Ezt a túrát pár éve kezdtem el tervezni. Az interneten bóklászva futottam bele olyan információkba, amikről addig nem volt tudomásom. Tudtam a Somlóról, de az valahogy kimaradt az információk sorából, hogy a hegyen található egy várrom és egy kilátó is, mely első királyunk, Szent István nevét viseli. A rendszerváltásig viszont Petőfi nevét viselte. A kilátónál jelentette be Antall József miniszterelnök az utolsó szovjet katona kivonását. (Ezt se tudtam korábban… Hiába, a történelem mindenütt jelen van)

A tavalyi év folyamán már írtam egy bejegyzést a vasúttal kapcsolatban. Nem fukarkodva a bírálatokkal és a kritikákkal. Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy mindig csak a rosszat látom meg a vasutat érintő dolgokkal kapcsolatban, leszögezném (Ahogy tettem ezt korábban is), ez egyáltalán nincs így. Amikor minden zökkenőmentes, nem morgolódom. Van, aki kevesebb miatt is felhúzza magát. Pedig nem csak emberi hanyagságról van szó, hanem ugyanúgy, mint más területek esetében, itt is jelentős munkaerő hiányzik. Egyébként vicces, hogy a MÁV már a vasútjegyen is reklámozza karrierportálját. Amikor kollégáimnak mutattam, jót röhögtek rajta.

Sok dologra kitértem már a posztjaimban, de ez a téma eleddig valahogy kimaradt. Az esetek többségében csak érintőlegesen tértem ki arra, mi minden szükséges ahhoz, hogy biztonságban tudjuk magunkat, ha kerékpáron kívánunk közlekedni. Fontos leszögezni, hogy a kerékpáros tehet a legtöbbet a saját biztonságáért. Milyen feltételei vannak annak, hogy bringánkkal a lehető legbiztonságosabban tudjunk közlekedni? Vegyük át szép sorban. Az első és legfontosabb dolog, hogy legyen egy kerékpárunk, ami könnyen szalad, könnyű hajtani, és minimális zajt kelt. Ezzel megteremtettük a bringázás élvezetét. Egy könnyen szaladó bringán suhanni igazán élvezetes dolog.

A múltkori posztom után, ami a közlekedés nehézségeiről szólt, elgondolkodtam, és rájöttem, hogy azért jó néhány dolog kimaradt. Egyébként nagyon díjaztam, hogy a kiemelés során a gyalogosokra hivatkoztak, nekik milyen nehézségekkel kell megküzdeniük. A posztom nem csak róluk szólt. Próbáltam minden kategóriát górcső alá venni, és minden közlekedő szempontjából megvizsgálni a témát. (Tudom, lehetetlen vállalkozás, ahány ember, annyi reakció ugyanarra a dologra…)

A hosszú hétvégi három túra kellemes időtöltés volt, és a lelkemnek is jót tett az aktív mozgás. Főleg, hogy a munkahelyemen viszonylag sok időt töltök ülőmunkával. A Sárvár-Hegyközség-Sótony-Ikervár-Sárvár-Sárvár-Hegyközség útvonalat az évek alatt többször végigjártam. Annak idején, amikor általános iskolába jártam, két osztály közösen járta végig ezt az útvonalat, és közben többször megálltunk pihenni, valamint megnéztük az ikervári vízerőművet is. Azóta viszont nem jártam benne, hiába tekertem el mellette többször is. A túrák alkalmával mindig viseltem láthatósági mellényt, emiatt az autósok odafigyeltek és vigyáztak rám. Megvárták, amíg biztonságosan ki tudtak kerülni.

A hosszú hétvége folyamán három túrát teljesítettem. Két rövidebbet, és egy hosszabbat. A hosszabb túrát már közel tíz évvel ezelőtt kitűztem célul, csak olykor közbeszólt a bizonytalanságom, hogy képes vagyok-e rá, valamint a lustaságom. Mindig tologattam, olykor el is feledkeztem róla, ám pár hete ismét felötlött bennem, hogy ideje lenne teljesíteni. Végül a hosszú hétvége folyamán rászántam magam, és elindultam a kb. 53 km-es túrára. Előtte szépen megterveztem az útvonalat az útvonalterv.hu weboldalon, és memorizáltam a településeket, amiket a túra közben érinteni fogok. Ez eddig mind szép, és jó. Voltam annyira nagyképű, hogy azt gondoltam, jóval hamarabb a végére érek, mint ahogy a weboldal az általam megadott települések alapján kalkulálta. Nem így történt.

Túrázni jó. Aki próbálta már a túrázást, tudja, milyen jó élmény, amikor kellemes fáradtsággal a tagjaiban megérkezik az úti céljához. Nem csak gyalog, hanem kerékpárral is lehet élvezetes túrákat teljesíteni. Ebben nincs semmi újdonság. Feltételezem, többen is teljesítettek már kisebb-nagyobb távokat a lakó- vagy nyaralóhelyük környékén.

Ezt a bejegyzést még a tavalyi év végén kezdtem el megfogalmazni.

Közlekedni nehéz. Ez nem egy megállapítás, hanem tény. Mégis az emberek döntő többsége azt hiszi, tud közlekedni. Egészen pontosan abban a tévhitben élnek nagyon sokan, hogy jól tudnak közlekedni. Erről azonban nem lehet őket meggyőzni, mert azonnal felháborodva kérik ki maguknak, meg különben is hogy merészel bárki is kételkedni a képességeikben.

Miközben végigjártam oda-vissza Sárváron a Szombathelyi úton kialakított kerékpárutat, és elgondolkodtam a korábbi kritikákon is, eszembe ötlött, hogy pár éve Szombathelyen, valamint Körmenden is sikerült "nagyon jó" kerékpárutakat kialakítani. Mivel még nem jutottam el addig, hogy mindkét ominózus kerékpárutat személyesen próbáljam ki, ezért nem támaszkodhatok saját, szubjektív megítélésemre, hogy milyenek lettek ezek a kerékpárutak.

A múlt hétvégén időt szakítottam arra is, hogy a Szombathelyi út mentén kialakított, és szintén a közelmúltban átadott kerékpárutat jártam be. Néhány képet már a tavalyi év folyamán készítettem róla, amiket az "Érdekes megoldások a világban" posztomban már láthattak. Kaptam is kritikát miatta, ami jogos volt. És hogy válaszoljak egy akkor feltett kérdésre: Hogyan közlekedek a hülyén kialakított szakaszokon? Körültekintően, mint minden esetben.