A minap a neten bóklászva futottam bele egy hírbe, miszerint Litvániában térfigyelő kamerákkal figyelik azt, kik mobiloznak, miközben átkelnek a zebrán. Hiába nem lesz rendőr a közelben, akkor is megkapja az illető a 10 000 Ft-nak megfelelő pénzbírságot. Ám ez valószínűleg sokakat nem fog vissza tartani attól, hogy a mobiljuk kijelzőjét bámulva, agyhalott zombi módjára bóklásszanak az utcán. Hiába a rengeteg tragédia, amit a mobilfüggőség okoz, ez nem tartja vissza az embereket attól, hogy olyankor használják a telefonjukat, amikor aktív résztvevői a forgalomnak.

Magyarország közútjai… khm… finoman fogalmazva sok helyen nem megfelelőek arra, hogy az emberek bármilyen járművel biztonságosan közlekedjenek rajtuk. Kátyúk és bukkanók egyaránt tarkítják a felületüket, melyek nagyobb tempónál érezhetően hintáztatják az autót, a biciklit is elég rendesen dobálják. Főleg, ha az ember nagyobb tempóval teker. (Nem száguldozik, főleg nem öngyilkos kamikaze módjára…) Egy-egy durvább kátyú bizony komoly károkat okozhat a futóműben, és balesethez, ne adj' Isten tragédiához vezethet. Egyik kollégám szerint ezért kell nagy kerekű autót venni a magyar utakra.

A tegnapi Vas Népében jelent meg egy cikk arról, hogy a szerkesztőség összehívta a különböző szombathelyi klubokat az Európai Mobilitási hét kapcsán, és rendeztek egy „versenyt”. Ennek az volt a célja, hogy kiderítsék, milyen eszközzel lehet a leggyorsabban eljutni a vasútállomástól a belvárosig. Érdekes végeredmény született. Talán egy-egy ilyen kezdeményezés rámutat arra, hogy olykor egy egyszerűbb eszközzel sokkal gyorsabban lehet eljutni A-ból B-be, mint autóval. Érdemes megfontolnia mindenkinek, hogy időnként mellőzze az autót, és valamilyen más módon közlekedjen. Vannak egyszerű, olcsó, és mégis gyors eszközök. Gördeszka, roller, görkorcsolya. Például. Ami esetleg gondot okozhat, az az időjárás. Meg persze az utak „kiváló” minősége is olykor bizony komoly gátló tényező tud lenni, ami akadályozza a biztonságos közlekedést. Függetlenül attól, ki milyen eszközzel vesz részt a forgalomban, figyeljünk oda egymásra. Akit érdekel a cikk, itt elolvashatja. A galéria itt található.

Az elmúlt időszakban egy villámcsapás, és egyéb technikai, valamint emberi dolgok nehezítették az él-etem, ezért esett ki megközelítőleg két teljes hét. De semmi pánik, megoldjuk!

Az elmúlt időszakban is nem egy alkalommal találkoztam azzal, mennyire idióta módon tudják magukat veszélybe sodorni az emberek, pláne a kerékpárral közlekedők, amikor simán fittyet hánynak a bizton-ságra. Mert ugyebár nekik nem eshet semmi bajuk, nem kerülnek veszélyes helyzetekbe.

A minap eljátszottam azzal a gondolattal, milyen lenne a közlekedés egy tökéletes világban. Probléma-mentes. Szerintem. De ez soha nem fog kiderülni, és megvalósulni ebben a világban, mert az emberiség természete ezt nem teszi lehetővé. De térjünk vissza a gondolatmenethez.

