra az ember észlelését, ha használ valamilyen fényvisszaverő kiegészítőt a ruházatán. Ez lehet egy karszalag is.

A tavaszi-őszi időszakban a motorral közlekedőkre is oda kell figyelniük az autósoknak, mert a motorosok pillanatok alatt képesek a helyváltoztatásra. Még városon belül is könnyebben manővereznek, mert kisebb helyen elférnek. Aki autóval, és motorral is közlekedik, tudja, mennyire fontos, hogy a téli időszak után ellenőrzéssel kezdje a motoros szezont, valamint rászánja az időt arra, hogy visszaszokjon a kétkerekűre.

Az autós közlekedés azért is nehéz, mert sok utat régen alakítottak ki, és nem a jelenlegi autóforgalomhoz méretezték, valamint egyre több az út szélén kóválygó kerékpáros, akikre szintén vigyázni kell. Ami nem egyszerű dolog. Főleg akkor ütközik ez nehézségekbe, ha a biciklin tekerő delikvens nem figyel az autóforgalomra, csak megy keresztül-kasul mindenen, mint a világtalan. Nem figyel hátrafelé, és a kanyarodási szándékát sem jelzi. Nem tudom, sok ember miért gondolja azt, hogy ha maga mellé kiteszi alacsonyan a kezét, az elég. (Sajnos az autósok között is akad, aki elfelejti használni a bűvös kapcsolót, amivel jelezni tudná kanyarodási szándékát) Olykor tapasztalom, hogy amikor Sárváron a Fekete-híd utca és a Rákóczi utca kereszteződésénél megállok az autósok mögött, egyértelműen jelezve kanyarodási szándékomat, az autósok egy része bekapcsolja az irányjelzőt.

Néha adódnak félreértések is, ilyen volt például év elején, amikor a nekem szemből érkező autós, és én is balra szándékoztunk kanyarodni. Ez a Hunyadi utcában történt. Én a Gárdonyi útra, az autós a Petőfi lakótelepre szándékozott bekanyarodni. Amire az autós nem számított, hogy odaérek addigra, mire megkezdené a manővert. Mivel ilyen esetben nincs vonatkozó KRESZ rendelet, ezért közös megegyezés alapján kell megoldani a helyzetet.

Az időjárás komoly kihívás elé tudja állítani a gépjárművezetőket is, akárcsak a többi résztvevőt. Az intenzív eső, nagyobb havazás, 100 km/h-t meghaladó széllökések esetén is tudni kell uralni a járművet. Mivel az autók nem rendelkeznek panoráma ablakkal, az A, B és C oszlopok könnyen teremtenek holtteret. Amit nagyon nehéz belátni.

A buszoknak, tehergépjárműveknek, furgonoknak nagyobb holttere van, ezért sokkal körültekintőbben kell a vezetőiknek eljárni. Ha valaki holttérből bukkan elő, azt szinte lehetetlen kivédeni. Nagyon sok múlik a sofőr rutinján.

És ott van még az ajtónyitás problémája, főleg olyan helyeken, ahol a kerékpárosok az úttesten közlekednek bicikliút hiányában. Senki nem szeret balesetet okozni és balesetet szenvedni. A kerékpárosnak oda kell figyelnie arra, hogy a lehetőségekhez mérten megfelelő oldaltávolságot tartson az út szélén parkoló autóktól, de ne is akadályozza a forgalmat. (Szerencsére még nem volt részem abban, hogy autóajtónak csapódtam volna, de már nyitották ki elém. Többször is)

Egyik munkatársammal beszélgettem néhány hete a közlekedés nehézségeiről. Azt mondta, kíváncsian várja, milyen írás születik belőle, főleg úgy, hogy több szempontból próbálom körüljárni a témát. Ennek kapcsán beszélgettünk a követési távolságról. Mondta, hogy ritkán vezet, de akkor is körültekintően, és ha utolér egy kamiont, akkor nagyobb követési távolságot tart, mert nem akar becsúszni egy kamion alá. A legtöbb ember nem így gondolkodik.

