Az elmúlt pár hétben akármerre közlekedtem a városban, időjárási körülménytől függetlenül viseltem láthatósági kiegészítőt. Néha csak a karszalagot, néha a láthatósági mellényt. És folyamatosan figyeltem az autósok viselkedését. Az eredmény: kellemes csalódás, ugyanis a többség figyelt, vigyázott rám. Már amennyire a körülmények ezt lehetővé tették. Nem egy alkalommal lemondtak az elsőbbségükről az én javamra, amit ezúton is köszönök nekik.

Bár már szenteltem egy posztot annak, ami általánosságban a közlekedésben tapasztalható, sajnos sok olyan dolgot tapasztalok, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Ezen kis bejegyzést szintén a Facebook oldalamról emeltem át. Ott még februárban tettem közzé.

Eme lelkes szösszenetet átmeletem a Facebook oldalamról, ahol még májusban tettem közzé.

Biciklisként a biciklis közlekedésről:
Amit nap, mint nap tapasztalok, az a figyelmetlenség, és a felelőtlenség. Emiatt sok veszélyes helyzet alakul ki, amit néha csak a szerencse miatt tud elkerülni az ember. A kerékpárral közlekedők KRESZ tudása, hát, finoman fogalmazva is hagy némi kívánnivalót maga után... (Igen, nagyon finoman fogalmaztam...)

Bár a láthatóságról már írtam egy bejegyzést, mégsem lehet eleget hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy sötétben, és rossz látási körülmények (köd, eső, havazás) között is jól láthatóak, időben észlelhetőek legyünk. Főleg gyalogosan, kerékpárral, vagy más eszközzel (gördeszka, roller, görkorcsolya, stb.) közlekedve. A biztonság mindenekelőtt. Pár hónapja történt, hogy hajnalban, munkába menet szembetalálkoztam a közvilágítástól mentes útszakaszon egy gyalogossal, aki történetesen nem viselt láthatósági mellényt, valamint sötét ruhát viselt. (Nem az első és nem is az utolsó ilyen eset…) Ennek "köszönhetően" az utolsó pillanatban vettem észre, és éppen csak ki tudtam kerülni. Az eset kapcsán megpróbáltam összeszedni, milyen "hátrányai" vannak, ha valaki viseli, és mik az "előnyei" annak, ha az ember nem veszi fel. Főleg sötétben, közvilágítástól mentes területen.

A minap körbejártam Sárvár egy részét, hogy feltérképezzem az úthibákat, amikből elég sok van város szerte. Sajnálatos módon. Tudom, ez sok településen problémát okoz, és a településeket összekötő utak állapota is nem egy helyen olyan, ami nem felel meg a XXI. század legalapvetőbb biztonsági követelményeinek. Nyomvályúk, bukkanók és kátyúk egyaránt akadályozzák a biztonságos közlekedést. Ám ez sokakat nem tart vissza attól, hogy padlógázzal száguldozzanak, miközben azt képzelik magukról, hogy a Formula-1-en vesznek részt, és halhatatlannak hiszik magukat. Mint az a Szombathelyen száguldozó csávó, aki a barátjával veszélyeztetett több embert a Zanati úton. Videót is készítettek az esetről. Ahogy a közlekedésbiztonsági szakértő fogalmazott, ez kimeríti a közúti veszélyeztetés fogalmát. És kiváló példája a felelőtlenségnek.

Magyarország közútjai… khm… finoman fogalmazva sok helyen nem megfelelőek arra, hogy az emberek bármilyen járművel biztonságosan közlekedjenek rajtuk. Kátyúk és bukkanók egyaránt tarkítják a felületüket, melyek nagyobb tempónál érezhetően hintáztatják az autót, a biciklit is elég rendesen dobálják. Főleg, ha az ember nagyobb tempóval teker. (Nem száguldozik, főleg nem öngyilkos kamikaze módjára…) Egy-egy durvább kátyú bizony komoly károkat okozhat a futóműben, és balesethez, ne adj' Isten tragédiához vezethet. Egyik kollégám szerint ezért kell nagy kerekű autót venni a magyar utakra.

Az elmúlt időszakban egy villámcsapás, és egyéb technikai, valamint emberi dolgok nehezítették az él-etem, ezért esett ki megközelítőleg két teljes hét. De semmi pánik, megoldjuk!

Az elmúlt időszakban is nem egy alkalommal találkoztam azzal, mennyire idióta módon tudják magukat veszélybe sodorni az emberek, pláne a kerékpárral közlekedők, amikor simán fittyet hánynak a bizton-ságra. Mert ugyebár nekik nem eshet semmi bajuk, nem kerülnek veszélyes helyzetekbe.

Ebben a posztban igyekszem kerülni a szokásos, terjengős megfogalmazást, inkább megmutatom képekkel, hol vannak Sárváron kijelölt kerékpárutak és sávok. Sárvár kisváros, így viszonylag rövid idő alatt körbe lehet járni, tempótól függően. A város környékén jelenleg is zajlik kerékpárutak építése, mert a tervek szerint össze akarják kapcsolni a három fürdővárost. A cél az, hogy Bükfürdő, Sárvár és Celldömölk össze legyen kötve egy kerékpáros túraútvonalon. Ezt jó kezdeményezésnek tartom, csak a probléma ott van, hogy az építésnek több évtizedes fák fognak majd áldozatul esni. Nagy valószínűség szerint. Mint ahogy az történt a Sárvár és Rábasömjén közötti szakasz esetében. (Ugye-ugye, hova vezet a kapkodás és az oda nem figyelés?… Információim szerint Gércénél is vágtak ki fákat a kerékpárút miatt) De most inkább beszéljenek a képek. A képek a poszt írásakor az aktuális állapotot tükrözik.

A hónap elején olvastam a kerékpárosok kikerüléséről szóló cikket a hirado.hu oldalon. Röviden, és tömören az a lényeg, hogy az autósoknak lakott területen belül egy, lakott területen kívül másfél méteres oldaltávolságot kell tartaniuk, amikor egy kerékpárost kerülnek ki. A kezdeményezést alapvetően jó dolognak tartom, viszont az autósok tájékoztatásán, és a KRESZ módosításán kívül még valamire szükség van: Ránk, kerékpárral közlekedők megfelelő magatartására és együttműködésére is.

Kicsit eltérek az eddigi témáimtól, és a közúti közlekedéstől. Most a vonatozás kerül terítékre. Akik olvasták korábbi posztjaimat, tudhatják: Vonattal is közlekedem. Ezt csak mellékesen említettem meg. Eddig. Igaz, csak rövid távon, Szombathely-Sárvár viszonylatban. Néha hosszabban. Ha utazok valamerre. Mondjuk a Balatonhoz. A vonat valamivel régebben jelen van a közlekedési palettán, mint az automobil. (Nem, nem lesz történelemóra, megkímélem önöket ettől)