Tökéletes világ, mint tudjuk, nem létezik. (Soha nem is fog, az túl uncsi lenne…)

Kíváncsiságból eljátszadoztam ezzel a gondolattal, hogyan is nézne ki egy tökéletes világban a közleke-dés. Minden feltétel adott lenne a biztonságos közlekedéshez, ami a kiváló minőségű utaknál és jár-dáknál kezdődik, valamint mindenki, aki részt vesz a közlekedésben, ismeri, és alkalmazza a vonatkozó KRESZ-t. Az emberek figyelnek egymásra a közlekedés során, megadják az elsőbbséget, vigyáznak a többiekre, részt vesznek a közlekedésre vonatkozó szabályok megfogalmazásában, kialakításában, hogy az minél rugalmasabb legyen, és a lehető legjobban alkalmazkodjon a közlekedéshez. (Értsd: Nincs agyonbonyolítva, és nyakon öntve jogi szöveggel, amit halandó ember nem érthet meg… És egyszerű. És érthető. Ez fontos. Egyszerűen érthető)

Ebben a posztban igyekszem kerülni a szokásos, terjengős megfogalmazást, inkább megmutatom képekkel, hol vannak Sárváron kijelölt kerékpárutak és sávok. Sárvár kisváros, így viszonylag rövid idő alatt körbe lehet járni, tempótól függően. A város környékén jelenleg is zajlik kerékpárutak építése, mert a tervek szerint össze akarják kapcsolni a három fürdővárost. A cél az, hogy Bükfürdő, Sárvár és Celldömölk össze legyen kötve egy kerékpáros túraútvonalon. Ezt jó kezdeményezésnek tartom, csak a probléma ott van, hogy az építésnek több évtizedes fák fognak majd áldozatul esni. Nagy valószínűség szerint. Mint ahogy az történt a Sárvár és Rábasömjén közötti szakasz esetében. (Ugye-ugye, hova vezet a kapkodás és az oda nem figyelés?… Információim szerint Gércénél is vágtak ki fákat a kerékpárút miatt) De most inkább beszéljenek a képek. A képek a poszt írásakor az aktuális állapotot tükrözik.

A hónap elején olvastam a kerékpárosok kikerüléséről szóló cikket a hirado.hu oldalon. Röviden, és tömören az a lényeg, hogy az autósoknak lakott területen belül egy, lakott területen kívül másfél méteres oldaltávolságot kell tartaniuk, amikor egy kerékpárost kerülnek ki. A kezdeményezést alapvetően jó dolognak tartom, viszont az autósok tájékoztatásán, és a KRESZ módosításán kívül még valamire szükség van: Ránk, kerékpárral közlekedők megfelelő magatartására és együttműködésére is.

Kicsit eltérek az eddigi témáimtól, és a közúti közlekedéstől. Most a vonatozás kerül terítékre. Akik olvasták korábbi posztjaimat, tudhatják: Vonattal is közlekedem. Ezt csak mellékesen említettem meg. Eddig. Igaz, csak rövid távon, Szombathely-Sárvár viszonylatban. Néha hosszabban. Ha utazok valamerre. Mondjuk a Balatonhoz. A vonat valamivel régebben jelen van a közlekedési palettán, mint az automobil. (Nem, nem lesz történelemóra, megkímélem önöket ettől)

Most - legalábbis részben -, idegen tollakkal fogok ékeskedni. Ez nem lesz nagy mutatvány, csak a közlekedés kapcsán jutott eszembe egy apróság. (Vagy nem is annyira apró?… Majd eldöntik)

Pár hónapja végeztem ki kedvenc angol íróm, Douglas Noel Adams utolsó könyvét, mely "A Kétség Lazaca" címet viseli. Akit érdekel egy abszurd humorú, de intelligens angol író, olvassa el a könyveit. Nagyon szórakoztatóak, és elgondolkodtatóak. (Már megint eltértem a tárgytól, nem is kicsit. Bocsi. Rossz szokásom. Már biztos észrevették)

Nem tudom, kíváncsiak-e rá, hogyan közlekedem. Elmesélem, mi mindenre kell figyelnem, amikor a közlekedés aktív (gyalogosan és biciklivel) résztvevője vagyok. A vonattal való közlekedést most kihagyom, annak majd szentelek egy külön posztot. Valamikor.

Két műszakban dolgozom Szombathelyen. Az most nem lényeges, melyik cégnél. Külterületen lakom, így a sötétben történő közlekedés mindennapos számomra, ezért fontos szempont, hogy minél jobban látható legyek, az autósok időben észleljenek. A láthatóságnak már szenteltem egy külön posztot, így nem részletezném ismételten, milyen kiegészítőket alkalmazok. A lényeg, hogy sötétben, közvilágítástól mentes területen is jól látható vagyok.