Ami minden közlekedőre veszélyt jelent, az a vagánykodó, magát autó- vagy egyéb versenyzőnek képzelő emberi létforma. Csak szólok, hogy versenyezni a versenypályán kell. Nem attól leszel menő, ha van egy kályhacső az autód alatt.

Az előzési manőver az egyik legveszélyesebb az autósok esetében. A KRESZ rendelkezése szerint (Legalábbis ha jól tudom) csak belátható szakaszon szabad előzni, ha megvan a legfeljebb 20km/h-s sebességkülönbség. Sajnos előfordul, hogy az előzni kívánt gépjármű vezetője rágyorsít, ezzel akadályozva a másikat a manőver végrehajtásában.

És természetesen ne feledkezzünk meg a vadak jelentette veszélyről. Egy vadállat megjelenésére nem lehet felkészülni, és egy megtermett szarvas, vagy vaddisznó komoly balesetet tud okozni. Remélem, sikerült megfelelően körüljárnom a közlekedés nehézségeit.

Tovább
0

Az egoizmus, mint tévút



Ez egy rendhagyó bejegyzés lesz. Semmi köze nem lesz a közlekedéshez. Legalábbis nem a megszokott formában. Az ember a legönteltebb lény a földön. Dicsőíti önmagát, Istennek hiszi magát, és elhiszi, hogy halhatatlan. Az egoista, öntelt viselkedés okoz sok esetben halálos balesetet, mert egyes emberek képtelenek megtalálni a végső határt. Tény, hogy a határok feszegetése nélkül az emberiség nem fejlődött volna arra a szintre, ahol most tart.

Egyébként sok ember gondoskodik róla, hogy a létező legostobább módon vonja ki magát az élők sorából, és ezért ki is osztják az arra érdemeseknek a Darwin díjat. Posztumusz. Időnként szeretek Darwin díjas történeteket olvasni, mert nagyon tanulságosak, és bizonyítja, hogy az emberi hülyeség határtalan.

De ami most következik, annak csütörtök este voltam fültanúja többekkel együtt, és elgondolkodtam, ilyen esetben mit tehet az ember. A közösségi utazásnak (busz, vonat, metró, stb.) megvan az a hátránya, hogy az ember nem tud igazán egyedül lenni, és sok esetben önkéntelenül is hallja mások beszélgetéseit. Ezek az esetek döntő többségében olyan dolgok, amik nem érdeklik, és nem érintik az embert. Sok esetben egyesek olyan hangosan beszélgetnek, hogy az ember minden részletet megtud, még ha nem is kíváncsi, és nem hallgatózik. Nem mindenki utazik úgy, hogy bedugja a fülét, és a telefonját bámulja bambán.

Elmesélem, mi történt csütörtök este:

Már fent ültem a vonaton, és szokásomhoz híven felkészültem egy kis szundikálásra. Nem tudom, rajtam kívül hányan ültek még a vasúti kocsi érintett fülkéjében. Felszállt egy srác, aki odaült a barátjához, és beszélgetni kezdtek. Ez mindennapos dolog, nem is tulajdonítanék neki nagyobb jelentőséget. Igen, sokszor zavar, ha mások számomra túl irritálóan viselkednek, vagy túl hangosan beszélnek, de toleráns vagyok, mivel az esetek többségében nagyon zajosak a kocsik menet közben.

