Múlt hétvégén nem csak Sárvár és Gérce között tekertem, hanem rászántam az időt, és megnéztem, milyen lett a kerékpárút Sárvár és Rábasömjén között. Előbb egy kis közigazgatási és földrajzi kitérő.

Tudom, senkit nem fog érdekelni eme rövid közigazgatási bevezető, ezért sokan át is fogják ugorni a száraz anyagot. Rábasömjén évszázadokkal korábban különálló településnek számított, azonban 1968-ban közigazgatásilag Sárvárhoz csatolták, így a város része lett. Területileg a várostól néhány kilométerre északra fekszik a 84-es főút mentén, tőle délre a 88-as főút halad el.

Mivel az időjárás kellemes volt a hétvége folyamán, és már átadásra került a Sárvárt Gércével összekötő kerékpárút, gondoltam, megnézem, milyen lett. Legutóbb tavaly októberben jártam a 84-es főútnak azon a részén, akkor még javában zajlott az építkezés. Ez a szakasz is része a Bükfürdőt, Sárvárt, Mesteri fürdőt és Celldömölköt összekötő kerékpárútnak, ami a Fürdőtől fürdőig nevet viseli. Erről már korábban tettem említést, és belinkeltem a vonatkozó cikket.

Tél van, ilyenkor az a normális (Egyre kevésbé jellemző) időjárás, ha esik a hó. Mivel a globális felmelegedés miatt egyre jobban eltűnnek az évszakok, az emberek (szinte) teljesen elszoktak a havas, jeges útviszonyoktól. Azért még a 2000-es évek elején is előfordult nagyobb havazás, és normális hosszúságú tél.

Az elmúlt pár hétben akármerre közlekedtem a városban, időjárási körülménytől függetlenül viseltem láthatósági kiegészítőt. Néha csak a karszalagot, néha a láthatósági mellényt. És folyamatosan figyeltem az autósok viselkedését. Az eredmény: kellemes csalódás, ugyanis a többség figyelt, vigyázott rám. Már amennyire a körülmények ezt lehetővé tették. Nem egy alkalommal lemondtak az elsőbbségükről az én javamra, amit ezúton is köszönök nekik.

Bár már szenteltem egy posztot annak, ami általánosságban a közlekedésben tapasztalható, sajnos sok olyan dolgot tapasztalok, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Ezen kis bejegyzést szintén a Facebook oldalamról emeltem át. Ott még februárban tettem közzé.

Eme lelkes szösszenetet átmeletem a Facebook oldalamról, ahol még májusban tettem közzé.

Biciklisként a biciklis közlekedésről:
Amit nap, mint nap tapasztalok, az a figyelmetlenség, és a felelőtlenség. Emiatt sok veszélyes helyzet alakul ki, amit néha csak a szerencse miatt tud elkerülni az ember. A kerékpárral közlekedők KRESZ tudása, hát, finoman fogalmazva is hagy némi kívánnivalót maga után... (Igen, nagyon finoman fogalmaztam...)

Kulturált közúti magatartás. Hát, ez bizony hagy némi kívánni valót maga után a XXI. századi Magyarországon. Tény, hogy az ember nem mindig áll a helyzet magaslatán, feszültebb a szokásosnál, és az úton, közlekedés közben próbálja meg levezetni a feszültséget, ami akár otthon, akár a munkahelyén éri, és felhalmozódott benne. Rossz ötlet. Ez sokszor sarkalhatja az embert helytelen döntések meghozatalára. Miért is fogalmazódott meg bennem ez a gondolat? Kifejtem:

Szerda éjjel szépen, kényelmesen tekertem hazafelé. Ahogy szoktam, láthatóvá tettem magam. (Mellény, lámpák, stb.) Az idő tiszta volt, a körülményekhez képest nagyon jól lehetett látni mindent. Elértem a sárvári Tesco körforgalmához. Észleltem, hogy egy autó jön a szembe sávban reflektorral. Eddig semmi gond, elő szokott fordulni. Amikor ráfordultam a Sárvár-Hegyközség felé vezető egyetlen útra, az autó reflektora bántóan világított a szemebe. Az autósok többsége - ha nem is azonnal -, le szokta kapcsolni a reflektort, amint észrevesz.

Bár a láthatóságról már írtam egy bejegyzést, mégsem lehet eleget hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy sötétben, és rossz látási körülmények (köd, eső, havazás) között is jól láthatóak, időben észlelhetőek legyünk. Főleg gyalogosan, kerékpárral, vagy más eszközzel (gördeszka, roller, görkorcsolya, stb.) közlekedve. A biztonság mindenekelőtt. Pár hónapja történt, hogy hajnalban, munkába menet szembetalálkoztam a közvilágítástól mentes útszakaszon egy gyalogossal, aki történetesen nem viselt láthatósági mellényt, valamint sötét ruhát viselt. (Nem az első és nem is az utolsó ilyen eset…) Ennek "köszönhetően" az utolsó pillanatban vettem észre, és éppen csak ki tudtam kerülni. Az eset kapcsán megpróbáltam összeszedni, milyen "hátrányai" vannak, ha valaki viseli, és mik az "előnyei" annak, ha az ember nem veszi fel. Főleg sötétben, közvilágítástól mentes területen.

1998. óta minden évben szeptember 22-én kerül megrendezésre az Autómentes nap. Ez egy jó kezdeményezés, és arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy az autón kívül is vannak közlekedési eszközök, melyekkel viszonylag gyorsan, könnyedén és kényelmesen lehet eljutni egyik pontból a másikba. Írtam már egy rövid posztot a mobilitási hét kapcsán az alternatívákról. A mobilitási hét 2002. óta kerül megrendezésre szeptember 16-22. között.

A minap körbejártam Sárvár egy részét, hogy feltérképezzem az úthibákat, amikből elég sok van város szerte. Sajnálatos módon. Tudom, ez sok településen problémát okoz, és a településeket összekötő utak állapota is nem egy helyen olyan, ami nem felel meg a XXI. század legalapvetőbb biztonsági követelményeinek. Nyomvályúk, bukkanók és kátyúk egyaránt akadályozzák a biztonságos közlekedést. Ám ez sokakat nem tart vissza attól, hogy padlógázzal száguldozzanak, miközben azt képzelik magukról, hogy a Formula-1-en vesznek részt, és halhatatlannak hiszik magukat. Mint az a Szombathelyen száguldozó csávó, aki a barátjával veszélyeztetett több embert a Zanati úton. Videót is készítettek az esetről. Ahogy a közlekedésbiztonsági szakértő fogalmazott, ez kimeríti a közúti veszélyeztetés fogalmát. És kiváló példája a felelőtlenségnek.