De kanyarodjunk vissza a két sráchoz a kitérő után. Beszélgetni kezdtek, és a srác, aki utoljára felszállt, folyton önelégülten vihogott, valamint dicsekedett a haverjának, és egy lányról is többször említést tett. A beszédstílusa alapján huszonévesnek tippelem. Sajnos nem láttam, így nem tudom pontosan megítélni, csak találgatok. Amit megtudtam akaratomon kívül:

A Kőszegtől Szombathelyig közlekedő vonattal érkezett, és Sárvárig utazott. Hogy leszállt-e a vonatról, azt nem tudom. Úriember módjára ecsetelt különböző szexuális dolgokat a lánnyal kapcsolatban. Több megjegyzés miatt kicsit jobban figyeltem, miről van szó, abban bízva, újabb információkhoz jutok. A vihogó, dicsekvő srác elmesélte a haverjának, van egy Fanni nevű lány, akit elvitt valahová. A beszélgetésből sem a lány teljes neve, sem a kora, sem a tartózkodási helye nem derült ki. A lányt keresik a szülei, és próbálják elérni telefonon, ám ő folyton kinyomja a telefont. A srác önelégült hangsúlyozással mondta a haverjának, hogy a szülők országos körözést adattak ki a lány ellen. Abban bíztam, több információt is elárul, és akkor eleget téve a bejelentési kötelezettségemnek, hívhatom a 112-t, elmondva a szükséges információkat.

És itt jön képbe az egoizmus, valamint az önelégültség. Eldicsekedett a tettével. Elég hangosan, ráadásul mögöttem ült. A haverja még büszke is volt rá ahelyett, hogy jobb belátásra bírta volna. Mivel nem tudom, mennyi idős a lány, lehet, önként tartott a sráccal, és a saját döntése, hogy nem keresi, valamint nem fogadja a szülei hívását. Pedig ezzel egy kis megnyugvást tudna hozni a számukra, ha pár mondatot beszélne velük.

Vajon hány embernek jutott eszébe rajtam kívül, hogy több információ birtokában hívja a megfelelő szervet, és tudassa, hol tartózkodik a keresett személy? Nem tudom. Sok ember ilyenkor lerázza a felelősséget, mondván, nem az ő dolga. Pedig lehet, hogy egy ember élete múlik, befut-e a szükséges információ a megfelelő helyre. Hazafelé azon gondolkodtam, mennyire kevés információ jutott a birtokomban, így segíteni sem tudok.

A rendőrségen dolgozó ismerősömnek is elmeséltem az esetet, jelen helyzetben ez volt a legtöbb, amit tenni tudtam. Ha ezzel a kevéssel is hozzájárulok, hogy egy eltűnt személy előkerüljön, már megérte. Olykor a véletlen adja a kezünkbe az ütőkártyát.

A túlzott magabiztosság, és a legyőzhetetlenségükbe vetett hitük sok ember vesztét okozták már ilyen, vagy olyan formában. Zárásként még annyit: Ha bárki tud valamit eltűnt személyekről, azt ossza meg az illetékesekkel. Sosem lehet tudni, mi vezet végül nyomra. A bizonytalanságnál jobb a bizonyosság.

Tovább
0

„Vicces” kerékpárutak és egyéb megoldások Vas megyében



Miközben végigjártam oda-vissza Sárváron a Szombathelyi úton kialakított kerékpárutat, és elgondolkodtam a korábbi kritikákon is, eszembe ötlött, hogy pár éve Szombathelyen, valamint Körmenden is sikerült „nagyon jó” kerékpárutakat kialakítani. Mivel még nem jutottam el addig, hogy mindkét ominózus kerékpárutat személyesen próbáljam ki, ezért nem támaszkodhatok saját, szubjektív megítélésemre, hogy milyenek lettek ezek a kerékpárutak.

Viszont a nyugat.hu mindkét kerékpárútról írt cikket, és képekkel is illusztrálta, milyen „tehetséges, ügyes és okos” tervezés, valamint kivitelezés szükséges az ilyen „első osztályú” utak megalkotásához.

A körmendi hullámzó kerékpárútról szóló cikket ezen a linken lehet elérni és megtekinteni.

 

Kép forrása: Nyugat.hu

Kép forrása: Nyugat.hu
Kép forrása: Nyugat.hu

A szombathelyi Diófa utcában meg konkrétan nekivezették a gyalogos szakaszt három négyemeletes háznak, de mit nekik ez a probléma! Simán alkalmazkodott hozzá a felfestés. Link itt.

 

Kép forrása: Nyugat.hu

Kép forrása: Nyugat.hu
Kép forrása: Nyugat.hu

Az interneten bóklászva láttam, hogy az ország több településén vannak hasonló megoldások. Nem olvastam el minden cikket, mit, hol, hogyan baltáztak el „kiváló” útépítőmérnök emberek. Pusztán feltettem a költői kérdést: Ész, ész hová mész? Messzi útra, hosszú földre…

Bár jó ideje van a sárvári vasútállomáson új, modernnek ható kerékpártároló, hamar kiütköztek a tervezés és a kivitelezés hátrányai. Amiből több van, mint az előnyökből. Eleve kevés a rendelkezésre álló hely, és a kialakítás miatt a biciklik könnyen egymásba akadnak, ami miatt betenni és kivenni sem könnyű a tárolóból a kerékpárokat. Volt rá példa, hogy egy delikvens a motorját parkolta le a tárolóban, ezzel kapásból elfoglalt két helyet. De inkább nézzék meg a képeket, és döntsék el maguk, ez mennyire felel meg a józan ész szabályainak.

Ahogy egyik ismerősöm fogalmazott: csókoltatja azok anyját, akik ezt megtervezték, és engedélyt adtak a kivitelezésre. Szerinte csak a józan paraszti eszüket kellett volna használni a tervezés során.

Csak egy átlagos nap...
Modern, és "nagyszerű"...
Sorminta
Így kell minél több helyet elfoglalni...

Tovább
0
«
12345

bringazo

blogavatar

A közlekedésről, bringázásról általánosan, cinikusan, olykor szarkasztikus stílusban.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek

Címkefelhő

közlekedés (36),bringa (19),biztonság (14),autó (9),gyalogos (7),láthatóság (4), bringa (4),kerékpárút (4),vonat (3),autós (3),utak (3),odafigyelés (3),veszély (3),túra (3),problémák (3),KRESZ (2),nehézségek (2),próba (2),vasút (2),Sárvár (2),motoros (2),kihívás (2),mobil (2),kerékpáros (2), biztonság (2),bicikli (1),bejárás (1),Szombathelyi út (1),köd (1),pára (1),kultúra (1),világítás (1),körültekintés (1),tanulás (1),óvatosság (1),tél (1),együttműködés (1),kerékpár (1),ébreség (1),felelőtlenség (1),kivitelezés (1),egoizmus (1),biciklis (1),busz (1),Csénye (1),Megyehíd (1),Sótony (1),Ikervár (1),kamion (1),védelem (1),gödör (1),Vép (1),GYSEV (1),MÁV (1),forgalom (1),bemelegítés (1),élmény (1),előnyök (1),eltűnt személyfelelősség (1),utazás (1),vas megye (1),kerékpárutak (1),bejelentés (1),zab (1),kíváncsiság (1),nehézség (1),életmód (1),egészség (1),kása (1),vicces (1),alternatíva (1),magatartás (1),baleset (1),felelősség (1), oktatás (1), kresz (1),közút (1),város (1),körültekintő (1),közlekedem (1),gyorsaság (1),előny (1), egészség (1), természet (1), bicikli (1), gyalogos (1), (1), morál (1), autó (1), láthatóság (1), hétköznapok (1), figyelem (1), veszély (1), szabályok (1), forgalom (1),Douglas Adams (1),gondolatok (1),mobilitás (1),hibák (1),görkorcsolya (1),roller (1),hülyeség (1),felújítás (1),közlekedésmobilközlekedés (1),világnap (1),megoldás (1),biztonsággyalogos (1),felelőtlenségautó (1),bringás (1),világ (1),megbízhatóság (1),külföld (1),szabályok (1),megoldások (1),hely (1),kikerülés (1),tökéletes (1),kerékpáros nyom (1),kerékpársáv (1),autók (1),alternatívák (1)